Kérdéseinkre ezúttal Gerber Dániel, az Intézet tudományos munkatársa, az ELTE Biológiai Doktori Iskolájának végzős PhD-hallgatója, bioinformatikus válaszol. Ő jelenleg az épülő M7-es sztráda nyomvonalán Balatonkeresztúr mellett 2003-04-ben feltárt, Kr. e. 2400-1650-ből származó bronzkori populációt kutatja.
Az Európában több tízezer évvel ezelőtt élt őseinkről és a neandervölgyiekről aránylag sokat tudunk, a gyenyiszovai ősemberről (angolul: Denisovan) azonban jóval kevesebbet. Ennek fő oka, hogy a korban és családfában a neandervölgyiekhez közelálló gyenyiszovaiak első leleteit 2008-ban találták meg az oroszországi Altáj hegység Gyenyiszova nevű településéhez közel eső barlangjában. Mi a kapcsolat közvetlen őseink, a Homo sapiens sapiens (HSS) és a neandervölgyiek, meg a gyenyiszovaiak közt?
Ez elég bonyolult téma a mai napig is, ezért minden bizonnyal a jövőben is sűrűn foglalkoztatja majd kollégákat. Sokszor úgy, hogy a mai emberekben keresnek olyan géneket, melyeket ezek az ősi rokonok hordoztak. Gondoljunk csak bele: a gyenyiszovai barlangban egy őrlőfogat és egy ujjpercet találtak (azóta több lelet is előkerült), és ebből mi mindent lehetett kiolvasni. Ugyanakkor fizikai maradványok hiányában is a modern bioinformatikai modellek segítségével a ma élő emberek genomjából előbb-utóbb eljutottunk oda, hogy kimutassuk a neandervölgyiekétől eltérő, de velük nagyjából egykorú genetikai elemek bekeveredését különböző populációkba.
Legjobb tudomásom szerint a gyenyiszovaiak rokonsági fokon közelebb állnak a neandervölgyiekhez, mint a mi HSS őseink. Ennek ellenére a mai európai népességben körülbelül 1-4 százalék a neandervölgyi genom.
Valóban, ez igaz. A kapcsolatrendszer úgy néz ki, hogy a neandervölgyiek és a gyenyiszovaiak visszavezethetők egy közös ősre, amely körülbelül félmillió évvel ezelőtt ágazott szét…
... és hogy a HSS-ek ősanyjának – a mai 8 milliárd ember Évájának, aki 200 000 évvel ezelőtt élt Afrikában – a felmenői további 800 000–1 200 000 évvel ezelőtt voltak a neandervölgyiek és a gyenyiszovaiak őseinek a nagycsaládja.
Igen, pontosan. Egyes kutatók úgy említik a neandervölgyiek és a gyenyiszovaiak közös ősét, hogy neanderszovaiak. Feltételezések szerint ők a mai Spanyolországon keresztül jutottak el Európába, talán a mostaninál alacsonyabb tengerszint következtében Ilyen szárazulatokon keresztüli vándorlásokra vannak további példák Indonézia, Ausztrália és a csendes-óceáni szigetvilág benépesedése kapcsán. Az elmélet szerint az akkoriban alacsonyabb tengerszint következtében összefüggő szárazföld lehetett Indokína és Ausztrália között is…
Hasonlóképpen a mai Szibéria és Alaszka közt is, amely lehetővé tette Amerika benépesülését a Bering-szoroson át…
Igen, valahogy így. Vagyis nem kellettek hozzá hajók, tengerészeti ismeretek, elég volt két láb.
Mi a magyarázata annak, hogy a neandervölgyiek eltűntek, a HSS viszont megmaradt?
