„Tudjátok, hogy mindig fontos volt számomra, hogy őszintén megosszam veletek mindazt, ami velem történik. Úgy érzem, most jött el az a pillanat, hogy tiszta vizet öntsek abba a bizonyos pohárba” - írta Facebook-oldalán Tóth Gabi.
Az énekes kifogásolta, sok mindent írtak róla az elmúlt egy évben, többnyire megkérdezése nélkül, és néhány cikk köszönőviszonyban sem volt a valósággal. „Ami velem történt valójában, az egy klasszikus karakter »gyilkosság« (sic!) volt” - jelentette ki.
Kitért arra is, hogy az Eucharisztikus Kongresszussal kezdődött ez a folyamat, ahol nyilvánosan is megvallotta hitét, amit sose titkolt, mivel gyermekkora óta természetes része mindennapjainak. „Álmomban sem gondoltam volna, hogy ez egyes médiumokból, emberekből mindez milyen elképesztő gyűlöletet váltott ki. Pont azokból, akik folyamatosan az elfogadást, a toleranciát kérik számon azoktól, akik nem az ő szájuk íze szerinti értékrendet vallják. Folyamatosan azzal támadtak, hogy nincs érettségim (magyarán leostobáztak), megvett a hatalom, álszent vagyok... miközben ebben az időszakban nekem nem volt közöm a politikához - panaszolta.
Tóth Gabi hozzátette, „csak csendben jegyzem meg”, hogy a kampány alatt sok vidéki honfitársam kapta meg az ostoba jelzőt. Mi ez, ha nem kirekesztés, lenézés?
Az a nemtelen, sokszor igaztalan támadás cunami, azonban, ami a magukat elfogadónak és toleránsnak hirdető oldalról érkezett felém gyakorlatilag belesodort egy olyan szerető közegbe, ahol valóban el-és befogadtak. A legnagyobb bajban álltak mellém és segítő kezet nyújtottak. Az őszinte igazság az, hogy soha nem vártak tőlem semmit ezért cserébe és „megvenniük” sem kellett, hiszen mindig is ez volt az én hitem szerinti, valódi közösségem - jelentette ki.
„17 év alatt kaptam már ennél durvább támadásokat is, például a magukat értelmiséginek tartó kollégák rendszeresen gúny tárgyává tettek azzal, hogy tájszólással szóltak hozzám. A sokadik ilyen megkülönböztetés után rájöttem arra, hogy nemhogy nem kell szégyellni, de büszkének kell lennie arra, hogy honnan származom. Mint ahogy az is bebizonyosodott idővel, hogy nem a papírok száma határozza meg az embert. Eddigi szakmai pályafutásom alatt sosem jutott eszembe, hogy közéleti szerepet vállaljak. Az értékrendemet otthonról hoztam, ez sosem volt titok”
- zárta sorait a NER dalospacsirtája.
