Engedd el az elvárásaidat. Ezt a gyakorlatot nem lehet jól csinálni. Mi? Nem azt szokták mondani, hogy nem lehet rosszul csinálni? Na, mindegy, biztos csak eltévesztette. Fú, de kemény ez a padló. Mindegy. Kibírom. Jó lesz.
Egyik kezedet tedd a mellkasodra, a másikat a hasadra. Érezd az emelkedést és süllyedést. Ne akard befolyásolni a légzésed ütemét, nincs helyes ritmus, ezt a gyakorlatot nem lehet jól csinálni. Mégis komolyan gondolja. Szólhatott volna hamarabb is. Mondjuk, ha kiírta volna a Facebook-hirdetésbe, most biztos nem lennék itt. Nem szorítana a sporttop, nem nyomná a gerincemet ez a rohadt kemény padló, kellett nekem testpásztázás, hát tessék, most megszámolhatom a csigolyáimat. Alhattam volna még egy órát. Keresztben az ágyon, mopszos pólóban, a lábszáramra csavarodott takaróval. Hideg paplanhuzat a vádlimon. Vajon mitől olyan jó érzés? Koncentrálj a bal nagylábujjadra.
A vastagabb jógaszőnyeget kellett volna hoznom. Belvárosi stúdió, társasház, nyilván parketta. Azért ezt is kiírhatná, legalább az eventbe. Hétfő reggeli vezetett testpásztázás, meditáció, hogy lazán induljon a hét. Hozd el a legvastagabb jógaszőnyeged, és hagyd otthon az elvárásaidat! Ezt a gyakorlatot nem lehet jól csinálni. Dőlnének az emberek. Marketingesnek kellett volna mennem. Na, jó, elég. Figyelem. Nyitottság.
Koncentrálj a lábujjaid közötti résekre, vagy csak tudatosítsd magadban, hogy vannak lábujjaid. Nem röhögök. Nem röhögök, nem röhögök, nem röhögök. Köhögök, az nem olyan ciki. Képen tök szimpi volt ez a csaj. Miért szemüveg nélkül fényképezkednek a szemüvegesek? Mint a hétvégi tinderes pasi. Pedig neki baromi jól állt a szemüveg. Kár, hogy… áh, mindegy. De legalább nem az volt a második mondata, hogy feküdj hanyatt, és csukd be a szemed. Élőben úgy néz ki ez a nő, mint egy gonosz kémiatanár. A kémia a tudatunktól függetlenül létező valóság, ezt az egyet nagyon megtanultuk Helvényinétől. A legelső órán. A kémia a tudatunktól függetlenül létező valóság, mondta, aztán előhúzott a retiküljéből egy bicskát. Egy bicskát, bazdmeg. Hogy itt van például ez a bicska. Nem tudtátok, hogy létezik, mégis itt van. Száraz a sarkam, kellene rá valami krém. Hogy nem tűnt fel senkinek, hogy ez mennyire durva? Bicska a tanárnál, órán.
Most koncentrálj a bal vádlidra. Ha elkalandoznál, kedvesen irányítsd vissza a figyelmed a gyakorlatra. Ez de jó. Ide tudom képzelni a paplanhuzatot.
Figyeld meg a bal combodat. Ha valahol feszülést érzel, mély kilégzéssel engedd el. Engedd magad belesüppedni a szőnyegbe. Köszi. Próbálj meg te belesüppedni négy milliméterbe. Képtelenség ráhangolódni erre a nőre. Biztos velem van a baj. Mi a francot keresek én itt? Hogy ő mit keres itt, az világos, hét csaj meg két pasi, kilencszer kétezeröt, az huszonkétezer-ötszáz hétfő reggel nyolc előtt. Hogy lazán induljon a hét. Hét csaj, két pasi, nem túl jó arányok. Kábé, mint jógán. De legalább elhagytam a komfortzónámat. Büszke lesz rám a coach. Hős vagyok. Új tapasztalat, új környezet, új emberek. A pasik is hősök, a meditáció utáni ismerkedés halvány esélyéért hősiesen pásztázzák a testüket ötven percen keresztül, laza pólóban, bő szárú rövidgatyában, lélegezz a bal lábadba, figyeld meg az érzeteket, hasonlítsd össze a jobb lábad érzeteivel, azért a jóga nagyobb vállalás lett volna tőlük. De akkor nem találkozhattak volna velem. Micsoda veszteség. Én meg pásztázgathatnék itt hat másik nővel. A pasik sokkal gyorsabban átöltöznek, aztán képesek negyedórán keresztül téblábolni a szűk előtérben, háromszor elolvassák az összes szórólapot a bejárat melletti parafa táblán, csak hogy megszólíthassanak egy nőt, amíg az belebújik a cipőjébe, szia, szépek az ászanáid, régóta jógázol? Mi lehet a leggázabb szöveg meditáció után? Nagyon nyugodtak az energiáid. Olyan szép ernyedten feküdtél. A bal lábam melegebb, mint a jobb.
