London;kiállítás;Francis Bacon;

Állatok bűvöletében

Mielőtt 1992-ben, 82 éves korában meghalt, Francis Bacon távol tartotta magát a Royal Academy of Arts intézményétől, rangot jelentő tagságától. Január vége óta azonban nagyszabású kiállítás várja a XX. század brit festő géniuszai egyikének számos rajongóját.

A Királyi Akadémia fontos tárlata az ír lótenyésztő fiaként világra jött Bacon negyvenhat festményét mutatja be a hatalmas termeknek köszönhetően szellősen, elegánsan, hatásos színekkel kifestett falakon. A rendező Bacon teljes munkásságából válogathatott, az első, az 1930-1940-es években készült alkotásoktól egészen az utolsó, 1992-es képéig, melyet mellesleg először mutatnak be az Egyesült Királyságban.

A Francis Bacon: Man and Beast, Ember és állat címet viselő retrospektív a művésznek arra a meggyőződésére épít, mely szerint az emberiség csak egy elágazása az állatvilágnak, mindannyiunkban megbújik egy szörnyeteg, mellyel szembe kell nézni. Bacon vezérelvét mindjárt az elsőként szem elé táruló, 1948-as keltezésű műtárgy, a Head 1 igazolja. Ez az első, de nem az utolsó, pesszimizmusot és haragot kisugárzó festmény itt, mint ahogy máris bemutatkozik a még oly sokszor visszatérő ketrec motívum is. Fekete háttér előtt egy homályos figura vállait és fejét látjuk, kivéve, hogy fejének búbja hiányzik. Míg egyetlen füle emberi jellegű, agyaras, üvöltő szája nem az.

A showtól elragadtatott Waldemar Januszczak, a The Sunday Times befolyásos művészeti kritikusa két tényezőnek tulajdonítja, hogy nem közhely az a baconi tétel, mely szerint a "civilizáció vékony rétege alatt mindannyian az állatvilághoz tartozunk". Az első az idő hangulata. 1948-ban éppen csak véget ért a háború, a nácik az élet részei voltak, az emberiség nem sokkal régebben értesült a koncentrációs táborok rémségeiről. A másik faktum a kiállítás előrehaladtával válik világossá. Az ember és szörnyeteg analógia rengeteg ötlettel látta el Bacont, még a festék felvitele is azt a benyomást kelti, mintha a mester az állatkertben, és nem egy képzőművészeti főiskolán sajátította volna el a szakmát. A különc művész nem pusztán ösztöneire támaszkodott. Rengeteget utazott, különösen Dél-Afrikába, egyben hektikus, földre dobált felvételekkel, kivágásokkal agyon zsúfolt műtermében imponáló gyűjteményt halmozott fel az állatvilágról szóló szakkönyvekből és a 19. századi angol fotós, Eadweard Muybridge úttörő jellegű, mozgófilm hatást keltő fényképeiből. A nagyrészt kronológiai sorrendben elrendezett kiállítás egyik legkorábbi, 1933-ban vászonra vetett darabja a Crucifixion, de a keresztre feszítés motívuma egy későbbi, 1950-es töredékben is visszatér.

Bacon szemében az aktusnak semmilyen vallásos tartalma nem volt, a puszta erőszak megnyilvánulásának tekintette. Bacon előszeretettel festett portrékat. A műfaj képviseletében látható a Piccadilly ikonikus épületében a Head VI címet viselő, melyet Velázquez X. Ince pápájának méltóságteljes arcképe ihletett. Az egyházfői kisugárzást itt egy ketrecbe zárt állat tehetetlensége váltja fel. Francis Bacon idejét megelőzve vállalta nyíltan homoszexualitását. Nagy-Britanniában csak 1967-től nem számított bűncselekménynek az ugyanahhoz a nemhez tartozók közösülése, de Bacon már az 1953-as Two Figures-szel szexuális tartalmat adott egy sportjelenetnek, nyíltan megszegve a törvényt. Mozgásban lévő alakok iránti, a képből jól kivehető szenvedélye, emberi és állati testek "összemosása" nyílegyenesen vezetett az alkotásait a 60-as évektől kezdve meghatározó szélsőséges eltorzításig. Az igazán felkavaró festmények sorába tartozik szoros baráti köréhez tartozó modellje és múzsája megörökítése. A Henrietta Moraes on a Blue Couch címet viselő arcképen mintha letépték volna arcáról a bőrt, feltárva az alatta lévő színhúst.

A Royal Academy tereinél tökéletesebb elhelyezést aligha kaphattak volna Francis Bacon híres hármasoltárai. Az ezeken a provokatív műveken megfestett figurák közé tartozik a mester két nagy szerelme, Peter Lacy és George Dyer. Mindkét nehéz természetű, erőszakos partner öngyilkosságot követett el, történetesen egy-egy exkluzív, a londoni Tate-ben, illetve a párizsi Grand Palais-ban megrendezett kiállítás előestéjén. Marháknak alázza meg őket, a legtöbb súlyt vállaikba felhalmozva, négyszögletű homlokukról hátra fésült hajjal. Igazán drámai az August 1972 triptychon, melyen Bacon kedvese három különböző pozícióban jelenik meg egy üresen hagyott háttér előtt. Nem hiányozhatnak a bikaviadal ábrázolások sem, a Királyi Akadémián együttesen első ízben látható két méter magas corrida képek hangsúlyozzák az emberi és állati hús közötti finom különbséget, egyben megkérdőjelezik az ember vélt felsőrendűségét az állatokkal szemben. A tárlat búcsúdarabja, a Study of a Bull egyben Bacon utolsó műve, amit egészen 2016-ig nem fedeztek fel. A hivatalos megnyitót néhány nappal megelőző sajtóbejárás részvevőit meghökkentette a bejárati ajtóra felragasztott cédula, mely a "kiállítás felnőttek számára fenntartott tartalmára" figyelmeztet. Nemhogy magától az Akadémiától nem idegen a meztelen alakok látványa, de általában a nyugati világ közönsége sem érzékeny a pucérságra a művészetben.

Infó: Francis Bacon: Man and BeastNyitvatartás: április 17-ig keddtől vasárnapig 10-18 óra között Royal Academy of Arts Burlington House Piccadilly London W1J 0BD