Jelen állás szerint Jair Bolsonaro, a szélsőjobboldali brazil elnök február 17-én Magyarországra jön. Valószínűleg ez úton hálálja meg Orbánnak, hogy 2019. január 1-jei, Brazília városi beiktatási ceremóniáján személyesen vett részt. A világ demokratikus országainak vezetői látványosan távol tartották magukat az eseménytől, Trump is csak egy Twitter-üzenettel kedveskedett. Persze lehet, hogy Orbán nem is az ismeretlen Bolsonaro kedvéért ment Brazíliába, hanem találkozni akart Netanjahu akkori izraeli miniszterelnökkel és üzenni Trumpnak a vágyáról, a személyes találkozóról.
Bolsonaro és Orbán között sok a hasonlóság. 2022-ben mindkettőjüknek választásokkal kell szembenézni, miközben saját mondataikkal szigetelik el magukat a demokratikus világtól. Ellenzik a gender alapú hozzáállást, megkérdőjelezik a melegek jogait, a leszakadó rétegeket látni sem szeretnék, mindkettőjük családját korrupciós ügyek lengik körül, szükséges rosszként ítélik meg a környezetvédelmet és az azért kiálló társadalmi szervezeteket. Eközben erőfeszítéseket tesznek a történelem átírására, elhanyagolják a közszolgáltatásokat, saját befolyásukat nagyobbnak képzelik a valóságosnál, rosszul és titokzatoskodva kezelték-kezelik a covidválságot. Bolsonarót több mint hatszázezer ember haláláért perbe is fogták.
Nézzük meg közelebbről a brazil helyzetet!
Brazília történelmének vitathatatlanul volt egy olyan korszaka, amikor a világ többi országához viszonyított fejlődését nem lehetett megkérdőjelezni. Ebben a periódusban előbb Luiz Inácio Lula da Silva – 2002 és 2010 között –, majd Dilma Rousseff – 2011-tól 2016-ig – elnökölte a hatalmas országot. A Brazília történelmének legsikeresebb időszakát fémjelző két munkáspárti elnököt egymás után kétszer választották meg. Ám Dilma Rousseff ellen 2015-ben alkotmányos vádemelési eljárást indítottak, költségvetési csalás vádjával hat hónapra felfüggesztették, ideiglenesen Michel Temer jobbközép, szociáldemokrata párti (PSDB) korábbi alelnököt bízták meg az elnöki feladatokkal. Ebben az időszakban a kontinensnyi ország lényeges politikai folyamatait valójában a sajtó és a bíróságok határozták meg. Az 1964-es katonai puccs után bebörtönzött, marxista városi gerillaként megvádolt, a börtönben megkínzott, bolgár származású Rousseff politikai karrierje gyakorlatilag véget ért, pedig elnöksége alatt – Lula politikai irányelveit követve – az ország gazdasági fejlődése evidencia volt, és a szegénység és az éhség leküzdésében is látványos eredményeket értek el.
Brazília 2014-ben otthont adott a labdarúgó-világbajnokságnak, 2016-ban az olimpiának is. A Munkáspárt vezetésével eltelt évek alatt az ország határozott növekedést mutatott. Az államok GDP szerinti rangsorában a Nemzetközi Valutaalap – 194 ország között – Brazíliát a nyolcadik helyre tette, más listák szerint a kilencedik volt, megelőzve Kanadát, Oroszországot, Dél-Koreát, Spanyolországot, Ausztráliát és a világgazdaság sok más vezető szereplőjét.
Jair Messias Bolsonarót 2018-ban választották meg elnöknek. Előtte 1988-ig katona volt, majd jobboldali kereszténydemokrata és liberális pártok politikusaként 27 évet töltött el hátsópadosként a brazil parlamentben. Mint többször nyilatkozta, saját maga számára is váratlanul lépett elő a parlamenti színfalak mögül… A többit már tudjuk.
De hogyan lett az agresszív ejtőernyősből politikus? Elég volt-e a rendteremtés, a korrupciótól és a bűnözéstől való megszabadulás ígérete a választók megnyeréséhez? Nyilvánvalóan nem. 2018-ban Brazília legnépszerűbb politikusa a két elnöki ciklusban is bizonyítottan sikeres, a nép hangján beszélő, közel nyolcvan százalékos népszerűségnek örvendő Luiz Inacio Lula da Silva volt, annak ellenére, hogy a sajtó teljes arzenáljával támadta. Megverni nem lehetett, csak eltávolítani a közéletből. Lulát olyan helyzetbe kellett hozni, hogy a Munkáspárt el se tudja indítani a választásokon.
Ez történt. Lulát passzív korrupció és pénzmosás vádjával perbe fogták. Így egy kevésbé ismert politikust, a libanoni keresztény származású Fernando Haddadot indították, aki a második fordulóban alulmaradt Bolsonaróval szemben. Lulát kilenc és fél év börtönbüntetésre ítélték. Fellebbezett – az ítéletet tizenkét év és egy hónapra emelte Sergio Moro bíró. Akiből Bolsonaro igazságügy-minisztert csinált. Furcsa helyzet: a volt bíró és Lula is – aki 580 nap elteltével szabadult – indul a mostani elnökválasztáson. Lula minden közvélemény-kutatásban vezet, egyfordulós győzelmet jósolnak neki.
A sokat tapaszalt Lula a saját politikáját Bidenéhez, Bolsonaróét Trumpéhoz hasonlítja. Mások Bolsonarót a „trópusok Trumpja” névvel illetik egy olyan országban, amelyet sokan a világ negyedik legnépesebb demokráciájának tartanak. Kérdés, hogy lehet-e itt az elnök nőgyűlölő, antifeminista, melegellenes, akinek demagógiája az egyetemek és az értelmiség ellen irányul, aki méltatja a ’64-es katonai diktatúrát, amelynek során a megfélemlítés, a bebörtönzés és a kínzás a hatalom megtartásának kellékei voltak, és aki elnézi, hogy hívei a tüntetéseken a bíróságok és a kongresszus, vagyis a jogállami intézmények felszámolását követelik.
Azt még nem tudhatjuk, milyen jövő elé néz Bolsonaro Brazíliában, de azt talán már igen, mivel vívta ki Orbán Viktor vendégszeretetét.