Valamelyik pasi már alszik. Aha, a lenőtt fülcimpájú, itt mögöttem. Mi lesz vele, ha átalussza a teljes jobb lábat? Mászkál szegény az irodában, a bal lába tudatos, a jobb lába hideg, nem érti, mi baja, ruganyosan lép ballal, jobbal belerúg a szemetesbe, fölborítja a fogast, szegény pasas, csak ismerkedni akart, aztán el van rontva az egész napja. Nem érzem a gerincemet. Hozd el a legvastagabb jógaszőnyeged
lehet, hogy már nincs is olyan iroda, ahol állófogas van, talán a rövidgatyája miatt képzelem retró irodába
kinek van egynél több jógaszőnyege, csak nőknek. Tényleg így kellene hirdetni, sorban állnának a pasik
nem lehetne hallani a kémiatanárnőt a horkolástól
nem lenne nagy veszteség, ezt a gyakorlatot nem lehet jól csinálni
egy óra vezetett alvás hétfő reggel, de legalább nem egyedül
simán megér kétezerötöt, bérlettel csak kétezer, megmondom a coachnak, megtaláltam az életem értelmét, franc fog a norvégokkal szenvedni, tusen takk, god dag, nyitok egy meditációs stúdiót
azt fogja hinni, hogy szívatom, persze, hogy szívatom, nem is kell éreznem a gerincemet, a jobb térdemre koncentrálok
ismerj meg új nézőpontokat, így a munkádat is új fényben látod majd
este megsütöm a hurkát, amit apa adott
szét kellett volna csomagolni, és lefagyasztani a nagyját, most ehetem egy hétig
I keep dancing on my own
akarok egy új mopszos pólót, különben is, milyen stúdió az, ahol nincs tartalék szőnyeg
dancing on my own
kettőt, egy szépet meg egy vicceset, ma ki kell küldeni az ajánlatot a norvégoknak, ha bármit csinálhatnál, mivel foglalkoznál?
szép mopszos póló, fekete, vagy inkább sötétszürke
hány évig él egy kanári?
life-work balance, töltsd meg értékes tevékenységgel a szabadidődet, jövő évi árat adok a norvégoknak, úgyis simán elhúzzák addig a projektet, ezerszer visszakérdeznek, próbálj ki egy új sportot, milyen mély hangon horkol ez a pasi, vagy legalább egy másik jógastúdiót
ha a Marson gyorsabban terjed a magas hang, mint a mély, akkor a basszusgitáros korábban kezd, mint a többiek? vagy elég csak közelebb állnia a közönséghez, koloratúrszoprán a Marson, a legrosszabb karrier, a dobosok imádnák, végre nem ők lennének hátul
feltalálta már valaki a jógapokrócot?
meditációs kendő
csíkos inges férfi vár az előtérben, bal nadrágszára feltűrve, nézi, ahogy fölveszem a cipőmet, belerúg a fogasba, leesnek a kabátok, a zokni a legfontosabb ruhadarab, áll a pasi, nézi a zoknimat, a zokni már majdnem fehérnemű, mindig kell legyen eltéve pót, feküdj hanyatt, és csukd be a szemed, a csaj mászkál körbe, ellenőrzi a zoknikat, számolgatja, mindegyikben van-e elég lábujj, mondhatja-e, hogy vannak lábujjaid, mit mond, ha nem mondhatja, hiába adunk a norvégoknak egy hónapos határidőt, három hónapnál hamarabb úgysem döntenek, bekötöm a cipőfűzőm, a lenőtt fülcimpájú pasik szeretik, ha harapdálják a cimpájukat?, a pasi közelebb lép, kicsit izgul, az jó, ha izgul, mivel foglalkoznál, ha a pénz nem számítana?, olyan mély a hangja, mint Avinak a Pentatonixból, nem tudom, semmivel, mindennel, Avi már nincs is benne a Pentatonixban, milyen hülye kérdés, night time, mornin’ time, and we’re going strong, elmosolyodik, meghívhatlak egy kávéra?, I feel a change on the rise, hogy lazán induljon a hét
a saját tempódban vissza a szobába. Mozgasd meg a lábujjaidat, a kéz ujjait. Huh, ez kemény volt. Ha készen állsz, nyisd ki a szemed. Versenyezni kellene, ki melyik testrészig bírja ébren. Fordulj át a jobb oldaladra, és lassan kelj fel. Basszus, a hátam. Egészségedre.
Még itt van. Tényleg csíkos inget visel. Nem néz rám, egy mindfulness könyvet lapozgat. Időt kell neki adni. Kényelmesen leülni, kapkodás nélkül megigazítani a zoknit, lábujjak, sarok, lábszár, lassan kötni be a cipőfűzőt. Észre sem vesz. A tudatától függetlenül létezem.
Két pasi, hét nő, egy a három és félhez. Nem is lett volna olyan rossz arány. Ha csak az arányokon múlna. Minek jöttem én ide? Mindegy, úgy sincs időm kávézni. Nem is küldöm ki az ajánlatot a norvégoknak, inkább egyeztetek velük egy callt délutánra. Franc se fog arra várni, hogy kitalálják, mit akarnak.
