Egy másik Orbán

Ültünk a kocsmában, ahogy minden héten szoktunk, ittuk a sörünket (fröccsünket), s egyszer csak a – történelem szakot végzett, diplomás, nem konteó-hívő – barátom azt mondta, meglátjátok, kilépteti az országot az EU-ból meg a NATO-ból, s behívja az oroszokat. Mármint Orbán. Először azt hittem, viccel, de egészen komolyan gondolta. Persze nekiestünk, hogy így meg úgy, nekem pedig az jutott még eszembe, hogy hát, ide jutottunk. Aztán egy másik Orbán, bizonyos Ottó 2001-es verse, az Édes hazám – Reformkori költemény: „Elegem van belőled, édes hazám, / Abból, hogy a magad hozta törvényeken lépdelsz át lazán, / Mert hited szerint akkor borul virágba a jobb rend, / Ha kellőképpen rugalmas a jogrend.” (Orbán Ottó összegyűjtött versei I-II. Magvető, 2003)

Ez a másik Orbán, Orbán Ottó (1936–2002) csodálatos verseket írt. Alig ismerik, pedig szerepel a Nemzeti alaptantervben is. A nevét először Allen Ginsberg Üvöltés (Howl) című korszakos költeménye alatt láttam, s még kamaszként megjegyeztem, ő fordította ugyanis, ahogy a Leples bitangot is. Ritkán szoktam verseket olvasni, de most elővettem a kötetét, s nem is bántam meg. Ugyan már elmúlt március 15-e, de mindjárt itt van április 4-e, s e két dátum idén különös aktualitást ad Orbán Ottó Nemzeti dal (1995) című szabadversének. Mindjárt megértik, miért. Idemásolom az egész költeményt, mert elfér:

„Kossuth Lajos, Magyarország kormányzó elnöke a mai napon magához kérette Windisch-Grätz urat, az Osztrák Császárság magyarországi nagykövetét, és tudomására hozta, hogy a Habsburg-Lotharingiai ház sokszoros hitszegése, valamint lázadást szító, makacs és elvetemült ármánykodása okán Magyarország a nép fölsége által ezennel szabad, önálló és független európai statusnak, nevezett ház pedig trónvesztettnek nyilváníttatik. Windisch-Grätz úr Magyarország kormányzó elnökének fenti közlését széles mosollyal fogadta, szerencsekívánatát fejezte ki, és azon reményének adott hangot, hogy az Európai Közösség Ivan Fjodorovics Paskievics herceg és tábornagy kiváló szervező munkájának köszönhetően már a legközelebbi jövőben százezer turistát küldhet Magyarországra, jó példáját adva ezzel a gazdasági fejlődés eltérő fokán álló népek közti együttműködésnek, mely korunk embere előtt az érdekek kölcsönös figyelembevételén alapuló új világrend beláthatatlan távlatait nyitja meg. Tekintettel például a magyarországi turizmus közismert nehézségeire, az Európai Közösség a turisták elhelyezését szovjet gyártmányú tankokban gondolja kívánatosnak és célszerűnek; így nem lehet gond az ország szétlövése. A Magyarország kormányzó elnökének kezdeményezésére létrejött és baráti légkörben lezajlott találkozó záró aktusaként a tárgyaló felek a magyar szabadságra és a nemzetközi szolidaritásnak már eddig is oly sok próbatételt fényesen kiállt eszméjére ürítették poharaikat. A távirati iroda jelentése végül megerősíti, hogy a kormány a helyén van, jel nélküli tömegsírban, összedrótozott kézzel és lábbal, arccal lefelé fordítva, két méterre a föld alatt.”