Politikusokat, újságírókat, ügyvédeket, hivatalnokokat, illetve aktivistákat hallgattak le az eredetileg bűnözők és terroristák megfigyelésére kifejlesztett izraeli Pegasus kémszoftverrel. Az Európai Unió történetében példátlan botrányban a magyar, a lengyel és immár a spanyol kormány érintettségére derült fény. És mit tesz EU egyik legfontosabb testülete, az európai jogszabályok és értékek betartása felett őrködő Európai Bizottság? Gyakorlatilag vállat von.
Miközben az Európai Parlament a minap vizsgálóbizottságot állított fel, addig Eric Mamer bizottsági szóvivő újfent világossá tette, hogy testület álláspontja szerint a Pegasus-ügy nemzeti hatáskörbe tartozik. Bosszúsan nyugtázhatnánk, hogy a biztosok megint elhárítják a felelősséget maguktól. Valójában azonban ennél összetettebb a helyzet.
Mamer az Európai Unió egyik legfontosabb alapelvére, az úgynevezett szubszidiaritás elvére hivatkozott. Hangsúlyozta: miután az egyik tagállamban felmerül egy probléma, az nem jelenik meg rögtön európai szinten - először végig kell mennie a nemzeti hatóságokon.
A szubszidiaritás elve egy szép elméleti konstrukció, ám a gyakorlati megvalósulása rendkívül frusztráló azok számára, akik nem hisznek saját országuk igazságszolgáltatásában. Márpedig a kormányukkal szemben kritikus magyaroknak és lengyeleknek, valamint a függetlenségpárti katalánoknak vajmi kevés okuk van bízni saját rendszerükben, ami kvázi közellenségként kezeli őket. Miért akarnák kivizsgálni a tagállami vezetők az általuk elrendelt lehallgatások körülményeit?
Nos, a kutya - vagy ez esetben a szárnyas ló - valahol itt van elásva. Ha lenne közfelháborodás, akkor a kormányok nem tudnák szőnyeg alá söpörni a Pegasus-botrányt. De nincsen.
Lehetünk dühösek az Európai Bizottságra, hogy mossa a kezeit. A szubszidiaritás elve alapján azonban elsősorban magunkra vessünk, amiért hazánk rendszerváltás utáni történelmének legnagyobb lehallgatási botránya lényegében következmények nélkül maradt.