Nem látta előre a kormány, hogy milyen jelentős mértékben nőnek 2021-ben az államadósság finanszírozásával kapcsolatos kiadások. 2021-ben 1404 milliárd forintot költött el az állam ezen a címen, ami minden idők legmagasabbika, mintegy 360 milliárd forinttal haladja meg az eredetileg tervezettet. Némi öröm az ürömben, hogy a nettó - kamatbevételekkel csökkentett - kiadás ennél némileg kisebb, 1274 milliárd forint lett. Az ugrást jól jelzi, hogy 2021 előtt ez az összeg soha nem haladta meg az ezer milliárd forintot.
A kamatkiadások azért szálltak el, mert egyrészt a válságkezelés, valamint a kormány egyéb nem elhanyagolható egyéb kiadásai miatt két év alatt mintegy harmadával, 10 ezer milliárd forinttal nőtt az államadósság, másrészt az elmúlt egy év kamatemelései nyomán az állampíroktól elvárt hozamok is jelentősen emelkedtek. Vagyis a jóval nagyobb adósságot sokkal drágábban lehet csak finanszírozni.
A következő években tovább nőhetnek a kamatkiadások, erre nemrégiben Matolcsy György hívta fel a figyelmet. A Magyar Nemzeti Bank (MNB) elnöke szerint „a visszaemelkedő kamatkiadások és a több százmilliárdos jegybanki veszteségtérítés miatt az államnak új bevételi forrást kell találnia a 2019-hez képest, akár 1000 milliárdos nagyságrendben keletkező új lyuk betömésére”. A kamatkiadások növekedése a 2019-es utolsó békeévhez képest elérheti az évi 400-600 milliárd forintot, ami a GDP megközelítőleg egy százaléka. Ez a pénz önmagában is hatalmas kiadás, amelyet elő kell teremteni, illetve nem lehet másra költeni, hiszen az államadósság kamatainak kifizetése minden más kiadást megelőz. A kamatkiadások várható emelkedését a következő években még a Pénzügyminisztérium is elismerte január eleji gazdasági prognózisában. Attól ódzkodtak ugyan a pénzügyérek, hogy a konkrét kiadási pályát felvázolják, ellenben azzal igyekeztek elütni a probléma súlyát, hogy a lakosságnak kifizetett kamatok elköltése növeli az adóbevételeket.
Az államadósság finanszírozásával kapcsolatos kiadások még abban az értelemben is szűkítik a leendő kormány – legyen az bármilyen színű is – mozgásterét, hogy közben az államháztartás hiányát a GDP 7 százalékáról három százalékra kell csökkenteni. Ez azt jelenti, hogy - ideszámítva a kamatkiadások megugrását is - néhány év leforgása alatt a hiányt a GDP 5-6 százalékával, mai árakon számolva mintegy 3000 milliárd forinttal kell csökkenteni. A kormány látva a környező országokban megkezdett konszolidációt már 2022-re 4,9 százalékos államháztartási hiányt célzott meg, ám ismerve az év eleji pénzszórást (szja visszatérítés, 13 havi nyugdíj), és a választási bizonytalanságokat, még kevesen hiszik, hogy idén a hiány a GDP öt százaléka alá tudna esni. Az elemzői hitetlenkedés másik oka, hogy még nem látszik az a költségvetési fordulat, amire valóban szükség lesz a választások után.
Az első lépést az Orbán-kormány már megtette, ha nem is a kiadások, illetve az államháztartási hiány, hanem az államadósság mérséklésében, ráadásul még tavaly. Az év utolsó napjaiban ugyanis a kabinet mintegy 221 milliárd forintnyi államkötvényt vásárolt vissza piaci árfolyamon a jegybanktól. Erre a nem mellékes tényre a Portfolio hívta fel a figyelmet a jegybanki statisztikák alapján. Az MNB megerősítette a tranzakció tényét – amit Virág Barnabás, az MNB alelnöke a jegybank legutóbbi sajtótájékoztatóján lapunk kérdésre azzal magyarázott, hogy a tranzakcióra a kormány kérésre került sor, az Államadósság Kezelő Központ kereste meg az MNB-t.
A jövőben nem tervez ilyen akciókat a kabinet, a birtokában lévő államkötvényeket a lejáratig kívánja megtartani – tette hozzá Virág Barnabás –, vagyis az MNB így biztosítja az államadósság finanszírozását. A jegybank csak az elmúlt két évben vásárolt államkötvényeket, annak érdekében, hogy piaci kereslet hiányában biztosítsa az rekordmagas államháztartási hiány finanszírozása. A kötvényvásárlási programjait az MNB tavaly év végén az infláció elleni fellépés jegyében megszüntette, így az adósságot az ÁKK-nak már teljes mértékben a piacról kell finanszíroznia.
