Nem szabad totális vereséget mérnie a Nyugatnak Vlagyimir Putyinra, egérutat kell biztosítani számára. Ugyanis ha a helyzet odáig fajul, hogy az orosz elnök azt érzi, vége van, akkor tömegpusztító fegyverekhez nyúl. Inkább hagyni kell, hogy ismételgethesse a hazugságait, mintsem totális győzelmet aratni felette – jelentette ki egy interjúban az amerikai hadsereg haditengerészeti és tengerészgyalogsági kutatóintézete, a CNA vezető munkatársa.
Michael Kofman – aki húsz éve kizárólag Oroszország politikai-katonai képességét és belső viszonyait kutatja – azt mondta, az Adolf Hitler által kirobbantott háborúnak valóban az volt a tanulsága, hogy brutálisan lehet elnyomni azt, aki a brutalitást tiszteli. 84 évvel későbbre azonban abszurditás kivetíteni ezt a szituációt. Merőben másfajta korszakot élünk, másfajta döntéshozók mozgatják a szálakat. Ő maga a mostani krízist az 1962-es kubai rakétaválsághoz hasonlítja. Éppen ezért – derül ki a Holdblogon olvasható interjúból – most is olyan helyzetet kell teremteni, mint ami akkor John F. Kennedy elnöknek is sikerült. Objektíve ő győzött, de meghagyta Nyikita Hruscsovnak, hogy odahaza a történteket a saját győzelmeként ünnepeltesse. Azt mondhatta Moszkvában: „a hős Szovjetunió megmentette a világbékét”.
Kofman szerint Putyin hatalmas katonai hibákat vétett, leszerepelt a harcmezőn, miközben a világ szemében tömeggyilkossá vált. Egyre többen hangoztatják azt, hogy le kellene számolni az orosz elnökkel, de ez valójában ez játék a tűzzel.
A nyugati fél – Ukrajna viszonylagos katonai sikerei nyomán – erőltetetten, a társadalomra, a kultúrára és a művészetre kiterjesztve, emeli az azonnali és a potenciális büntetési tételeket a Kreml és Oroszország felett. Azt üzenik mindezzel, hogy Putyin még csak ne is ábrándozzék egérútról, nem kötnek vele olyan alkut, amit odahaza győzelemként adhat el. Ez esetben a világ első számú katonai és atomhatalmáról van szó! Putyin számára az aktuális nyugati üzenetek nem hagynak más választást, mint azt, hogy elismerje a vereségét. Ez az viszont, ami – lefogadhatóan – nem fog bekövetkezni. Azt mondom és mondják egyre többen az őt személyesen ismerők világában, hogy nem szabad elengednünk Putyin kezét. Nem szabad hagyni, hogy kilátástalanságában a biológiai, sőt, nukleáris fegyvereihez nyúljon”
- fogalmazott.
Hozzátette, azt viszont nem szabad hagyni neki, hogy majd az Egyesült Államokkal és Kínával befolyási övezetekre osszák maguk közt a világot. Ugyanakkor Ukrajna önmaga lemondhat a NATO-hoz való csatlakozásról. Ez reálisan kivitelezhető, Moszkvában pedig győzelemként eladható kompromisszum lehetne.
Kofman megjegyezte, utóbbi még inkább igaz lehet, ha a a Krím és a kelet-ukrajnai oroszok sorsát illetően autonómiát kínálna fel a kijevi vezetés. Ennyit megér, hogy Putyin ne érezhesse magát lelkileg-politikailag totál vesztesnek, akit le lehet győzni egy KO-val - tette hozzá. Ámde az egész világnak, legalábbis annak józanabb részének egyértelművé vált, hogy milyen ember is ez a Putyin. Olyan, aki számára a cél szentesíti az eszközt. Mindannyiunknak jobb, ha Putyin tovább ismételgetheti abszurd hazugságait, nevetségessé válva a világ szemében, mintsem tömegpusztító fegyverek bevetésére kényszerüljön – vonta le a következtetést a szakértő
Ezt az elemzést támaszthatja alá egyébként az orosz elnök egyik meghatározó gyermekkori élménye is. A kis Vologya, aki a háború után meglehetős szegénységben élt az akkor még Leningrád nevet viselő Szentpéterváron, egyszer sarokba szorított egy patkányt, mire az hirtelen nekiugrott. Ebből, mint maga mesélte, azt a tanulságot vonta le, hogy soha nem szabad hagyni magát sarokba szorítani.
Vlagyimir Putyin szeméből a KGB néz vissza, sokan már őrültnek tartják