Megint hamar kibújt a szög a zsákból: persze jó az üzemanyag-árbefagyasztás, hogyne, hisz akár 2500 forintot is megtakaríthatunk egy tankoláson. De Orbánéknak minden jel szerint nem ez, hanem a látszólagos mellékhatás a lényeg: az összes hazai kút mintegy felét kitevő, közel ezer, kisebb, helyi töltőállomás tönkretétele. A magát keresztény-nemzetinek neveztető kurzus most épp rezzenéstelen, vadliberális arccal, a „hulljon a férgese” jelszavával szántja be a falvak - így a mezőgazdaság - ellátásában kulcsszerepet játszó, jellemzően családi hátterű töltőállomásokat. Hisz Lázár óta tudjuk, akinek nincs - itt: akinek a kormánydöntés az összes pénzét elvitte -, az annyit is ér.
A kabinet novemberben az árbefagyasztás címszavával lényegében a nemzetközi olajártól tette függővé a kutak anyagi helyzetét. És hát az olajár kilőtt.
Most pont annyival apad a kutasok tárcája, amennyit fognak ezen az autósok. Újabb orbáni húzás a különböző társadalmi csoportok összeugrasztására.
A leggyengébb üzemeltetők már most sorra dobják be a törölközőt. Ki hogy bírja szusszal. Így végtére csak a legnagyobbak, a Mol, a Shell és az OMV maradhatnak. Orbánék ebbéli határozott szándékait tükrözi, hogy a hétvégén az előzetes vészjelzések dacára nemcsak egyszerűen átírták a februári határidőt májusra, de Orbán Viktor választási évértékelőjének csúcspontjául is ez a döntés szolgált.
A Mol szerepe külön szóra érdemes. Elvégre csak a nemzeti olajcsoport vállalkozott úgymond a tönkremenő kutak továbbműködtetésére. Igaz, egyelőre ebben (is) teljes a káosz: Orbánék rövid parancsszavain túl a részletszabályok tisztázatlanok. És mintha a - nem nyilatkozó - Molnak nem is fűlne annyira a foga a veszteséges, bár a helyi gazdálkodásban nélkülözhetetlen egységek működtetéséhez. Mindenesetre a pálya megint a - mára államiból haveri kézbe átjátszott - Mol felé lejt. Eközben Orbán cinikusan üdvözli a magyar kútpiacra magát épp most bevásárló lengyel PKN Orlent.
Hiába: Orbánék a kapitalizmusból is csak a mocskot veszik át.