A kőszínház kötött dolog

– Nem volt könnyű helyzet, de nem töltöttük tétlenül az időnket, színdarabokat állítottunk össze, pályázatokat írtunk, hogy támogatáshoz jussunk – mondta Fábián Gábor a Népszavának. – Független színház vagyunk, ami azt jelenti, hogy nekünk nem jár állami támogatás, akkor jutunk forráshoz, ha pályázatot nyújtunk be. Ezen kívül vannak civil szervezeteket támogató alapítványok, náluk is jelentkezünk, de mi elsősorban színészek vagyunk, nem pályázatírók, szerencsére van két szervező segítőnk, akik nagyon s ok terhet levesznek a vállunkról, a pályázatok mellett ők szervezik az előadásainkat, segítenek működtetni a Tandemet. Működési támogatásra eddig nem pályázhattunk, mert a jogszabály szerint erre csak jövőre lesz lehetőségünk, ha már legalább három éve működünk.

A két színésznek öt közös darabja van, illetve külön-külön is rendelkeznek egy-egy saját alkotással, amit bemutatnak. A független színházi munka sajnos ma nem jelent biztos megélhetést, de bíznak benne, hogy sikerül piaci alapokra helyezni a Tandem működését. – Mindketten játszottunk szerződéssel kőszínházban. Sokkal kényelmesebb rendes öltözőben készülni, viszont olyan kötöttségekkel és kötelezettségekkel jár a folyamatos kőszínházi szereplés, amiben túl sok a kompromisszum – tájékoztatott Bacskó Tünde. – Kiszámíthatatlanabb, nehezebben tervezhető a független színházi lét, viszont így sokkal szabadabbak vagyunk, nem igazodunk senkihez, csak a saját értékrendünkhöz.

Fábián Gábor az elmúlt hetekben a videómegosztó oldalakon a pedagógussztrájkot népszerűsítő kisfilmben volt látható, ahol tanárként ült íróasztal mögött és arról beszélt egy monológban, hogy nem bírja tovább a rá nehezedő terheket. –Ez a videó két éve készült, a Pedagógusok Szakszervezete tervezett egy akciót, ami végül meghiúsult, a mostani sztrájknál használták fel a felvételt, ami sajnos semmit sem veszített az aktualitásából, sőt, a pedagógusok helyzete azóta jobb biztosan nem lett – hangsúlyozta. 

A két színésszel egy pécsi középiskolában találkoztunk, ahol A leprikónok átka című interaktív darabot adták elő egy nulladikos osztálynak, a gimnazistáknak többször kellett döntéseket hozni arról, merre haladjon a történet, ezen kívül akadtak részek, amikor az volt a feladat, hogy érvekkel győzzék meg egymást, merre menjen tovább a cselekmény annak érdekében, hogy teljesüljön a küldetés. – A hatodik óra után adtuk elő a darabot, látszott a diákokon, hogy már kicsit fáradtak voltak. A délelőtti előadásokon még nagyobb szokott lenni az aktivitás, de ettől függetlenül ügyesek és együttműködők voltak a lányok és fiúk, jól érveltek a vitajátékban, és a végén sikeres lett a küldetés – értékelt Fábián Gábor. – A helyszín és a gyerekek szociális körülményei sok mindent meghatároznak. Egészen másképp érvelnek a különböző társadalmi réteghez tartozó gyerekek.

– A közelmúltban egy olyan iskolában szerepeltünk, ahol nagyon rossz körülmények között élő gyerekek tanulnak, megrázó volt ez a találkozás, ott, ahol a túlélésért küzdenek a szülők minden nap, nem alakult ki az a szókincs és eszköztár, nem rendelkeznek a gyerekek azokkal az érvelési technikákkal, melyekkel az érdekeiket tudnák képviselni – vette át a szót Bacskó Tünde. – Volt egy kislány, aki logikusan, jól érvelt, de láthatóan különbözött a többiektől. Őt szörnyen sajnáltam, mert hiába nagyon okos, a többieket már megérintette a motiválatlanság és a tanulásellenes szubkultúra szele, borzasztóan nehéz lesz neki kitörni a környezetből. Több ilyet láttam már, ezek mindig nagyon megviselnek.