Beszédének elején Márki-Zay Péter március 15-ének emlékeit idézte fel. 1848-ban, 1956-ban és 1989-ben forradalmakat vívtunk a szabadságért, az igazságért, a polgárokhoz méltó életért, amiért érdemes nemzetnek lenni és amire az utókor tisztelettel néz fel - mondta.
Ezután felidézte, hogy a magyar nép kifejezés sokáig egyet jelentett a tisztességgel, becsülettel és szabadságszeretettel. „Jó volt magyarnak lenni bárhol a világban, büszkék lehettünk, mert a történelem jó oldalán álltunk” - mondta, majd kifejtette, hogy szerinte most már nem egy nép vagyunk a világ számára, hanem egyetlen arc, mert egy ember kisajátított minket, elhomályosítva mindent, amit generációk felépítettek. Ennek szerinte szélsőséges pártcsaládok, karanténba zárt eszmék klubszobáiban talán tapsolnak, de „mindenhol máshol összeszorul a gyomruk, ha meghallják a magyar beszédet egy európai város utcáin, üzleteiben”.
Márki-Zay Péter látszólag fordult egyet a kommunikációban, ugyanis Orbán Viktorhoz hasonlóan ezúttal ő is látványosan kerülte, hogy egyáltalán kimondja riválisa nevét, bár bírálatait hosszan részletezte. Arról beszélt, hogy a kormányfő naponta változó érdekeinek megfelelően váltja barátait és ellenségeit, kisstílű politikai játszmát játszik a világ politikai színpadán. Hozzátette, nem csak a nemzetközi megítélés a probléma, idehaza is rettenetes bűnt követett el a nép ellen.
Húsz nap múlva esedékes választásokon arra kell szavaznunk, hogy ismét egy nép legyünk, ismét egy nemzet legyünk, és ne legyünk kívülállóak a saját hazánkban azokhoz képest, akiket ez a bizonyos ember ma nemzetinek nevez. Mert mi is a nemzet vagyunk - fogalmazott. Hozzátette, elfogadhatatlan, hogy egyesek narancssárga és kék településeket, narancssárga és kék embereket lássanak a magyarokban.
Márki-Zay szerint 33 évvel a rendszerváltás után ismét vesztesek lettünk saját hazánkban, ismét a rossz oldalra sodortak minket, ráadásul ez nem külső kényszer, hanem saját vezetőnk önzése és hatalomvágya miatt. A választás ugyanakkor az ellenzéki miniszterelnök-jelölt szerint soha nem volt még ilyen egyszerű, hiszen bár a szavazólapokon a narancssárga számos különböző árnyalatát kínálják, ezekkel szemben csak egyetlen, „egyes-egyedül egy történelmi választás” van.
Az ellenzék miniszterelnök-jelöltje arról is beszélt, hogy naponta érik őt és családját gyűlölködő, trágár megjegyzések, olyanoktól, akiknek soha nem ártott és elmondása szerint soha nem is fog ártani. Ezt követően hosszasan ecsetelte az ellenzék választási ígéreteit: tisztességes orvosi, egészségügyi bért, szabadságot és megbecsülést az oktatásban, továbbá elszámoltatást és a korrupció felszámolását. Közölte, hisz az igazság erejében, s abban, hogy a jó végül legyőzi a gonoszt.
Eztán felidézte hódmezővásárhelyi, valamint ellenzéki előválasztási győzelmét, s ebből azt a konklúziót vonta le, hogy hisz a csodákban, a közvélemény-kutatások eredményei pedig nem törik le, mert azok szerinte csak a reményt próbálják letörni. Közölte, ha azok, akik jelen voltak a Műegyetem rakparton, további három-három embert meggyőznek, az ellenzék kétharmaddal fog győzni április 3-án. Végezetül szokásos szólamával, a „nem jobbra, nem balra, csakis felfelé” jelszóval zárta beszédét.
