Dosztojevszkij műveiben honfitársai hol sakkozókként, hol szerencsejátékosokként jelennek meg. Vlagyimir Putyin minden bizonnyal ez utóbbiak közé tartozik, a pókerjátékos minden tulajdonságát megtestesíti, ügyesen kihasználja ellenfele gyenge pontjait. Még ha rossz lapjai vannak is, akkor is jelentős taktikai előnyre tesz szert, amint ezt az ukrajnai válságban is látjuk. Putyin azonban nem stratéga; nem mérlegeli lépései hosszú távú következményeit, ahogyan a sakkozók. Aligha számított arra, hogy éppen ő lehel életet a Macron elnök által már 2019-ben agyhalottnak minősített NATO-ba. A francia politikus ezzel szemben igazi sakkjátékos, aki képes kiszámítani ellenfele lépéseit. Hazájában uralja a közbeszédet, a potenciális elnökjelöltek képtelenek felvenni vele a versenyt.
Hétfőn a pókerjátékos és a sakkozó nézett egymással farkasszemet Moszkvában, s bár a Kreml előre igyekezett kisebbíteni a jelentőségét, nagyon is fontos a találkozó ténye. Putyin mindvégig ki akarta zárni Európát az Ukrajnát érintő tárgyalásokból, hogy csak Washingtonnal egyezkedjen a NATO jövőbeni szerepéről, hiszen ezzel is emeli Oroszország ázsióját a világpolitikai palettán. Ám az EU soros elnökségét ellátó francia elnök kezdettől fogva arra törekedett, hogy az EU is aktív szerepet játsszon a diplomáciai erőfeszítésekben. Macron meg van győződve arról, Putyinnak is érdeke a partnerség Európával. De ehhez az EU-nak is egységesnek kellene lennie a Kremlt érintő politikájában, nem segít e tekintetben Olaf Scholz kancellár tétovázása. És aligha növeli az Unió tekintélyét az önjelölt békemisszionáriusok, jégtörők fellépése, akik nem árulják el, milyen nemzetközi tényezők nevében tárgyalnak Moszkvában. Ám hogy Macront valóban egyenrangú félként kezeli az orosz elnök, azt múlt csütörtöki kijelentése is jelzi: „Jó beszélgetőpartner vagy. Megpróbálunk együtt a dolgok végére járni”.
Talán ebből a megnyilatkozásából is érezhetjük a különbséget abban, hogyan tekint Putyin Macronra, és hogyan kezeli a magyar miniszterelnököt. S ezen az a tény sem változhat, hogy ők ketten ugyanannál a bizarr tárgyalóasztalnál ültek. Macron egyik első, Putyinnak tett megjegyzéséből is érzékelhetjük az eltérést az egy héttel korábbi találkozóhoz képest: mint mondta, a kritikus európai biztonsági helyzet miatt utazott Moszkvába. Tehát rögtön látogatásának kezdetén deklarálta, hogy az Európai Unió nevében érkezett, és nem saját országának érdekeit akarja érvényesíteni. Aztán kedden már Kijevben, a másik szembenálló féllel tárgyalt, ahogy ez egy „klasszikus” békemisszióban normális.
Hogy Macron sikerrel jár-e, arra nem vehetünk mérget, de a francia elnök kételkedik abban, hogy Putyin valóban meg akarná támadni Ukrajnát; az amerikaiak apokaliptikus jelentéseit is szkepszissel szemléli. Putyin mindenesetre „jó tárgyalásokról” beszélt, ami alapot jelent a békére, s már ez is valami. Macron aktív diplomáciai fellépését természetesen az áprilisi francia elnökválasztás is motiválja - de hát ilyen egy vérbeli sakkozó.