Tehetetlenül szemléli a Magyar Nemzeti Bank (MNB) Monetáris Tanácsa a mindent maga alá gyűrő hazai infláció alakulását. A jegybank alelnöke, miután bejelentette, hogy mindössze 3,40 százalékra emelték fel az alapkamatot, szemrebbenés nélkül közölte a gazdaság szereplőivel, hogy a fogyasztói árak februárban, évesítve 8 százalék fölé emelkedhetnek, de azon sem lepődnének meg, ha ez az érték akár a 8,5 százalékhoz közelítene.
És akkor az általuk finomkodva geopolitikai kockázatnak nevezett orosz-ukrán háborús feszültségnek az "átárazásra" gyakorolt negatív hatását még nem is vették figyelembe. Sőt megadóan rábólintottak annak "eszkalálódására" is, pedig a konfliktus várható következményeire az MNB egyik kedvencének tartott arany árfolyamugrása is figyelmeztethetett volna! A pénzromlás felgyorsult ütemű vágtája és az alapkamat visszafogott mértékű toldozgatása-foltozgatása közepette az infláció hosszú távon is nyerésre áll.
Jegybankáraink lassan egy esztendeje képtelenek arra, hogy egy nagyobb mértékű, akár több százalékpontos alapkamatemelésre szánják rá magukat. Annak ellenére, hogy januártól az esztendő első felének végéig - a tavaly októberi szinten - befagyasztották a hitelkamatokat, így az MNB mindeddig elmaradt, határozott kamatemelése a lakosság terheit nem növelné. Arra viszont rácsodálkoznak az MNB-nél, hogy a nálunk 2021 nyarán megkezdett kamatemelési ciklust a kereskedelmi bankok rezzenéstelen arccal fogadták, és a megtakarítások kamatán - az időközben kibocsátott, egyetlen inflációkövető államkötvény kivételével - nemigen emeltek. Vagyis folytatódik az a 2019-ben elkezdődött ciklus, amelynek rákfenéje, hogy a betéteknek továbbra is negatív reálkamatuk van. Most éppen azon töri a fejét az immáron a budai Vár tövébe áthelyezett székházában az MNB vezetése, hogy miképpen adja tudtára a kereskedelmi bankoknak: legalább valamicskét adjanak vissza kamat formájában az inflációból a betéteseiknek.
S miközben a jegybankárok azzal nyugtatgatják magukat, hogy a nyersanyagok és az energia világpiaci árának elszabadulására nincs hatásuk, megadóan jelentik ki, hogy ez a mostani fogyasztói áremelkedés nálunk minden termékre és szolgáltatásra kihat, és mint egy távoli veszélyre hívják fel a figyelmet a fogyasztók öngerjesztő inflációs várakozásaira. Úgy viselkednek, mint amikor egy család a bebocsátásra váró, kellemetlen vendég kopogtatására számít, pedig az már régen a szalonban ül, és éppen azon mesterkedik, miképpen forgathatná ki a háziakat a vagyonukból.
Annak ellenére, hogy nálunk még nincsen kettős pénzrendszer, lépten-nyomon olyan ingatlanos hirdetésekre bukkanhatunk, ahol az árat már euróban adják meg. Félreértés ne essék, nem csak a külföldiek által kedvelt helyszíneken. Ez a bizalomvesztés biztos jele! Hiszen ha a többnyire magabiztos MNB is azt sugallja, hogy nem tudja, mikor kezd jelentősen mérséklődni az inflációs hullám, akkor a piac a maga korlátozott eszközeivel igyekszik védekezni. A csirke farhát árstopja ehhez már kevés.