Ukrajna;magyar külpolitika;

- Kritikus helyzetben merészet lépni

Ukrajna és Magyarország kapcsolatait hosszú időn keresztül feszültség jellemezte. Ma azonban minden feltétel adott, hogy ezeken túllépjünk.

Miért? Nagyon egyszerű. Bár hivatalos szinten az ukrán-magyar kapcsolatokat mesterséges konfliktusok mérgezték, valójában a két ország társadalmi-politikai, gazdasági, kulturális téren szorosan együttműködött egymással. Az utóbbi években Magyarország megélénkült és valós támogatást nyújtott az infrastrukturális fejlesztésekhez, egészségügyi berendezéseket kaptunk (különösen a koronavírus-járvány kezelését segítették), egyéb jóléti intézkedések történtek az ukrán állampolgárok érdekében.

Ám mindezek ellenére időről időre kialakultak olyan helyzetek, amelyek azt a látszatot keltették, hogy az ukránok és a magyarok viszonya problémás. Mindezekről széles körben beszámolt a sajtó. Figyelemre méltó, hogy a Kárpátalján kifejtett magyarellenes propagandáról legtöbbször nem a magyaroktól értesültük, hanem az oroszoktól vagy oroszpárti sajtóorgánumoktól és lobbistáktól. Ebből teljesen nyilvánvaló, kinek az érdeke ellentéteteket szítani és konfliktusokat gerjeszteni a szomszéd népek között. Most, amikor aktív fázisába lépett Oroszország agressziója Ukrajna ellen, megváltoztak a hangsúlyok az EU tagállamaival való kapcsolatokban, azaz megváltoznak a hangsúlyok a problémákat illetően is.

Az agresszor aljasul, a háttérben mozgatva a szálakat igyekszik a külpolitikába beavatkozni oly módon, hogy lehetőleg egymásra haragítsa a partnereket, megbontsa az együttműködés bevált formáit. Az oroszok többek között azon fáradoznak, hogy álhíreket terjesszenek Kárpátalja kiválási szándékáról és e szándék Budapest általi támogatásáról. A hírek orosz vagy nyíltan oroszpárti forrásokból erednek. Mi változott meg mára? Az, hogy ennek a fake news-nak nem ül fel sem Kijev, sem Budapest. Véleményem szerint ez annak a jele, hogy mindkét fél tisztában van vele, hogy ki áll valójában a történések mögött.

Ez kiváló alap arra, hogy a kétoldalú kapcsolatok új irányt vegyenek.

A másik pozitív elem az a széleskörű humanitárius misszió, amit Budapest visz véghez az ukrajnai menekültek megsegítése és támogatása érdekében.

Úgy tűnik tehát, hogy szintet lépünk kapcsolatainkban. Azonban sajnálatos módon ez nincs teljesen így.

Figyelembe véve azt a támogatást, amit az Európai Unió és a NATO tagállamai nyújtanak, Magyarország némileg másfajta politikát folytat. Teljesen érthető módon az óvatosságot „formálisan” és „informálisan” az ország nemzeti érdekeire alapozzák. De nemzeti érdekei az EU minden tagországának vannak, azoknak is, akik Ukrajnát anyagilag támogatják, beleértve a katonai jellegű támogatást is.

Melyek Budapestnek azok a lépései, amelyek Ukrajna összeurópai támogatásának fényében megütközést keltenek? Először. Magyarország nem támogatta az orosz energiahordozók bojkottját, arra való hivatkozással, hogy ebben a tekintetben függő viszonyban áll az agresszor országgal. Ám részben azok az országok is függenek ezektől az energiahordozóktól, amelyek lemondtak erről. Ha más szempontból nézzük, hogy Orbán Viktor miniszterelnök Oroszország Ukrajna elleni inváziója előtt közvetlenül járt Oroszországban, hogy kedvezményt kapjon a tőle megvásárolt gázra, ez a körülmény nem ad igazolást erre a hozzáállásra.

Másodszor. Az is érthetetlen, miért tiltja meg Magyarország, hogy területén keresztül fegyvereket szállítsanak. Ugyanez vonatkozik arra is, hogy Magyarország nem enged újabb NATO katonákat az országba. A szomszédos szlovákok és románok „komfortzónája” ugyanaz, mint a magyaroké. Ám ők nemcsak hogy megnyitják területüket a szállítmányok előtt, hanem szorgalmazzák a szállítmányok bővítését a megnyitott folyosókon keresztül.

