A Fidesz által kreált választási rendszer összefogásra ítélte az ellenzéki pártokat. Így aztán közös listán indultak, az egyéni körzetekben közös jelölteket indítottak. A közvélemény-kutatók jó ideje már nem is mérték külön az ellenzéki szövetségben lévő szereplők népszerűségét. Fidesz kontra ellenzék: ennyire egyszerűvé vált a képlet.
A konstrukció gyenge pontja, hogy a választási eredményből nem derül ki, melyik pártnak mekkora a támogatottsága. Az április 3-án bekövetkezett sajnálatos események után Gyurcsány Ferenc, a DK elnöke – és kisebb vehemenciával ugyan, de az LMP több politikusa is – Márki-Zay Pétert, az ellenzék miniszterelnök-jelöltjét hibáztatta a vereségért. Jakab Péter jobbikos pártelnök egyenesen azt állította, hogy Márki-Zay buktatta meg az ellenzéket.
Márki-Zay Péter felelőssége nyilvánvaló, hiszen ő volt Orbán Viktor kihívója. Jó döntés a részéről, hogy nem ül be a parlamentbe, háttérbe vonul. Itt van azonban például a Jobbik. Már vasárnap este, az ellenzéki eredményvárón lehetett olyan véleményt hallani, hogy a jobbikos szavazatok jelentős hányada elpárolgott máshova, részben a Fideszhez, még inkább a Mi Hazánkhoz.
A Mi Hazánk nagy valószínűséggel tényleg a jobbikosoknak köszönheti, hogy bejutott az Országgyűlésbe. Mikecz Dániel politológus is valószínűsítette: nem kizárólag, de elsősorban a jobbikos szavazók hiányoztak az összefogás mögül.
A DK és a Jobbik az ellenzéki összefogáson belül is szorosra fűzte a kapcsolatát, miközben tudjuk, annak idején a jobbikosok identitásának meghatározó eleme volt a Gyurcsány-ellenesség. Úgy látszik, a múlt nem tűnt el nyomtalanul. Márpedig a DK továbbra is az ellenzéki szövetség tagjaként képzeli el a jövőt, ahogyan a Jobbik is.
Talán inkább azon kellene gondolkodni, mi lehet a megoldás ebben a helyzetben – és nem bűnbakot keresni.