Nagyapám kőműves mester volt. Budapesten tanulta a mesterséget a múlt század első harmadában. Szociáldemokrata párttag és az Építőmunkások szakszervezetének tagja volt. Megvan a tagkönyve, Szakasits Árpád aláírásával. Apám az ő pártjába lépett be, és nekem az jutott, hogy apám pártjának a tagja legyek. Egyikünk sem lépett ki a pártjából.
A magyar történelem huszadik századi fordulatai azt hozták, hogy a századelő szociáldemokrata párttagsága a különféle egyesülések és átalakulások folytán mára szocialista párttagsággá konvertálódott. Kellett hozzá egy évszázad és három nemzedék.
Nem szeretném a Magyar Szocialista Pártot átnevezni “Esély”-nek. Nem szeretném, ha a szegfűt elhagynánk. Nem szeretném. Nem fáradt el a brand. Az igaz, hogy következetesen önsorsrontó módon politizáltunk, mert mérlegeltünk, és úgy döntöttünk, hogy az a hazánk számára hasznos. Úgy gondoltuk, hogy szükséges. Igen, előfordult, hogy megszavaztunk, végrehajtottunk intézkedéseket, amelyekről tudtuk, hogy politikailag előnytelenek számunkra, de jogosan gondoltuk, hogy a válság feloldásához fontosak, szükségesek.
Valóban előfordult a történetünk, a történelmünk során, hogy felvehettük volna a kesztyűt, meglehet, eredményesen harcolhattunk volna a politikai árulással, a pártszakadással szemben, de közösen úgy döntöttünk, hogy nagyobb kárt okoznánk a konfliktus kiélezésével, mint a kialakult helyzet eltűrésével. Mára bebizonyosodott, hogy a szocialista párt szétszakítása, a platformok szövetségének megbontása nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy politikai versenytársunk már sokadszor kétharmaddal irányíthatja az országot.
Nem hasznos most feladni a brandet. Nem ok nélkül cselekedtünk, amikor az volt a küldetésünk, hogy minden gond, probléma ellenére talpon maradjunk. Maga az érdemi politikai létezés, maga a szikár, de igenis értékes jelenléte a megkérdőjelezett brandnek: az az egyik érték, amiért eddig dolgoztunk. Hasznos, esetenként meghatározó tagjai vagyunk a baloldali közösségnek. Nincs okunk ezen változtatni.
A Magyar Szocialista Párt eddig átvészelte a belső megosztottság fölöttébb káros rombolását, a kommunikációs monopóliumot alkotmányellenesen kiépítő Fidesz ismétlődő győzelmeit és tartós országlását. Még itt vagyunk. A létező baloldal egyik országgyűlési képviseletet kivívó, országosan ismert, működő pártja vagyunk. A támogatottságunk a saját múltunkhoz, ismertségünkhöz, és vállalt küldetésünkhöz képest alacsony.
Ebben a helyzetben a nevünk, a logónk, a “brand” érték, amit nem szeretnék lecserélni, mert sok hasznos és megfontolandó felvetésen kívül ez jutott azon társaink eszébe, akik az aktuális tisztújításon a fölöttébb innovatív változás, megújulás felütéssel gondolják betölteni a felszabaduló vezetői posztokat. A brand megváltoztatása jelentős, érdemi változás hatására jelentkező igény okán következhet be. Fontos, de mégiscsak jelzésszerű, majdhogynem kényszerű, a valóság új tartalmát tükröző esemény.
Akkor változtatunk a néven, akkor cseréljük le a jelképeinket, ha úgy gondoljuk, hogy nem vállaljuk, mert nem vállalható, amit eddig hordoztak. Erről szó sincs. Az MSZP feladata, értékrendje, érdemi szerepe stabil.
Ha a működés tartalmi elemeit szeretnénk megújítani, választ keresünk a korunk kihívásaira, ám legyen. Voltak és vannak javaslataink. A brand megváltoztatását is tartalmazó elgondolás megállapításai a működés technikai és módszertani elemeire: hasznosak.