Harmadszor. A nyilvános kijelentések arról, hogy az Ukrajnának adott fegyvert a kárpátaljai magyarok ellen fordíthatják, értetlenséget váltanak ki a helyi magyarok körében is. A kárpátaljai magyarok – Ukrajna állampolgárai, akik ugyanúgy védelmezik az országot az orosz megszállóktól, mint a többi honfitársunk, és mindent megtesznek annak érdekében, hogy a háború ne érje el az otthonaikat Kárpátalján. Az egész ország háborús terület. Az Oroszország által Ukrajna békés polgárai ellen használt éles lőfegyverek nem válogatnak ukránok, magyarok, szlovákok és oroszok között. Kivétel nélkül mindannyiuk életét veszélyeztetik. Ez olyan fenyegetés, amely nem ismer határokat. A magyar kormánynak fel kellene ismernie, hogy amikor Ukrajnát segíti, ezzel az ukrajnai magyar kisebbséget is védi. Másrészt nem lehet megvédeni a kárpátaljai magyarokat, ha nem adnak eszközöket a védekezéshez, és ilyen helyzetben nem lehet semlegesnek maradni.

Végezetül, a hivatalos Budapest „óvatossága” ellentétben áll Lengyelország, Szlovákia, Csehország kemény kiállásával, ami végső soron veszélyezteti a V4-ek egységét.

Miért van szükség különutasságra Ukrajna ilyen összeurópai támogatása mellett? A különutasság veszélyezteti az EU egységét. A Kreml hálájára sem lehet számítani, mert mint a tapasztalat mutatja, a Kreml elsősorban azokat támadja, akiket közelállónak gondol. Mariupol, Herszon, Harkiv orosz lakosságának megsemmisítése a példa erre.

Amikor a magyar kormány egyik részről nélkülözhetetlenül fontos humanitárius segítséget küld Ukrajnába és nyílt szívvel fogadja az ukrán menekülteket, amiért az ukránok őszintén hálásak, másik részről különösen disszonáns, hogy nem ad fegyvert Ukrajnának, hogy nem támogatja a légtérzárat, hogy nem akarja megfizetni a háború árát, elsősorban azzal nem, hogy lemond az orosz energiahordozókról. Hiszen ha továbbra is ellenezni fogja a felsorolt lépéseket, a menekültek száma egyre csak nőni fog, tehát az az ár is, amit Magyarország fizet a háború miatt. Nem tagadjuk meg, hanem megköszönjük azt, amit Magyarország már megfizet – a humanitárius segélyeket, a menekültek ellátását. Ha támogatják Ukrajnát az invázió megállításában, akkor csökkennek Magyarország költségei is, mert kevesebb menekült fog érkezni.

És még egy dolog. A magyar kormány folyamatosan hangsúlyozza, hogy mindent megtesz, amit a határon túli magyar közösségek kérnek. A magyar közösségnek azok a képviselői, akik az ukrán fegyveres erők kötelékében harcolnak, kérik az ukrán légtér lezárását, valamint fegyvereket és védőfelszereléseket. Ennek megtagadása természetesen nem nivellálja az egyéb humanitárius segítség és a menekültek befogadásának jelentőségét, ám kérdéseket vet fel.

A nemzetközi biztonsági rendszer csődje megváltoztatja a nemzetközi kapcsolatok szabályait. A világ valamennyi országa újragondolja helyét ebben az új világrendben. Még Németország és más „szkeptikus” és hagyományosan semleges államok - mint Svájc - is segítik Ukrajnát fegyverekkel. És Lengyelország, amelynek komoly történelmi ellentétei voltak Ukrajnával, ma Ukrajna partnereként és barátjaként száll síkra. Miért nem ez a követendő példa?

Még egy fontos szempont. A magyar nép. A magyar lakosság kategorikusabb Ukrajna támogatásában, mint a magyar kormány. Magyarországon az ukránoknak sok rokona él. Jelentős ukrán közösségnek ad otthont. Magyarországon az emberek értik azt a tragédiát, ami Ukrajnát érte. Együtt éreznek vele ebben a szörnyűségben és összefogtak a megsegítése és támogatása érdekében.

Jó lenne tehát, ha Magyarország hivatalos körei megfontolnák Ukrajna támogatásának kérdését. Nem tudnak fegyvereket adni, akkor segítsék elő, hogy védőeszközöket kapjunk. Bízom benne, hogy Magyarország megteszi azt a nehéz lépést, hogy megszakítja Moszkvával a sok év alatt felépített kapcsolatot, és meg tudja hozni a nem könnyű, de stratégiailag egyetlen helyes döntést ebben a rendkívül összetett helyzetben.