A címben olvasható fogalom természetesen oximoron a javából, mert pészach ünnepe alatt a sör tiltott entitás, mivel árpából készül, és az árpa egyike annak az öt kovászos terménynek, amit a vallásos zsidók a szabadulás ünnepének napjaiban nem fogyasztanak. Ábécé sorrendben ezek a következők: árpa, búza, rozs, tönköly és zab. Tehát amikor önök e sorokat olvassák, a zsidók már nem söröznek. Sok minden mást sem csinálnak ilyenkor, de mi most egy sörtárcasorozat kellős közepén vagyunk, illő, hogy a sörre koncentráljunk, dacára annak, hogy amikor e sorok önök elé kerülnek, a zsidók már nem fogyasztanak kovászosnak minősülő termékeket, a pészachi sör mint olyan, tehát nem létezik.
Kérdés persze, hogy miért éppen a kovászosokra vonatkozik a tilalom.
A hagyomány úgy tartja, hogy ilyenkor a zsidóság az Egyiptomból való kivonulás emléke előtt tisztelegve fogyaszt kovásztalan kenyeret, Mózesnek és az általa vezetett rabszolgáknak ugyanis nem volt idejük arra, hogy kelesztett kenyereket süssenek az útra, maradt hát nekik a kovásztalan kenyér, amit mi maceszként vagy pászkaként ismerünk, s ami nem más, mint liszt és víz keveréke megsütve, slussz-passz.
De ha az ember nem a hagyomány, hanem az erjedésért felelős gombák és egyéb élesztők felől vizsgálja a pészachi tilalmak rendjét, akkor egészen más következtetésre juthat a kovászosokra vonatkozó tilalmakat illetően.
Nem szeretném, ha a zsidó közösség engem is kiközösítene, mint tette azt hajdanán Spinoza úrral, aki bátorkodott filológiai módszerekkel közelíteni a Szentíráshoz, úgyhogy senkit sem biztatnék arra, hogy pészach ünnepén úgymond „csakazértis” sört igyon, hogy így mutassa meg: márpedig pészachi sör igenis létezik – mert mondom, nem létezik, ilyenkor sört inni tilos.
De gondolkodni és kérdezni nem tilos, sőt, széder estén kérdezni egyenesen kötelező, szóval a magam szerény felkészültségéből adódóan mégis csak föltenném azt a szerény kérdést, hogy vajon miért éppen az árpára, a búzára, a rozsra, a tönkölyre és a zabra mondatott ki a tilalom?
Csak nem azért, mert ha ezek a termények megerjednek, akkor a bennük lévő cukor alkohollá alakul? Csak nem azért, hogy ezekben az amúgy is mámoros, tavaszi napokban, amikor a halálos telet túlélő, s ennek felettébb örvendező közösség minden könnyelműségre hajlamos, akkor legalább alkoholt ne fogyasszanak a megmámorosodott hittestvérek? Csak nem azért, hogy a tavaszi nagytakarítás idejére minden ember józanul, okosan és higgadtan álljon neki a közös és egyéni dolgai rendezéséhez, ne pedig másnaposan, fájó fejjel, keserű szájízzel és iszonyatos bűntudattal?
Miképpen pár éve divatba jött a világban a száraz (azaz alkoholmentes) november, ugyanígy divatba jöhetett annak idején a száraz tavasz, vagyis az alkoholmentes átmenet a télből a nyárba, a tétlenségből a munkába, a halálból az életbe, a múltból a jövőbe.
Bölcsek lehettek a régi törzsi vezetők, akik alighanem ugyanannyit tudtak a társadalom lélektanáról, a tömeg pszichológiájáról, a közösségszervezés és közösségépítés titkairól, mint a mai társadalomtudósok, csak éppen más fogalmakat használtak a jelenségek leírására. Vallási életet éltek, így hát vallási fogalmakkal írták körül azt, amit a mai társadalomtudományok szaknyelvi apparátusa egészen prózai szavakkal ragad meg.
És mi ennek isszuk a levét.
Pontosabban nem isszuk, ugyanis, mint sokadjára mondom, sört inni a pészach ünnepnapjai alatt szigorúan tilos, olyannyira tilos, hogy sört (figyelem, kedves sörivók!) ezekben a napokban nemhogy nem ihatunk, de az otthonunkban még csak nem is tárolhatunk. Úgy értem, nem birtokolhatunk. Nem lehet a tulajdonunkban sör! Értik ezt, kedves sörivók? Akinek van odahaza véletlenül egy láda söre pészach előtt egy nappal, akkor vagy megissza az egészet, mire bejön az ünnep, vagy elajándékozza, eladja, egyszóval eltünteti otthonról, mert chomec az, vagyis tiltott kovászos dolog.
Az ember persze mindig keresi a kiskapukat.
Én például hétfő reggel a zsinagógában azt kérdeztem a rabbitól, hogy Izraelben vajon kitalálták-e már a pészach-kompatibilis sört. Erre azt a választ adta kapásból, hogy persze. (A rabbik első és legfontosabb alaptulajdonsága ugyanis az, hogy mindenre tudják a választ, méghozzá kapásból, és természetesen öt-hat különböző szöveghelyet is felsorolnak, azt is kapásból, ami a véleményüket alátámasztja.)
Nagyon megörültem neki, hogy van pészach-kompatibilis sör, ám a rabbi válasza nem nyugtatott meg, mert a következő kérdésemre, hogy miből állítják elő a nem kovászos sört, a rabbi kapásból rávágta, hogy meggyből. Hahaha.
Persze viccelt. A rabbik második legfontosabb tulajdonsága ugyanis az, hogy mindenből képesek viccet csinálni, gondolom, külön vicc-szemináriumot is végeznek a rabbiképzőben, hogy kapásból képesek legyenek viccet csinálni még az olyan szent dolgokból is, mint a sör.
Mert hát ugye a meggysör, az maga a vicc. És annak is eléggé rossz.
Sörivó ember meggysört nem iszik, mert a meggysör a sörözés megszentségtelenítése. Éppen olyan szentségtörés, mint igazi sört inni pészach ünnepén.