Gond nélkül támogatom Ujhelyi István „zászlóbontását”, ami az MSZP társelnöki pozíciójának betöltésére irányul. Pista személye, elgondolásai széles körben ismertek pártunkban. Személyes támogatottsága kifejezetten jelentős. Amennyire tudom, budapesti tagjaink körében is népszerű, ami szükséges feltétele megválasztásának.
Egy kereskedelmi példa: a Westel brand váltása, „Telekom” és „t-mobile” névre Magyarországon tizenegynéhány milliárdba került. Akkor. Viszont volt értelme. Egyrészt tükrözte a technikai fejlődést, a tulajdonosi szerkezet változását, másrészt a cégnek hasznos volt csatlakoznia az erős, ütős világ brandhez, a bevezetett T-mobile névhez, logóhoz és ahhoz a (nagyon) magenta színhez. Nyilvánvalóan hasznos, működik.
A szegfűt kedvelem, közismert. A nevünket is sokan ismerik. Praktikusan mindenki. Nem a váltás felesleges kiadásai miatt tiltakozom. A sikeres váltás költségeit amúgy sem tudnánk megfizetni, tehát csak veszíthetünk rajta. Azért emelek szót, mert értéknek tartom a vörös szegfűt, a nevünket. És azért emelek szót, mert nem mellékesen a szükséges változásokhoz szilárd keretek kellenek. Az egyik lényeges, látható, közismert fix pont a nevünk. A másik a vörös szegfű.
Belátom és közvetlenül érzékelem, hogy megyünk lefelé. Szükség van a változtatásra, mert különben néhány év múlva frakció lesz párt nélkül, esetleg pár szigetszerűen megmaradt roncsszervezettel. Kell egy új működési modell, és a vezetésbe számos karakteres arc.
Ujhelyi Pista civil esélykörökkel tenné országos mozgalommá a szociáldemokrataként újjászülető szocialista pártot. Azt mondja, hogy „itt az alkalom arra, hogy lezárjuk a párt eddigi múltját, a politikatörténet polcára tegyük, és egy új lapot nyissunk. Százharminckét éves a magyar szociáldemokrácia. Kell, hogy jövője, és ne csak múltja legyen.”…
… Olvasom magamat, az utóbbi bekezdéseket. Mit ne mondjak, ezek már nem az én gondolataim. Csak azért írom, hogy lágyítsak a névváltás miatti zúgolódásom keménységén. Lehet, hogy az „Esély körök” hasznosak lesznek. Magam is a hálózatos működés életképességében hiszek, mégpedig tapasztalati alapon. Tovább is mennék, a hálózatos működést, azon túl, hogy a velünk gondolkodókkal együtt szívesen összeraknám, még alaposan megtámogatnám a szociális média eszközeivel.
Pista visszacsatolást, párbeszédet emleget. Igen, ez a módja. Szükség van arra, hogy a végre összeálló, valós csoportok egymással és a szervezetet összehangolókkal beszéljenek, ismereteket, javaslatokat cseréljenek.
Biztos, hogy meg kell oldani azt a jelentős gondot, hogy a közmédia és a kereskedelmi média, különösen a printmédia többsége fideszes kézben van. Meg fogjuk kerülni, saját csatornákat építünk magunkból, egymásra kapcsolódva, egymást segítve. Ezek a megoldások - több változatban - elég régen előttünk vannak.
Még az is lehet, hogy Ujhelyi Pista is hasonlókra gondol, amikor az esélyköreiről beszél, és ha igen, sokan ott leszünk mellette. A korszerű csoportképző eszközök, a gyorsan fejlődő, változó szociális média érdemi használata, összekapcsolva a szociáldemokrácia gondolatkörével, a megújuló szakszervezeti mozgalom segítésével számomra érvényes, jó megközelítésnek számít. Elég hamar eljutottam a brand váltás ellenzésétől Ujhelyi Pista társelnöki zászlóbontásának támogatásáig.
Ragaszkodom a szegfűhöz. Sok évig jártam az országot úgy, hogy a kocsiban, hátul a kalaptartóban, néhány szál vörös szegfű virított. Elég gyakran elajándékoztam, volt, hogy elkérték. Ha valamiért nem volt ott a virág, barátaim számon kérték rajtam.
—
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.