– A fiatalok örülnek a kormány intézkedéseinek. Most 22 éves vagyok, még három évig élvezem az adómentességet, félre tudok tenni a fiamnak – úgy mondja ezt az Orosháza főterén párjával és a kisfiával időző Marosi Viktor, mintha egy közrádiós hírblokkból olvasna fel pár mondatot. A kisgyerek kacagva kavicsot dobál, a fiatal édesanya játszik vele, a választáshoz, az elsöprő Fidesz-győzelemhez meg annyit tesz hozzá:
– Ha a többség így döntött, akkor az biztos így jó.
– Négy éve is a Fideszre szavaztam, természetesen most is. A családtámogatás, a falusi CSOK mind kiváló lehetőség. És fontos, hogy a Fidesz háborúellenes – ezt már a kisfiával játszó fiatal édesanya, Kaczkó Mária mondja az orosházi „körtefás” téren, ahol igazi tavaszi hangulat van, ragyog a nap, a park talajába épített hangszórókból egy rádiócsatorna zenél és beszél a járókelőkhöz. A fiatalasszony aztán megjegyzi még: – Nekem ezek a fontosak, nem a Simonka-ügy.
Ahogy őt, másokat is arról faggattunk a Békés megyei 4. számú választókerületben: miért nyerhetett úgy is simán a Fidesz jelöltje, hogy az eddigi térségi kormánypárti képviselő, Simonka György rendkívül súlyos vád miatt áll bíróság elé? Miért bíznak meg az itt élők újra a Fideszben, ha a párt eddigi emberére nyolc és fél év fegyházbüntetést és 850 millió forint vagyonelkobzást indítványozott az ügyészség, miután a vád szerint ő és 32 társa összesen 1,4 milliárd forint kárt okozott bűnszervezetben elkövetett költségvetési csalás és más bűncselekményekkel? Miként fordulhat elő, hogy ilyen előzmény után is tíz százalékos előnnyel tudta legyőzni az agrártárca államtitkára, a kormánypárti Erdős Norbert az ellenzéki összefogás jelöltjét Szabó Ervint? A Fidesz-győzelem mellett az ellenzéki szereplés is nehezen érthető annak, aki nem itt él: Szabó Ervin négy éve csak a Jobbik színeiben ért el ugyanúgy 39 százalékot, mint most, noha akkor az ellenzéki pártok külön indultak.
Sokakat kérdeztünk, s hamar kiderült: a Simonka-ügyet a legtöbben egyáltalán nem vagy csak szőrmentén említik már, viszont hosszan dicsérték a kormányzatot, szidták az ellenzéki jelöltet.
Az orosházi Czeglédi Károly is fordít a dolgon, s arról beszél inkább, miért nem szavaztak itt többen az ellenzékre.
– Márki-Zay, a „vásárhelyi kislegény” saját maga ellen kampányolt, sok ellenséget szerzett – vélekedik a nyugdíjas férfi, aki megjegyzi, biztos ebben, mert sok helyről szerzi az információit, újságot olvas, híradót néz, igaz, főleg a közmédiát.
Egy kerékpárral bevásárlásokat intéző férfi alig tudja leplezni az indulatát. A nevét nem árulja el, és rögtön mentegetőzik ezért: nem magát félti, neki már mindegy, nyugdíjas, de sok családtagja dolgozik olyan helyen, ahol nem örülnének, ha azt olvasnák, miként szidja a papa a Fideszt.
– Nagyon csalódott vagyok, mert én változást szerettem volna, de be kell látni, hogy a Fidesz rendkívül ügyes. Pontosan tudta, hogy az utolsó három hónapban mit kell csinálni, hogyan kell kommunikálni. Micsoda jó dumák volt! Hát ugyan ki az a hülye, aki ne akarna békét? Az meg közben mit érdekli az átlagos szavazót, hogy Orbán kinyalja Putyin seggét, a V4 meg odavan...? Hogy a Simonka-botrány? Á, hagyjuk már, az itt már lefutott téma!
