Így tanítanak

Sejteni lehetett, hogy a kormánynak esze ágában sincs megállapodni a pedagógus szakszervezetekkel: azok azt szeretnék, hogy a tanári pálya ne napszámosmunka legyen, hanem megbecsült hivatás, amely anyagi és szellemi függetlenséget is biztosít. Az érdekvédelmi javaslatokra adott válaszokból egyre nyilvánvalóbbá vált, a jelenlegi politikai vezetésnek nem áll szándékában változtatni, ahogy valódi párbeszédet, szakmai vitákat sem szeretnének ezekben a kérdésekben.

Január végén ezért kétórás figyelmeztető sztrájkot szerveztek a szakszervezetek, amelyben mintegy 27 ezer tanár és oktatási dolgozó vett részt. A kormány és propagandasajtója úgy tett, mintha semmi rendkívüli nem történt volna, mondván, csak a pedagógusok ötöde vett részt a sztrájkban. Majd hoztak egy kormányrendeletet, amelyben előírták, a tanárok legközelebb csak úgy sztrájkolhatnak, ha közben dolgoznak is, hogy az iskolákban ne legyen “káosz”.

Amellett, hogy a Fidesz-kormány saját törvényeivel is szembemegy és alapjogokat korlátoz, a rendelet egyben beismerése annak, hogy a januári sztrájknak nagyobb hatása volt, mint amekkorára a kormányzat számított. Ha csak feleannyian kezdenének bele egy határozatlan idejű, akár több napig is elnyúló sztrájkba, mint amennyien a kétórás munkabeszüntetésben részt vettek, az komoly kihívások elé állítaná az oktatásirányítást. A rendelet emellett beismerése annak is, hogy a pedagógusoknak igazuk van, ezért máshogy nem, csak a hatalommal visszaélve, diktatórikus eszközökkel lehet fellépni ellenük.

Nem kellett sokáig várni a válaszra: egyre több iskola tantestületének kisebb-nagyobb része a hatalmi arroganciával dacolva, állását kockáztatva, polgári engedetlenségből tagadja meg a munkát egy-egy napra. Bár tanórát nem tartanak, mégis tanítanak: bátorságot, etikát, erkölcsösséget. Mindazt, ami az Orbán-rezsimből hiányzik.