Szívhez szóló húsvéti fohásszal köszöntötte hétvégén az ukránokat Volodimir Zelenszkij. A kijevi Szent Szófia székesegyházból közvetített ima egyszerre szólt a nemzethez, a világhoz és a mindenhatóhoz. Nem mindennapi megszólalása volt ez a showmanből nagyszabású politikussá növekedett elnöknek, aki a világ előtt mára országa megszemélyesítőjévé lett. A húsvét az ortodox kereszténységben a legnagyobb ünnep. A zsidó hátterű Zelenszkij fohászában a nemzet feltámadását ígérte.
Az ünnep előtt Antonio Guterres ENSZ-főtitkár négy napos tűzszünetre szólított fel, ezt azonban az oroszok elutasították. Egy a The New York Timesnak nyilatkozó orosz diplomata szerint azért, mert az alkalmat adott volna „az ukrán nacionalistáknak”, hogy átcsoportosíthassák erőiket. Oroszország szemmel láthatóan nem akar békét, húsvétkor is folytatta területszerző hadjáratát. Amelynek során újabb templomokat ért tűzcsapás – olyanokat is, amelyek egyébként Kirill moszkvai patriarchát ismerik el legfőbb egyházi vezetőjüknek.
Ukrajnában a háború sem szűntette meg az egyházi megosztottságot, a hívők és egyháziak jelentős része tudathasadásos állapotba került.
Olyan egyház tagjai ugyanis, amely teljes mértékben támogatja a hazájuk elleni gyilkos hadjáratot. Kirill pátriárka ugyan a háború elején tett egy bátortalan békefelhívást, de erről gyorsan megfeledkezett, s azóta minden gesztusával, egyháza teljes tekintélyével támogatja Putyin „szpecoperáciáját”, azaz különleges hadműveletét, ahogy hivatalosan nevezik ezt a háborút. Az orosz egyházfő legemlékezetesebb mondata eddig az volt, hogy „a műveletet azért kellett elindítani, hogy Donyeckben ne tarthassanak melegfelvonulásokat”. Ukrajnában is meghallották a hívők, amikor Kirill azt mondta, hogy „az orosz katonák az Antikrisztussal csatáznak”. Vajon tudta-e a főpap, mit tettek az oroszok Bucsában, Irpinyben és másutt? A sok tízezer ukrán és orosz halott, a szétrombolt városok és templomok a jelek szerint mit sem számítanak a pátriárka szemében.
Az ukrajnai ortodox egyházhasadás több évtizede kezdődött, amikor több irányzat is kinyilvánította önállóságát és nem ismerte el Moszkva fennhatóságát. Négy éve azonban Bartholomaiosz konstantinápolyi egyetemes pátriárka (aki első a jogilag egyenlő keleti egyházfők sorában) elismerte az ukrán pravoszlávia autokefáliáját, azaz önállóságát, s ezt egy hivatalos okmányba, úgynevezett tomoszba foglalta. Így létrejött a kijevi székhelyű Ukrajna Ortodox Egyháza. Az egyházközségek és papok többsége azonban hűséges maradt Moszkvához, ők továbbra az Ukrán Ortodox Egyház (Moszkvai patriarchátus) tagjai. Az ukrán parlament ugyan megváltoztatta a nevüket ukrajnai orosz egyházra, ez azonban alig befolyásolta a hívek tömegét, akik nem fordítottak hátat Moszkvának.
Az oroszok háborúja az eddigi megosztottságban csak némi változást hozott. Néhány egyházközség, lelkész elhagyta az oroszországi központú egyházat, mások azonban még maradtak. Egy felmérés szerint az 52 egyházmegyéből 22-ben az istentiszteleteken már nem kérnek áldást a moszkvai pátriárkára, ahogy ezt egyébként a liturgia előírja. A Moszkvához eddig hűséges Onufrij kijevi metropolita több gesztust is tett az orosz hadsereggel küzdő Ukrajna oldalán, a moszkvai patriarchátushoz tartozó papok pedig rendre istentiszteleteket tartanak az ukrán katonáknak. Egy másik jel:
Kirill kénytelen volt elhalasztani a már régóta tervezett egyházi zsinatot a nemzetközi helyzetre, illetve a közlekedési nehézségekre hivatkozva. Feltehetően nem kívánt szembenézni a vezetését illető bírálatokkal, azzal, hogy a háborút támogatja.
Az egyházi putyinizmussal szemben lépett fel egy Andrij Pincsuk nevű falusi lelkész, a dnyipropetrovszki területen lévő Voloszkoje polgármestere. Pincsuk pár év alatt egy sor hatásos reformot vezetett be a községben – így került a média figyelmének központjába. A háború kitörése után az általa vezetett segítő szervezet menekülteket hozott ki a harcok zónájából és támogatta az otthon nélkül maradottakat. Az Ukrainszka Pravdának adott terjedelmes interjúban számolt be arról az akciójáról, amelynek célja: az ortodox egyház erre illetékes főpapjaiból álló testület nyilvánítsa eretnekséggé, hogy Kirill moszkvai pátriárka egyházi dogmává tette Vlagyimir Putyin „orosz világ” programját. Ez a „világ” mondta a pap, az imperialista terjeszkedés, a gyűlölet szításának programja lett. Az egyház nem tehet más, csak elutasíthatja – nyilatkozta a lelkész-polgármester. Felszólításához eddig már négyszáz paptársa csatlakozott.
Ortodoxia Ukrajnában
A Razumkov közvéleménykutató 2018-as vizsgálata szerint az ukránok 71,7 százaléka mondta magát vallásosnak, ebből 67,3 százalék az ortodox kereszténységhez tartozónak. 28,7 százalék volt a Kijevi Patriarchátus híve, 23,4 százalék „csak ortodoxként” jelölte meg magát, 12,8 százalék a moszkvai patriarchátushoz tartozott. 9,4 százalék volt görögkatolikus. Más vizsgálatok szerint az ortodox hívők fele-fele arányban oszlanak meg a kijevi és a moszkvai patriarchátus követői között, míg a papok és egyházközségek többsége a háború előtt az utóbbihoz tartozott.
