;

választás;ellenzék;

- A demokrácia őrhelyei

Hogy mit rontott el az ellenzék a választási kampányban? Fontos kérdés, de most ezt tegyük kicsit félre. Főleg azért, mert ezzel a kérdéssel legitimáljuk, hogy Magyarország versengő demokrácia, demokratikusan működő rendszer, ami alapvetően a választásokon méretik meg, egyenlő esélyekkel induló pártok között.

De nem. A választás Magyarországon már inkább egy pavlovi csengő, amely megszólal, és a kutya elkezd nyáladzani. Semmi meglepő nincs ebben, hiszen a kondicionálás hosszú, lassú folyamatán ment keresztül a „szavazópolgár”, hol abuzálva, hol simogatva, hol beetetve, hol fenyegetve. Hiszen az orbáni politika totális - azaz folyamatosan és mindenhol jelen van -, és ebből a szempontból a NER is egy totális rendszer. Nincs olyan szegmense az életünknek, ami ne lenne átpolitizálva. Totális többségi rendszer, amely nem a fizikai erőszak monopóliumára épít, hanem a nyelvi, kommunikációs eszközök totalitására.

Ehhez társul egy egykörös, "first past the post" típusú választási rendszer, amely a győztest még inkább jutalmazza. Erre már rájött az ellenzék is, és az összefogassal próbált egy ellenpólust teremteni. Azonban rendszer szinten ez az ellenzék csak szükséges kelléke és szereplője a polarizált rendszernek. Miközben a polarizációban csak egy valódi pólus volt, van: a Fidesz. Az ellenzéki összefogás rákfenéje, hogy a részek nem működtetik az egészet, a leszerepelt pártok nem tudtak újjászületni egy összefogásban, hanem folyamatosan bontották azt. Nem is csoda, hiszen ezek a pártok még egy arányos rendszerben jöttek létre, ahol a pluralitás és a konszenzus volt alapvetően a demokratikus rendszer logikája.

Elemzők és egyes pártvezetők az ellenzéki közösség miniszterelnökjelöltjét kiemelten felelősnek tartják a választási sikertelenség miatt. Mintha a Fidesz aktuális kétharmadát neki köszönhetően érte volna el, különösen a 106 egyéni választási körzetben. De nyilvánvaló, hogy nem csak ezért történt így. És ez már a negyedik vereség a sorban, mind-mind más választási ritmikában. Az önálló, a kis-koalíciós, a részleges koordinációs és az ellenzéki szövetségi modellek után már csak a választási pártalapítási formáció maradt hátra, illetve a választások bojkottja. Szeretném azonban már most felhívni a figyelmet, hogy annak ellenére, hogy jómagam a választási párt létrehozását tartottam volna a legszerencsésebbnek eddig is, most már azt kell mondjam, ezzel a technikai módszerrel sem fog sikerülni a Fidesz leváltása 2026-ban. De miért is nem?

Ezt azért is fontos megválaszolnunk, mert a jelenlegi parlamenti ellenzék négyéves munkájának stratégiai tervezését is megkönnyítheti. Fel kell készülniük a pártoknak a közelgő EP és önkormányzati választásokra, majd utána jön a következő általános választás. Mégis, mit csináljon egy ellenzéki képviselő egy totális rendszerben? Mit csináljon akkor, amikor nem alakítója, hanem kiszolgálója és fenntartója egy hatalmi struktúrának? Vegyék fel a mandátumukat? Vegyenek reszt a „politikai munkában”, ami az ország házában zajlik?

Szerintem ne. A rendszer logikája miatt ne. Másrészről azért se, mert az ellenzéknek talán végre fel kellene ismernie: a politikai képviselet nem kampánytéma vagy kampányfogás kérdése. Tehát irány a terep, de azonnal, mert már ketyeg is az óra a következő választásokig. Épüljön ki az a közvetlen kapcsolat a választópolgárral, hogy a pártállami médiamonopóliummal szemben eljuthasson a hír, a hiteles hír, akár közvetlenül is az urnákhoz járuló személyekhez. Igen, volt arra kezdeményezés, hogy országosan kiépüljön egy alternatív hírszolgáltatás, de nem volt képes a NER média úthengerével szemében láthatóan felvenni a versenyt.