Nem, dehogy szavaztam volna rá, de még mindig jobban el tudtam fogadni, mint ezt az Erdőst. Simonkában van valami emberi.
Egy középkorú nő, aki a nevét szintén nem, de a véleményét szívesen közli, bevallja, nem volt voksolni, mert nem látott alternatívát. Régen ugyan Fidesz-szavazó volt, de a kormánypárt túlhatalmát már képtelen elfogadni, az ellenzéki Szabót emberileg és szakmailag tartja hiteltelennek, Simonka dolgai pedig szerinte nem érdeklik az embereket.
– Fogalmam sincs, hogy nyerhetett a fideszes jelölt. Fel vagyok háborodva. Én Szabó Ervinre szavaztam, mert Orbán 12 év alatt semmit nem tett a városért. Nézze, éltem a Kádár-rendszerben, itt gyárak voltak, meg munkahelyek. Mindet bezárták. De meglátja, majd ha 500 forint lesz egy kiló cukor, akkor a fideszesek is a Fideszt fogják köpködni – foglalja össze csalódottságát a 70 év körüli Tóth Sándor Antal. Ezzel együtt elismeri: az összefogás miniszterelnök-jelöltje, Márki-Zay Péter nem volt szimpatikus neki.
– Nem vagyok elégedett. Szabó Ervint szerettem volna képviselőnek, változást vártam tőle – jelenti ki a huszonéves Bacsa Viktória a választókerület egy másik városában, Medgyesegyházán. Szerinte a város külső részein, például a Bánkút nevű településrészen az utak katasztrofális állapotban vannak. A csak átutazóban lévő csodálkozhat ezen a kijelentésen, hiszen rendezett, barátságos utcák, modern játszótér, kedves főtér fogadja az erre járót. Azzal a meglátással, hogy a városban főleg a szemnek kedves beruházásokra költöttek az elmúlt években, holott inkább munkahely-teremtésre lett volna szükség, a rokkantnyugdíjas Számel István is egyetért. Ennek ellenére a Fideszre szavazott:
– Mégpedig azért, mert Orbán Viktor a határozottságot, a biztonságot jelenti, az ellenzék a kuszaságot. Csak nézze meg, még a bukást sem vállalták közösen. Ugyanakkor azt is tudom, hogy Erdős sem tud majd itt mindent megoldani. Még úgy sem, hogy adott minden: infrastruktúra, beköltözőkre váró ipari park. Szinte mindenki mezőgazdaságból él a környéken, vétek, hogy még nincsenek feldolgozóüzemek.
A térségben kétes hírnévre tett szert Pusztaottlaka Simonka György miatt, aki itt volt polgármester, mielőtt bekerült a parlamentbe. Április 3-án itt 109-en szavaztak utódjára, Erdős Norbertre, 51-en az ellenzéki Szabó Ervinre. A falut átszelő, inkább csak másfél sávosnak mondható út kihalt, a térköves járda tiszta, a bolt felújításán békéscsabai brigád dolgozik. Állítólag piacot is kialakítanak az épületnél. Az építőmunkásokon kívül szinte nem látunk embert, mire végre szóba elegyedhetünk egy középkorú nővel. Már épp szóra bírnánk, amikor más helybeliek érkeznek, így inkább gyorsan elharapja a mondatot.
Kicsit odébb, az önkormányzat épülete előtt beszélgető társaságot szólítunk meg.
– Csak azért vagyok csalódott, mert Gyuri nem indult – utal Simonkára az egyik idős férfi, de hogy miért bízik még őbenne ilyen súlyos vádak után is, azt nem fejti ki.
A faluban járva többeket kérdezünk még, s jó néhányan névtelenséget kérve is csak azt mondják: Simonkát szerették volna újra képviselőjüknek. Az egyik asszony azzal magyarázza ezt: – Mi úgy látjuk, ember maradt. Szeretjük őt is, ahogy mindenkit a faluban. Nekünk ő nem képviselő úr, hanem a gyerekkori barát, akivel együtt nőttünk fel.
