A Závecz Research segítségével, ezer ember részvételével végzett reprezentatív kutatást 2021. november 8. és 20. között a Társadalomtudományi Kutatóközpont az oltottak és az oltatlanok közötti törésvonalakról – írja a hvg.hu. Megjegyzik, hogy Magyarországon ekkor már elkezdődött a koronavírus-járvány negyedik hulláma, az oltások pedig már majdnem egy éve elérhetők voltak, ráadásul válogatni is lehetett közöttük. A válaszadók között az oltatlanok aránya kerekítve 20 százalék volt.
A Társadalomtudományi Kutatóközpont első körben azt vizsgálta, mennyire ellenségesek egymással az oltottak és az oltatlanok, és mit gondolnak arról, mennyire védik meg őket a vakcinák. Az eredmények közül az egyik legérdekesebb, hogy a különböző vakcinát kapók között nincs szignifikáns eltérés abban, mennyire érzik védettnek magukat.
A „keleti” vakcinákba (Szputnyik, Sinopharm) vetett bizalom hasonlóan magas, mint a „nyugati” oltóanyagok (Pfizer, Moderna, AstraZeneca, Janssen) esetében.
A beoltottak viszonylag védettnek érzik magukat, leginkább abban bíznak, hogy az oltás megvédi őket a súlyos betegségtől és a kórházba kerüléstől.
Az oltatlanok körében az oltással szembeni bizalmatlanság legfőbb okai magához a vakcinához köthetők. Közülük a válaszadók 73-81 százaléka egyetértett azzal, hogy az oltóanyagokat túl gyorsan fejlesztették ki, és kevés róluk az információ. Nyolcvan százalékuk értett egyet azzal a kijelentéssel, hogy bíznak a saját immunrendszerükben.
Az oltásellenesek azonban nem feltétlenül becsülik le a vírus által jelentett veszélyt, és általánosságban nem ellenzik az oltásokat és az orvostudományt sem, bizalmatlanságuk kifejezetten a koronavírus ellen kifejlesztett vakcináknak szól. Ezzel kapcsolatban az összeesküvés-elméletek viszonylag népszerűnek számítanak: az oltatlan válaszadók 71 százaléka egyetért azzal, hogy az oltások a háttérben meghúzódó pénzügyi és politikai erők hatalmi céljait szolgálják, de a radikálisabb verzióval („az oltóanyagok helyett valamilyen titkos anyagot juttatnak a szervezetbe”) is egyetért a válaszadók több mint fele (57 százalék).
Külön vizsgálta a kutatás azt is, mit gondol egymásról a két csoport. A válaszok alapján az oltottak jelentős része egyetért az oltatlanokra vonatkozó külön szabályokkal: 44 százalékuk támogatja, hogy bizonyos korlátozások csak az oltatlanokra legyenek érvényesek, 52 százalékuk pedig védettségi igazolványhoz kötné a társas események látogatását. Ezzel szemben az oltatlanok döntő többsége (71 százaléka) úgy gondolja, hogy a védettségi igazolvány bevezetése igazságtalanul megkülönbözteti őket.
Az oltottak fele (46 százalék), míg az oltatlanok kétharmada (67 százalék) nem érez ellenszenvet a másik csoport tagjaival szemben. Ezt némileg árnyalja, hogy a megkérdezett oltottak 27 százaléka és az oltatlanok 19 százaléka mély ellenérzésről számolt be a másik csoporttal szemben.
Az oltottak 43 százaléka úgy gondolja, hogy az oltatlanok tehetők felelőssé azért, hogy a koronavírus még mindig velünk van. Az oltatlanok több mint fele (56 százalék) pedig úgy vélekedik, hogy az oltottakat megtéveszti a média és a politikai elit.
Iskolázottság tekintetében nincs lényeges különbség az oltottak és az oltatlanok között, sőt, ugyanez igaz az összeesküvés-elméletekre is. A jövedelem tekintetében annyi állapítható meg, hogy azok a válaszadók, akik kényelmesen megélnek a fizetésükből, 91 százalékban döntöttek az oltás beadása mellett, míg a legnagyobb anyagi nehézségekkel küzdők 72 százaléka oltatta be magát.
Az életkor azonban már sokkal inkább összefügg az oltottsági aránnyal: a 18–39 év közötti válaszadók több mint negyede visszautasította az oltást, míg a 60 év feletti korosztályban ez az arány mindössze 13 százalék. Ez valószínűleg nem független attól, hogy a központi kommunikáció is mindig azt emelte ki, hogy a vírus az idősekre jelenti a legnagyobb veszélyt.
Nincs viszont jelentős különbség a Fidesz–KDNP és a baloldali ellenzéki szavazók között. A kormány szimpatizánsai között a legalacsonyabb az oltatlanság (12 százalék); ugyanez a mutató a baloldali ellenzéki szavazók között 16 százalék, vagyis nem szignifikáns az eltérés. Ugyanez már nem mondható el a Jobbik és az egyéb pártok szavazói, valamint a pártokhoz nem kötődő állampolgárok köreiben.
A Jobbik-szimpatizánsoknak több mint a harmada, míg az egyéb pártok szavazóinak csaknem a fele oltatlan.
A felmérés készítői azonban kiemelték, hogy az egyéb pártokkal szimpatizálók száma mindössze huszonhárom fő volt az 1000 válaszadót magába foglaló felmérésben, itt tehát az alacsony elemszám miatt nem érdemes messzemenő következtetéseket levonni.
A kutatás készítői megvizsgálták azt is, hogy a különböző csoportok honnan tájékozódnak, ebből az derült ki, hogy csak a Facebook, a televízió és a rádió kapcsolható össze az oltottság kérdésével. Az oltatlanok tájékozódásában jelentősen nagyobb szerepet játszik a Facebook, mint az oltottak esetében, az oltottak csoportjának pedig a televízió és a rádió fontosabb, mint az oltatlanoknak.
Érdekes ugyanakkor, hogy bár sokan így érzik, az oltatlanok nem aktívabbak a közösségi médiában, mint beoltott társaik, tehát nem mondható el, hogy az oltatlanok véleménye és aktivitása markánsabban érzékelhető a Facebookon.
Utolsóként a felmérést végzők arra kérdeztek rá, befolyásolja-e a korábbi koronavírus-fertőzés azt, hogy valaki beoltatja-e magát. Eszerint az oltás visszautasítása nem kapcsolódik össze azzal, hogy a válaszadó átesett-e a koronavírus-fertőzés okozta betegségen. Más a helyzet, ha a családtagjai vagy közeli ismerősei körében történt a koronavírushoz köthető haláleset. Az oltatlanok aránya ebben a csoportban jelentősen alacsonyabb.
A kutatás eredményei azt is mutatják, hogy az oltottak még a vakcina beadása után is veszélyesebbnek ítélik magukra nézve a vírus okozta veszélyt, mint az oltatlanok. Ugyanakkor fontos, hogy az oltatlanok esetében sem lehet arról beszélni, hogy teljesen veszélytelennek gondolnák a koronavírust.
Az adatok azt is mutatják, hogy az oltottság kérdésének leginkább a közvetlen környezetnek lehet köze.
Azok körében, akiknek környezetében többségben vannak az oltottak, mindössze minden huszadik válaszadó oltatlan (4,5 százalék). Ezzel szemben akinek a környezetében nagyrészt oltatlan emberek vannak, minden második válaszadó oltatlan (51 százalék).
Ennek alapján úgy tűnik, a társas környezet oltáshoz való viszonya kulcsszerepet játszik az oltás felvételében, illetve elutasításában.