Azért erre a mondatra oda kell figyelnünk: „Nem kell nekünk birodalmakhoz kapcsolódnunk, vagy oda betagozódnunk, nem jön ki abból nekünk semmi jó, és még ha valami jó ki is jönne, akkor sem éreznénk jól magunkat a bőrünkben, hiszen szabadságszerető, a független Magyarországba szerelmes magyarok vagyunk.” Ha jól értelmezem, ez nem más, mint egy laza szakítás az Európai Unióval.
A mondat a Orbán Viktor-Bayer Zsolt beszélgetésben hangzott el, ahol persze jól megveregették egymás vállát: valóban elképesztő méretű vereséget mértek a nagy reményekkel induló ellenzékre, ráadásul úgy, hogy még egy náci pártnak is sikerült kvalifikálnia magát. Az Unió elleni harcban bizton számíthat egymásra az amúgy sem túl nagy távolságban lévő két alakulat.
Egyik sem akar a „birodalmakhoz" kapcsolódni, és ezek szerint a magyar nép sem. Ennek a népnek egy olyan Vezérre van szüksége, aki érzi a rezdüléseit, tudja, miként lehet előhozni akár a legrosszabb énjét is. A fenti kijelentésnek most, amikor súlyos gazdasági gondokkal kell szembenézni, az az üzenete: bennünket nem lehet betörni, nem lehet a demokrácia – a jogállam – igényével bármire kényszeríteni. Vagy adjátok a pénzt – ami Orbán szerint jár nekünk –, vagy búcsút intünk egymásnak. Újra amerikai rulettet játszanak, mert hogy a nép nekik szurkol, és hajlandó a szövetségről is lemondani, hisz a Orbán így akarja.
Ahogy elnéztem vasárnap éjszaka a magára hagyott Márki-Zay Pétert, az jutott eszembe, hogy az összefogás egy pillanat alatt omlott össze. Hogy talán sosem volt kellően őszinte, és ezt az emberek is érezhették. Nem kellett hozzá megszólalni – később Jakab és Gyurcsány megtette –, elég volt rápillantani a képre. Súlyos, nehéz napok várnak az ellenzékre, és egyelőre senki nem tudja, hogy van-e innen kivezető út. Tegnap azt írtuk: együtt kell maradni, és ezt ma is így hisszük. A szükségszerű gazdasági válságból nem a hagymázas magyarkodás fog bennünket kivezetni, hanem a valódi összefogás, a közösséghez tartozás. De most nagyon nem ez van. Nekünk Mohács, illetve Orbán kell.