Az Ukrajna elleni orosz agresszió számos következménnyel jár hazánkra nézve is: azonnal kihat a mindennapi életünkre, és hosszabb távon még súlyosabb fejleményei lehetnek az esetleg elhúzódó konfliktusnak. Az Oroszország iránti elkötelezettségünk, kiszolgáltatottságunk pedig sajnos több ponton is nyomon követhető. Mélyponton a forint, egekben az energiahordozók ára, veszélyben az M3-as metró üzemeltetése.
Persze, ha egyes döntések kizárólag racionális alapon, gazdasági, szakmai érvekre épülve születtek volna meg, akkor a várható következmények mérsékelhetők, szerencsés esetben akár elkerülhetők lennének. De gondoljunk csak arra, hogy az M3-as metró felújításának a BKV-ra kényszerített módja most igencsak fejtörést okozhat a fővárosnak, illetve a közlekedési vállalatnak. Vajon mikor kerülhet sor ezzel kapcsolatban az igazi bűnösök felelősségre vonására? Április 3. után talán erre a kérdésekre is választ kaphatunk.
Az előző városvezetés abban mindenképp felelős volt, hogy az Orbán-kormány elképzelését, az oroszokkal való sajátos „együttműködést” elfogadta, és követte a kormányzati akaratot. A BKV vezetését ekkor egyszerű bábnak, a központi akarat végrehajtónak tekintették, miközben a döntés hatásának elszenvedője az utazóközönség lehet. A jelenlegi hatalom minden igyekezete azon van, hogy ne derüljön ki semmilyen tény a felújítással kapcsolatban, de a háború most ezen a fronton is keresztülhúzhatja a számításukat.
Az ügyet kezdettől fogva a főváros feje fölött kezelték. A metró felújításáról szóló tendert még ki sem írták, de Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter már Moszkvában tárgyalt erről. Ez azt a gyanút veti fel, hogy a későbbiekben meghirdetett pályázat során előre eldöntött tény volt, hogy kinek kell nyernie. Ennek egyik „eredménye” volt, hogy az oroszok mellett induló Škodát és az észt pályázót kizárták, pedig minden tekintetben – műszakilag és pénzügyileg – is jobb ajánlatot tettek. Más cégek is indultak, de lehetetlen feltételeket szabtak meg. Így elvileg olcsóbb szerelvényekhez juthattunk volna, ráadásul – ami utólag számunkra ki is derült – korszerűbb járművek futhatnának Budapesten. Nem mellékesen a határozott orosz elköteleződés híján kevesebb gonddal kellene megbirkóznunk.
Mélyebben nem is akarok belemenni abba az összehasonlításba, hogy az oroszok csaknem 69 milliárdos ajánlatával szemben milyen megoldások kerülhettek szóba, és a járművek üzembe helyezése óta milyen problémákkal kell megküzdenie a közlekedési cégnek. Minden eddigi lehetőséget megvizsgálva, ha ez a háború, az orosz agresszió nem indult volna meg, akkor is komoly veszteséggel kellene számolnia Budapestnek. Emellett a BKV-nak ésszerűtlenül nagy energiát kell fordítani arra, hogy ezt roncshalmazt olyan állapotba hozza, hogy 30 évig üzemeltethesse, ami jelen pillanatban erősen kétséges. A bajt tovább tetézi, hogy az orosz cég több éves pereskedés elé nézhet, mert 12,4 milliárdra rúgnak már a kötbérkövetelések, és még a 10 milliárdos klímaberendezések beépítése is csúszik. A költségek tehát emelkednek, miközben a BKV követelése az egekbe szökik, és a megtérülés kockázata napról napra nő.
Közben kitört a háború, és ez az oroszok magyarországi „üzleti” vállalásainak kudarcát is valószínűsíti. Ez az, amiben az Orbán-kormány felelősségét is keresni kell, pontosabban az érdekeltek bűnösségét ki kell mondani. Orbánék ugyanis olyan műszaki tartalommal, a mai kor elvárásainak nem megfelelő metrószerelvények vásárlását kényszerítették a fővárosra, amelyeknek most az üzemeltetése is veszélybe kerülhet, sőt az M3-as vonal felújítása tovább csúszhat.
A BKV vezetése közben kapálózhat, hogy a folyamatos alkatrészellátást fenntartsa, a szerelvényeket biztonságosan forgalomba tudja állítani, és közben arra is figyelnie kell, hogy az M3-as metró - amely naponta úgy félmillió utast szállít - határidőre elkészüljön. Nem elég, hogy – már bocsánat – szarból kellene várat építeni, hanem a háború kiszámíthatatlan következményeivel is számolni kell. A pótalkatrész-ellátás is veszélybe került, hiszen az ügyben érintett orosz vállalkozás, a Metrovagonmas harci járműveket is gyárt.
Ráadásul egy elhúzódó háború veszélyével kell szembe néznünk, amely a napnál is világosabbá teszi, hogy Orbán Viktornak csak a saját érdekei és a hatalmi törekvései a fontosak, olyannyira, hogy ha rajta múlik, még a BKV sem szakmai alapon végezheti a dolgát. A budapesti közlekedési cég csak politikai megfontolások alapján újíthatta meg járműparkját, értelmetlen módon el kellett köteleződnie az oroszok mellett.
És ebből nemcsak az következik, hogy sikerült beszereznünk drágábban egy sokkal rosszabb konstrukciójú rozsdahalmazt, hanem a járműszerelvények további üzemeltetése és az M3-as metróvonal felújításának befejezése sem történhet meg időben. Köszönjük Orbán Viktor, és köszönjük Szijjártó Péter. Április 3-a után ezért is felelniük kell.