Az Afrikából történt szétrajzást ne egyetlen eseményként értelmezzük, ugyanis ez egy több százezer évvel ezelőtt kezdődött, folyamatos szivárgás volt, hol kisebb, hol nagyobb hullámokban, csoportokban. Ebben sok a bizonytalanság, de amit biztosan tudunk, hogy körülbelül 420 000 évvel ezelőtt volt egy sapiens-ághoz köthető bekeveredés (nem HSS!), amelyet a neandervölgyiek beolvasztottak magukba. Az Afrikát elhagyó hullámok idővel viszont egyre nagyobbak és népesebbek lettek, és matematikai modellekkel leírhatóan megfordult a korábbi trend: már nem a neandervölgyiek olvasztották magukba a később jövőket, hanem az utóbb érkezettek tették ugyanezt velük. A HSS-ek többen voltak – és annyi elég volt, hogy jobban szaporodtak. Itt megjegyezném, hogy ugyanez, vagy legalábbis ehhez hasonló folyamat a neanderszovaiak és egy korábban Eurázsiában élt, feltehetően még a Homo erectus valamelyik ágához tartozó emberelődök között is lezajlott. Ezt onnan tudjuk, hogy mind a neandervölgyi, mind a gyenyiszovai ember génjeiben (ugyan alacsony százalékarányban, de mégis) megtalálhatók annak a korábbi embertípusnak a genetikai maradványai.
Azt is olvastam, hogy a HSS-ek nemcsak többen voltak, de ügyesebbek is, jobb fegyvereket használtak, és azt is feltételezik róluk, hogy jobban tudtak kommunikálni egymással. Magyarán: a csoportjaik összehangoltabban tudtak működni, mert értelmesen tudtak beszélni egymással, míg a neandervölgyiek nem. Holott azok jóval magasabbak, erősebbek volta. Mintha a csimpánzok legyőznék a gorillákat.
Talán igen, talán nem. Azt azonban biztosan tudjuk, hogy a neandervölgyiek és a gyenyiszovaiak genetikai diverzitása jóval kisebb volt, mint a HSS-é. Ez egyrészt abból fakadt, hogy alacsony volt a lélekszámuk, másrészt meg épp abból, hogy közeli rokonok kerültek össze (ez pontosan kimutatható a genomjukból) és az utódaik éppen ezért mind genetikailag, mind egészségileg egyre sérülékenyebbek lettek: ez is a népességszám rohamos csökkenéséhez vezetett.
És valószínűleg nem jöttek rá a közeli rokonok utódainak sérülékenységére, illetve annak elkerülhetőségére…
De akár az is lehetett az ok, hogy szűk volt a párválasztási lehetőség.
Makkay János, történész és régész számításai szerint a mezőgazdaságra való tömeges áttérés előtt 100 négyzetkilométeres területen nagyjából hetven ember élt, mert ennyi tudott megélni rajta halász-vadász-gyűjtögetőként.
Mindazonáltal ne becsüljük le őket. A korhoz képest, amelyben éltek, volt kultúrájuk, művészetük. Például halottkultuszuk: virágokkal szórták be a sírokat, különböző mellékletekkel látták el a halottat vagy halottakat. Neandervölgyi genetikai elemek megtalálhatóak a mai európai népességben, gyenyiszovai gének pedig az Eurázsia keleti felén élő mai lakosságból mutathatók ki. Ami viszont ennél sokkal érdekesebb: ma már az archeogenetika oda fejlődött, hogy az ásatások földjéből is ki tudja szűrni az emberi genom nyomait. Így derült ki, amiről a gyenyiszovai barlangban mind mélyebb és mélyebb földrétegekből kinyert genetikai maradványok egyértelműen vallanak, hogy ott évezredeken át hol gyenyiszovaiak, hol pedig ázsiai neandervölgyiek laktak-éltek, váltották egymást.
Nemcsak e beszélgetésben, de a nemzetközileg ismert folyóiratokban is rendkívül nagy túlsúllyal szerepelnek az eurázsiai vizsgálatokra épített tanulmányok. A világ többi része miért van így elhanyagolva? Úgy vélem, sok hasznos információnk lehetne a máshol kialakult emberi kultúrákkal történő összehasonlításokból.