Tudomásul kell vennünk, hogy jelen körülmények között, semmilyen formációban, akár közös miniszterelnökjelölttel, akár önálló vagy közös képviselőjelöltekkel, de nem lesz legyőzhető a Fidesz. De új pártokkal sem, és ez nem túl jó hír azok számára, akik a mai ellenzék leváltásán keresztül gondolják legyőzni a Fideszt. Így csak az ellenzéki szereplők összetétele változna meg, de maga a NER velük is tovább virulna. Ez addig így lesz, ameddig a mi adónkból négy éven keresztül, a súlyos állami milliárdok kiszervezésével és elterelésével éltetni és működtetni lehet a propaganda struktúrákat, lényegében kampányüzemmódban tartani, és ciklusokon keresztül a Fidesz támogatására használni. A permanens forradalom lázában égő propagandagépezet hatékonyságával nem lehet felvenni a versenyt, sem közös jelöltekkel, sem a választások idején jogszerűen felhasználható kampánypénzekkel, provizórikus struktúrákkal, szakértői és kommunikációs stábbal. Lesz, lehetnek jelöltjeink, akár közösek is, de hiába. A Fidesz a saját maga által rabul ejtett állami struktúrákkal verhetetlen lesz, illetve marad, ha ezen nem sikerül változtatni.

Konklúzióm szerint ennek a felépített gépezetnek ahhoz, hogy sikert hozzon, szüksége van a saját kommunikációs stratégiára és termékére. A nyelv totalitásában ez nem lehet másképp. A Fidesznek ebben már gyakorlata van. Nincs szükségük programra, csak egy jól megtalált, az érzelmeket felkorbácsolni képes hívószóra. Emlékszünk, ilyen volt a „migráns válság”, a "rezsicsökkentés", de próbálkoztak a ciklusok során más, hasonló üzenetekkel is: végig teszteltek bennünket. És bekészítették a nemváltó műtétek szürreális problémahalmazának narratíváját is.

De ahogy a migrációs válság idején, most is hazudtak a kormánypárti politikusok, ahogy a rendszerük is minden fenntartás nélkül képes (volt) méltatlan és hazug állításokat tenni. Egy (volt) a lényeg, egy marad a lényeg mindig is: hogy megtalálják azokat a valós/valótlan állításokat, amelyek mentén az érzelmekre kiválóan lehet hatni, mégpedig a kiépített gépezet segítségével. Az igazság pedig ebben a rendszerben relatív. Jól látható ez a háború és béke kérdésköréhez kapcsolódó állítások eseteben is. Ezek uralták és foglalták el az érzékszerveink által behatárolt tereket azzal a valótlan állítással, hogy az ellenzék veszélyeztetné országunk biztonságát, és háborúba sodorná az országot. Igaz? Nem igaz? A valóságot a nyelv totalitása adja.

Ameddig a jogállamiság alapvető kritériumai, a közszolgálatiság, a médiaszabadság, a kiegyensúlyozott tájékoztatás, a választás szabadságának feltételei helyre nem állnak, ameddig a rabul ejtett állam fel nem szabadítja magát, addig a Fidesz kisebb vagy nagyobb sikerrel képes lesz biztosítani akár a végtelenségig a relatív többségre épülő választási eredményeket, és ezáltal az ismétlődő kétharmadot.

A kormányzó párt gépezetének működtetését nem zavarhatja meg semmilyen belső feszültség, semmilyen külső behatás sem, ameddig a valóságtartalomtól függetlenül a gonosz megtalálja a varázsszót, az áfiumot, amely életben tartja félelmeinket, negatív érzéseinket, gyűlöletünk éhségét. Addig a demokraták csak nézhetnek. Nem juthatnak szerephez, nem lehetnek képesek megtörni ezt a rendszert. Úgy csinálni, mintha demokrácia lenne, nem érdemes, csak becsapjuk magunkat, szövetségeseinket és a külvilágot. Radikális váltásra és változtatásra van szükség a demokraták részéről is.