Oroszországnak a SWIFT-ből való kizárása már 2014-ben, a Krím annexiója után is felmerült: az Egyesült Királyság az év augusztusában felhívást intézett az európai vezetőkhöz, fontolják meg ezt az opciót. Alekszej Kudrin, Oroszország korábbi pénzügyminisztere akkor azt prognosztizálta, hogy egy ilyen lépés miatt Oroszország GDP-je 5 százalékkal csökkenhet. Dmitrij Medvegyev akkori miniszterelnök „hadüzenetnek” minősített a javaslatot. A brit felvetést végül elvetették.
Még néhány napja, a háború kezdetén sem tűnt valószínűnek, hogy egyhamar alkalmazzák ezt a "nukleáris" opciót. Az európai tagállamok, illetve az Európai Bizottság azonban példátlanul gyors döntést hozott azzal, hogy már szombat este bejelentette egyes orosz bankok leválasztását a nemzetközi átutalási rendszerről. A lépéssel az Egyesült Államok és Németország veszíti a legtöbbet, mivel az amerikai és a német pénzintézetek bonyolítják le a legtöbb tranzakciót az orosz bankokkal.
Moszkva az utóbbi években tett lépéseket hazai pénzügyi rendszerének kiépítésére. Irán esete elrettentő példaként szolgálhatott számára: miután az iráni bankok leszakadtak a SWIFT-ről, az ország elvesztette olajexport-bevételeinek közel felét és külkereskedelmének 30 százalékát. Az orosz gazdaságra gyakorolt hatás hasonlóan pusztító lehet, különösen rövid távon. A leállás minden nemzetközi tranzakciót ellehetetlenítene, devizaingadozást és tömeges tőkekiáramlást idézne elő, bár a moszkvai tőzsde csütörtöki zuhanása azt jelzi, hogy ez a folyamat már rögtön a háború elején megkezdődött.
Ha az orosz bankokat leválasztják a Visa és MasterCard fizetési rendszerekről, akkor minden belföldi tranzakciót a Nemzeti Fizetési Kártyarendszeren keresztül kell lebonyolítani. A nemzetközi átutalások pedig nagyon megnehezülnének, mutat rá elemzésében a moszkvai Carnegie Center kutatóintézet. A 2014-ben bevezetett Nemzeti Fizetési Kártyarendszer, későbbi nevén Mir ("Világ"), teljes egészében az orosz központi bank tulajdonában van, s az országon belüli kártyatranzakciók feldolgozásának elszámolóközpontjaként működik. Tavalyi adat szerint 2014 óta a Mir részesedése az összes belföldi kártyatranzakció 24 százalékára nőtt, és több mint 73 millió, a Mir-rendszert használó kártyát bocsátottak ki. A gyors növekedés nagyrészt annak köszönhető, hogy Oroszországban a bankkártyákat általában a munkáltató (vagy a juttatások esetében az állam) bocsátja ki, így a Mir-kártyák ma már széleskörben elterjedtek a nyugdíjasok és a közszféra alkalmazottai körében.
A külföldre fizetés azonban még mindig nem egyszerű Mir-kártyával. Teljeskörű szolgáltatás csak Örményországban és az Oroszország által támogatott szakadár grúziai régiókban, Dél-Oszétiában és Abháziában érhető el, bizonyos műveletek lehetségesek Törökországban, Kirgizisztánban, Üzbegisztánban és Kazahsztánban is.
Középtávon a brüsszeli székhelyű bankközi átutalási rendszert, a SWIFT-et belföldi célokra felválthatja annak orosz megfelelője, az SPFS, amelyet a központi bank 2014-ben hozott létre. Ennek forgalma 2020-ban megduplázódott, és megközelítette a 13 millió átutalást, de a rendszer még eltörpül a SWIFT mellett. Több mint 400, zömmel orosz pénzintézet csatlakozott hozzá, de olyan Oroszországban kulcsfontosságú pénzintézetek, mint a UniCredit, a Deutsche Bank és a Raiffeisen Bank, valamint a hazai Tinkoff és Vosztocsnij bankok még nem váltak a rendszer részeivé.
Jelenleg a belföldi átutalások 20 százaléka történik az SPFS-en keresztül, s a központi bank ezt 2023-ra 30 százalékra kívánja növelni. Ahhoz azonban, hogy a kereskedelmi szereplők számára vonzó alternatívává váljon, a rendszernek még fel kell oldania technikai korlátait. A műveletek a hétköznapi munkaidőre korlátozódnak, ellentétben a SWIFT-tel, amely a nap 24 órájában működik.
Az SPFS korlátai miatt a kínai határon átnyúló bankközi fizetési rendszert (CIPS) javasolták a SWIFT alternatívájaként. Az ötlet támogatói szerint Kína gazdasági súlya miatt a renminbi nagyobb potenciállal rendelkezik, mint a rubel, így nagyobb eséllyel válhat a dollár riválisává. A CIPS-nek azonban még hosszú utat kell megtenni ahhoz, hogy a SWIFT helyettesítésére alkalmas legyen. A renminbi részesedése a nemzetközi pénzügyi piacokon pedig marginális: a globális fizetések kevesebb mint 2 százaléka, szemben az amerikai dollár 40 százalékos részesedésével, és messze elmarad az euró, a brit font és a japán jen mögött is. A CIPS a SWIFT forgalmának körülbelül 0,3 százalékát teszi ki. A renminbi nemzetközivé válását hátráltatja a Peking által a pénzügyi volatilitás miatti aggodalomból bevezetett szigorú tőkekontroll. Mindazonáltal a CIPS a SWIFT regionális alternatívájává válhat, például Eurázsiában.
Egy másik lehetőség, amelyet Oleg Deripaszka - az amerikai szankciókkal sújtott orosz üzletemberek egyike - támogat, hogy Moszkva gyorsítsa fel a digitális rubel bevezetését a határokon átnyúló tranzakciók biztosítása érdekében. Ezt a központi bank 2020 októberében jóváhagyta, ugyanakkor kérdéses, hogy az ilyen digitális valuták milyen mértékben segíthetnek a dollár hegemóniájának csökkentésében és a szankciók kockázatának mérséklésében.