A német szabaddemokraták rá akarják venni az Európai Bizottságot, hogy az haladéktalanul indítsa be a jogállami mechanizmust a magyar és a lengyel kormány ellen, ha az Európai Bíróság a jövő szerdán elutasítja a két ország keresetét a szankciós rendszer ellen. Ennek érdekében az FDP képviselői azt javasolták Strasbourgban, hogy mindaddig fagyasszák be az Ursula von der Leyennek és mintegy három tucatnyi közvetlen munkatársának jövőre járó közösségi pénzeket, amíg azok nem lépnek a jogállami vita megoldására.
Az előterjesztő Moritz Körner szerint ha a testület nem hajlandó megvonni a támogatások egy részét a jogállam ellenfeleitől, akkor a demokrácia híveinek az anyagiakkal kell jobb belátásra bírniuk a Európai Bizottságot, merthogy itt az EP-nek minden lehetséges eszközt alkalmaznia kell, hogy az ügy végre elmozduljon a holtpontról. Ha az illetékes bizottság a jövő hónapban helyt ad a kérésnek, akkor az irányelvként bekerül a 2023 költségvetési tervezetbe. A cél az, hogy a törvényhozás nyomást gyakoroljon a végrehajtó testületre, ha az EUB 4 nap múlva megadja a szabad jelzést a mechanizmus bevetéséhez.
A jobboldali lap arra figyelmeztet, hogy az EU-nak nem csupán a kívülről érkező autoriter fenyegetése kell odafigyelnie, hanem rendíthetetlenül csatáznia kell a belső tekintélyelvű kihívással is, amit Magyarország és Lengyelország testesít meg. A kommentár „A nemzet nevében a saját polgárok ellen” címmel emlékeztet arra, hogy a két ország ugyan alapvetően másként viszonyul Oroszországhoz, ám ez nem befolyásolja szövetségüket az unión belül, mert elutasítják, hogy betartsák a jogállami normákat.
Mindkét jobboldali kormány úgy véli, hogy a nemzeti jogokat és identitást Európa is veszélyezteti. Varsóban ezért bíznak Marine Le Pen győzelmében, noha a politikus igen jó viszonyt ápol Vlagyimir Putyinnal. A lengyel vezetés azt várja tőle, hogy szakít az eddigi közösségi politikával, mert az a PiS szerint erőszakkal elszakítja gyökereiktől a népeket.
Nem véletlen, hogy éppen két volt szocialista országban jutottak uralomra ilyen nézetek, ám tévedés volna ebből a demokráciájuk éretlenségére következtetni. A kontinens nyugati feléhez hasonlóan a két populista párt is a veszteseket karolja fel, illetve azokat, akik úgy érzik, hogy az út szélén maradtak a hatalmas változások során. Az viszont már térségbeli sajátosság, hogy ilyen alapvető átrendeződés ment végbe, nem beszélve a diktatúrák örökségéről, az általános társadalmi bizalmatlanságról.
Az is tipikus, hogy Orbán Viktor antikommunista liberálisból lett szélsőjobbos, és ha ma úgy adja elő magát, hogy a keresztény Nyugatot védi, akkor ebben annak a pátosznak a torzult mása tükröződik, mint amikor a régióban az ellenzékiek a 80-as években arról beszéltek, hogy ők védelmezik az európai értékeket. Hogy a szélsőségesek győzni tudtak, az persze következett a szocialisták korrupciós ügyeiből, abból, hogy elhanyagolták a szociális kérdéseket, ugyanakkor a Nyugat lekezelően bánt ezekkel az országokkal.
De ez a magyarázat sem igazolja a demokratikus normák megsértését, a szabályok semmibevételét. Azon kívül az EU-ellenes erők győzelme csupán a történet felét jelenti, mert a legtöbb egykori ellenzéki hű maradt a jogállami elvekhez. A régi tagok tanulhatnának abból, hogy ezek a társadalmak miként birkóztak meg a nehézségekkel.
A Fidesz és a Jog és Igazságosság (PiS) nem az EU-val, hanem elsősorban azokkal hadakozik, akiknek odahaza ez a sikertörténet köszönhető. Ám ha a két párt a nemzeti szuverenitással támasztja alá az igazságszolgáltatás átpolitizálását, valamint a demokrácia meggyengítését, akkor valójában elveszi a lehetőséget saját polgáraitól, hogy más jövőt válasszanak országuknak. Ezért az Európai Uniónak nagyon oda kell figyelnie a soraiban lévő autokratákra.
Andrzej Duda lengyel államfő után több kormánypárti képviselő is javaslatot terjesztett elő, hogy megoldódjon az EU-val a jogállami vita, és ily módon az ország végre hozzájusson a brüsszeli koronaalapból elirányzott 36 milliárd euróhoz. Eszerint megmaradna az unió, sőt, az Európai Bíróság állam által kifogásolt fegyelmi kamara, de csupán szakmai testületként. Ha a bírák ellen jogsértés gyanúja merül fel, akkor sorsolással a Legfelsőbb Bíróság tagjaiból alakítandó bizottság járna el az adott ügyben.
Egyelőre nem világos, hogy a parlament mikor vitatja meg a két elképzelést, illetve azt sem tudni, hogy a PiS támogatja-e az új indítványt, vagy azt csupán kalózakciónak kell tekinteni. Mindenesetre az előterjesztők azt állítják, hogy figyelembe vették az EUB összes ajánlását.
A bírálók szerint azonban a felvetés nem érinti az alapgondot, azaz a politika változatlanul beleszólhatna a bírói kinevezésekbe. A Iustitia nevű szakmai képviselet szóvivője úgy nyilatkozott, hogy csak ködösítésről van szó, a cél kizárólag az uniós források megszerzése.
Az új cseh kormány véget akar vetni Andrej Babis exkormnányfő és a többi agrárbáró kivételezett helyzetének, ezért arra készül, hogy teljesen átalakítja a brüsszeli forrásokon alapuló támogatási rendszert. Az uniós szubvenciók fő haszonélvezői idáig a nagy gazdaságok voltak, a volt miniszterelnökkel az élen. Átlagos nagyságuk 130 hektár, 8-szor akkora, mint az uniós átlag. Ám számukra plafont húznának meg, ugyanakkor az eddiginél jóval többet kapnának a kisebb vállalkozások, illetve a biogazdák, mert számuk egyre jobban csökkent az utóbbi években.
A cél az, hogy az ország felzárkózzon a nyugati agrárpolitikához, ami persze még hosszú utat jelent. Mindenesetre a jövő évtől életbe lépő új rendszer megfordítaná, hogy a nagyok idáig hektáronként 80 euróval több pénzt kaptak, mint a kisebbek, és ez valóságos forradalmat jelent a mezőgazdaságban.
A nagy konszernek persze tiltakoznak, Prágában és másutt is többször eltorlaszolták az utakat, ám az ötpárti koalíció nem hajlandó engedni, mivel maga mögött tudja a társadalom nagy részét.
