Aki áprilistól nem rubelben fizet, nem kap tőlünk gázt – jelentette be három hete Putyin, válaszul az Ukrajna lerohanása miatti nyugati kereskedelmi korlátozásokra, illetve a rubel összeomlására. Az EU háborgott: a tagországok euróra-dollárra szerződtek, nem fizetnek rubelben. Akkor inkább megfagyunk? – motyoghatta ekkor a termosztátra pillantva az egyszeri EU-polgár.
Szakértők hamar jelezték: Putyin blöfföl, mert egy elzárt gázmező nem nyitható újra. Kreml-körökből útjára is indult a pletyka, miszerint az április nem olyan elvágólagos. Meg hogy lenne itt áthidaló megoldás: a gázért fizetett eurót-dollárt Oroszországban váltsák át rubelre. Az, hogy ezzel a kamionnyi pénzzel épp a vevő vagy az eladó áll-e be az ottani jegybank kasszájához, merő technikai kérdés: a váltás lényegében orosz belügy marad. Moszkva az önmaga teremtette kereslettel így is megtámasztja a rubelt. Igaz, az érte kapott euró- és a dollárbálák a nyugati korlátozások miatt egyelőre a nyakukon maradnak.
Miután a könyvelők ilyképp elboronálták a vitát, a nagypolitikában folytatódott a felszabadult emberkedés. Putyin szerint győztek, rubelt kapnak, a Nyugat becsicskult. A franciák és a németek ellenben újból tájékoztatták lakosságukat, miként fűtsenek gyertyával. Majd – némi "fráziskéséssel" - jött Orbán és bejelentette: Magyarország igenis szívesen fizet rubelben. Brüsszel ezen is felhördült, mondván: Orbán ismét az uniós egységet bomlasztja, de mivel már ismerjük, várjuk meg, mit tesz. És lőn. Harmadnap Szijjártó – természetesen brüsszelezésbe ágyazva - elmagyarázta, a Nyugathoz hasonlóan mi is oroszországi átváltással fizetünk.
Az európai otthonok jó részét változatlanul Putyin fűti. De a politikusok legalább jól kitombolhatták magukat, és születhetett néhány kattintásvadász cím is.
Ukrajnában pedig telnek a tömegsírok.