Az Ukrajna elleni orosz agresszió, végződjék bárhogyan is, döntő hatást gyakorolhat az európai jobboldali populista pártokra. Ezek a tömörülések legfontosabb pártfogójukat veszítették el Vlagyimir Putyin személyében. Ideológiájuk egyik legfontosabb alapelveit kell újrafogalmazniuk: szakítaniuk kell az euroszkepticizmussal, s azzal a tézisükkel, miszerint lazább kapcsolatokra kell törekedni az észak-atlanti szövetséggel. Még a bevándorlásellenesség is teljesen új értelmezést kap az ukrán menekültek tömeges érkezése miatt.
A populista pártok kénytelenek szembesülni egy sor, számukra rendkívül kellemetlen kérdéssel. Elsődlegesen azzal, hogy a mostani háború esetében nem csak Putyinról, nem csak Oroszországról van szó. A populisták nem tudnak többé felmutatni semmiféle vélt vagy valós alternatívát az Európai Unióval szemben, a putyini minta nincs többé. Az orosz katonai agresszió után az Európai Unióból való kilépéssel kampányolni nem csak értelmetlen, hanem egyenesen öngyilkos taktika. Nem csak az EU, hanem a NATO szerepe is minden korábbinál jobban felértékelődik. A szélsőjobboldali populisták tehát már az atlantizmus lazításával sem kampányolhatnak.
A bevándorlás is új értelmezést nyer, amit a visegrádi államok példája is igazol. A menekültek elfogadását mindez idáig elutasító populista lengyel kormány legalább egymillió ukrán érkezésére készült fel, de a többi visegrádi állam, így Magyarország is kiveszi a részét befogadásukból. Most tehát szintén oktalanság lenne a bevándorlásellenességgel kampányolni.
Az érintett pártok közötti érdekellentétek már decemberi varsói és februári madridi csúcstalálkozójukon is nyilvánvalóvá váltak. Először nem tudtak megállapodni a közös EP-frakcióban, majd a spanyol fővárosban a zárónyilatkozat miatt alakult ki vita, éppen Oroszország megítélése miatt. Marine Le Pen kivetette a szövegből a Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök által szorgalmazott, Moszkvát elítélő passzust. Le Len lekötelezett Putyinnak, egyebek mellett egy orosz bank által 2017-ben a pártjának nyújtott hitel miatt. Röviddel a háború előtt is úgy foglalt állást, nem hiszi azt, hogy Oroszország megszállná Ukrajnát. „Ha most én lennék az elnök, akkor nem lennének olyan fagyosak a kapcsolatok Vlagyimir Putyinnal” – tette hozzá, de az ilyen mondataira most már nem szívesen emlékszik vissza. Csütörtökön, az agresszió megindítása után már úgy foglalt állást, hogy „semmi sem indokolja” az ukrajnai inváziót, azt „fenntartások nélkül igazolhatatlannak” ítélte és azonnali befejezésére szólított fel.
Hasonlóan kellemetlen helyzetbe került a másik populista francia elnökjelölt, a szélsőjobboldali Éric Zemmour, aki többször is csodálatát fejezte ki Putyin iránt, s a 2008-ban, a grúziai Dél-Oszétia és Abházia elfoglalására indított katonai akcióját is jogosnak nevezte. Csütörtökön viszont már úgy fogalmazott: „fenntartások nélkül elítéli” Oroszország invázióját, és azt „indokolatlannak” minősítette.
Matteo Salvini, az olasz Liga elnöke letörölte a Facebookról azt a képet, illetve bejegyzést, amelyen 2015-ben, az Európai Parlament strasbourgi üléstermében egy Putyint ábrázoló pólót viselt, s ezt írta mellé: „Két Sergio Mattarella elnököt is elcserélnék egy Putyinra”. Mindez már csak azért is kínos, mert az olasz elnök a legnépszerűbb politikai személyiség Itáliában. Csütörtökön aztán a Twitteren ő is elítélt minden katonai agressziót Ukrajnában és közös választ kért a szövetségesektől, később pedig közzétett egy videót arról, hogy virágot visz a római ukrán nagykövetségre.
Különösen látványos Milos Zeman cseh elnök pálfordulása, aki korábban számos oroszbarát kijelentéssel és a Kreml elleni szankciók bírálatával vétette észre magát. Ezúttal azonban nagyon élesen bírálta Oroszországot és az elsők között követelte Moszkva kizárását a SWIFT fizetési rendszerből.
Minden arra utal, hogy az európai populista pártoknak újra kell gondolniuk politikájukat.