Ez egy összetett kérdés, több tényező is szerepet játszik benne, például csak mérsékelt és hideg égövekben van valós esély archaikus DNS vizsgálatára, mivel maga a DNS egy rendkívül sérülékeny molekula, nagyon hamar elbomlik párás és meleg környezetben. Ennek következtében (bár nagyon ritkán előfordul egy-két „csodalelet”) az afrikai régiók szinte teljesen kiesnek a vizsgálati körből. Másrészt vannak politikai okai is; Kínában például kifejezetten embargót vezettek be archaikus leletek genetikai vizsgálatára, mondván: ők maguk jogosultak a saját területükön talált maradványok elemzésére (ami természetesen egy jogos felvetés), ugyanakkor az eredményeket (már ha valóban vannak) egyszerűen nem, vagy nagyon ritkán tudatják a nemzetközi kutatói közösséggel. Másfelől vannak rendkívül puskaporos helyzetű országok, régiók, ahova egyszerűen életveszélyes kiutazni, esetleg bizonyos etnikumok nem járulnak hozzá a vizsgálatokhoz a saját területükön, szóval ez is egy komoly hátráltató tényező. Végezetül ne felejtsük el, hogy túlsúlyban vannak az európai, vagy európai felmenőkkel rendelkező kutatók a területen, így az érdeklődési körük is esetleg a saját házuk tájára fókuszálódik.
Akkor most térjünk haza és nézünk rá a balatonkeresztúri temetőre.
Örömmel. Ez a terület akkoriban mocsaras, zsombékos föld volt, ezért lakosait megtámadni, földjeiket elfoglalni nem lehetett könnyű vállalkozás, nem is nagyon tették. Az újkőkorra jellemzően nem voltak külön temetők, ezért a házak környékén levő árkokba, gödrökbe temetkeztek (ez nem tévesztendő össze a gödörsíros, más néven Jamnaja-kultúrával). Valamivel később kezdődik az a folyamat, amikor a településtől távolabb temetkeznek valamilyen elkülönített helyen. A balatonkeresztúri helyszínen egyfajta átmenetet látunk, vannak a település közvetlen közelében és attól távolabb eső sírok is.
Utóbbiba tartozik egy nyolc főt számláló „tömegsír”, elsősorban ez keltette fel a régészek figyelmét, ugyanis a korszakban az egy-két fős hamvasztásos temetkezések voltak a jellemzőek.
Ebből kiindulva végül az egész bronzkori horizontot, mintegy 800 évet felölelő réteget mintáztunk le, amibe összesen 19 ember tartozott a „tömegsírral” együtt. A kutatás, mely jelenleg egy nemzetközileg elismert tudományos folyóiratban megjelenés előtti elbírálás alatt áll, többek között rávilágított arra, hogy a régióba egy korábban ismeretlen csoport érkezett nagyjából Kr.e. 2300 környékén, zömében felváltva az akkor itt élt népességet. Ennek az újonnan jövő csoportnak a jellegzetessége egy olyan genetikai komponens, ami bár a mai európaiakban is megtalálható, fennmaradása ilyen mennyiségben, ebben a korszakban korábban ismeretlen volt. Így a felfedezésnek komoly tudományos jelentősége van. A „tömegsírban” nyugvó emberek ennek a népcsoportnak a leszármazottai, és a különböző, sajnos egyelőre csak közvetett bizonyítékok arra utalnak, hogy valamilyen járványos betegségben hunyhattak el. Magáról a kutatásról a honlapunkon (agi.abtk.hu) is lehet bővebben tájékozódni. Ehhez a projekthez tartozik a Jelena nevet kapott lelet (Ilona névnapján tárták fel a sírt) arcrekonstrukciója is. Ez a történet ugyan egy nagyon apró szelete a Kárpát-medence történetének, mégis közelebb visz minket őseink megismeréséhez.
