Karátson Gábor sokoldalú személyiség volt, akit nemcsak festőként-grafikusként jegyez a XX. századi magyar képzőművészet: íróként, műfordítóként, filozófusként, orientalistaként és művészetpedagógusként is jelentős életművet hagyott hátra. A képzőművészettel még gyermekkorában ismerkedett meg nagyapja, Olgyai Viktor orientalista, festőművész és grafikus hátrahagyott emlékei révén. Egy váratlan tragédia miatt (édesanyját 1945-ben eltalálta egy lövedék) félárván maradt, majd a II. világháborút követően a svájci Brunnenbe ment, ahol rendszeresen rajzolt és festett. Habár kezdetben bölcsészeti és jogi tanulmányokat is folytatott, művészeti tanulmányokról sem feledkezett meg, festészetének fejlődését többek között Maurer Dóra, Keserű Ilona vagy Major János is segítette. Alkotói pályája elején – saját bevallása szerint – Vajda Lajos, Bálint Endre és Paul Klee képei álltak közel a szívéhez.
Pályaindulásakor portrékat, csendéleteket, tájképeket, majd növényeket és állatokat is festett. Az 1960-as évek végétől nagyméretű bibliai és történelmi képek, 1974 és 1996 között újsághírek alapján készült táblaképek adják művészetének fő vonulatát, amely meditatív, természethű, a lírai alakítás felé hajlik.
Karátson Gábor grafikusi életművének egyik legnagyobb kihívása volt a Faust illusztrálása. A művel még kamaszként ismerkedett meg, az igazi találkozás azonban még váratott magára. Ahogyan 2003-ban írta: „Az igazi találkozásra, amely valamiféle varázslattal ért fel, és mind mostanáig tart, a börtönökből való szabadulásom után (Karátson a forradalom leverését követően illegális lapok terjesztésében segédkezett, emiatt letartóztatták) került sor, és maga is szabadulás volt, mindenféle értelemben”. Ebben az időben, vagyis 1959-ben még csupán Goethe színtanát tanulmányozta. A drámaírót a színek fiziológiai-lélektani hatásai érdekelték, több évtizeden keresztül kutatta a színek világát, próbálta megfejteni, hogy miként érzékeljük azokat. Kutatásának végeredményét végül öt kötetben (Színtan című könyvben) foglalta össze. Ez a tanulmány vezette végül Karátson Gábort is ahhoz az elhatározáshoz, hogy illusztrálja a Faustot. Amikor pedig 1976-ban megbízást kapott a mű illusztrálására, már túl volt a téma első képzőművészeti feldolgozásán és egy nagyméretű festmény elkészítésén.
Az Illusztrációk Goethe Faustjához 1976-1980 című kiállítás kisméretű akvarelljei és ceruzarajzai a színek szimbolikája alapján mutatja be a drámai mű egyes szakaszait. A kiállított hatvannégy akvarellel tíz hónap alatt készült el. Számos vázlatot, kifestett lapot hozott létre, mielőtt a végleges sorozatot összeállította volna, amelyekkel végül az Európa Kiadó 1980-as Faust kiadása megjelent. Teljesen más jellegűek a fekete-fehér linómetszetek. A tizenhárom grafikával Karátson már 1969-ben elkészült, többször fametszetként említette őket, de eddig sehol nem voltak láthatók. A hagyatékból kerültek elő az eredeti nyomódúcokkal együtt, így nem lehet kétségünk afelől, hogy valóban linómetszeteket látunk.
A tárlat legeredetibb újdonsága azonban mégis az, hogy Karátson Gábor - linómetszetei ellenére - el tudott szakadni a Faust-illusztrációk évszázados hagyományaitól: a fekete-fehér rajzoktól és a narratív, elbeszélő jellegű ábrázolásoktól. Az Illusztrációk Goethe Faustjához 1976-1980 kronologikus sorrendben követi a címszereplő történetét. A földszinti kiállítótérben a tragédia első része kerül terítékre, megismerjük az irodalmi mű számos szereplőjét: Margitot, az elcsábított és gyilkossá tett lányt, Faustot, aki magával az ördöggel, Mefisztóval köt egyezséget. Láthatjuk Faust és Mefisztó párbaját Margit bátyjával, Bálint katonával, majd a tömlöcbe vetett Mefisztót, Margitot és Faustot is az egyik monokróm, ceruzával készített képen, és tanúi lehetünk annak, ahogyan a főhős megidézi a Földszellemet. Karátson nem adott címet a lapoknak, de több alkalommal is német nyelvű, Goethe művéből vett feliratokkal látta el őket.
Az emeleten helyet kapott második rész illusztrációin aztán tovább bonyolódik a cselekmény, új szereplők is megjelennek a színen: a görög mitológia csodálatos hangú, de gyilkos természetű szirénjei, a bölcs kentaur, Kheirón és a földrengés megtestesítője, Szeiszmósz, de drámai jelenetekből (Heléna II.-Phorküasz végezni készül Helénával és kíséretével, A Griff és a sas csatája és végül Faust sírba tétele) sincsen hiány.
Karátson Gábor Faust-illusztrációi finom, míves rajzi és festői eszközökkel létrehozott alkotások- világított rá Karátson Dávid (az alkotó fia) a kiállítás megnyitóján. A szinte lehelet- vékony vonalakkal megrajzolt groteszk, ugyanakkor játékos figurák jól mutatják Karátson Gábor egyediségét és azt a különös, színek által uralt fantáziavilágot, amely álomszerű és kozmikus erejű. A színek szimbolikájának alapos ismeretéről vall a kék- sárga gyakori kombinációja, a magában való színkontraszt alkalmazása. Amíg az első kötet munkáin inkább sárgás és világoskék színeket látunk, addig a második kötetéin jóval erősebb kék árnyalat és rózsaszín szín lesz a domináns, a kötet utolsó darabjai pedig a romlás és reménytelenség színével, szürkével és feketével megfestettek. Érdekes megfigyelni, hogy a linómetszetek expresszív figurái és kompozíciója hogyan köszönnek vissza a színes lapokról, amelyeken az alakok többnyire fehér foltokból rajzolódnak ki.
A színek ilyen mesteri alkalmazása tisztelgés a német költőfejedelem előtt, aki Színtan című tanulmányára úgy tekintett, mint élete fő művére. Követője, Karátson Gábor ennek szellemében illusztrálta Goethe Faustját, és új, egyedi kontextusba helyezte ezt a páratlan irodalmi művet. Nem utolsó sorban pedig páratlan grafikai sorozatot alkotott.
Infó:
Karátson Gábor Illusztrációk Goethe Faustjához 1976-1980
Szentendre, Új Műhely Galéria
Nyitva: február 19.-ig
