A BKV sorsa meghatározza Budapest jövőjét. Az, hogy a kormány mit tesz, vagy nem tesz a főváros közlekedési cégével, nem csupán Budapest, hanem a körülötte lévő, 3,5 milliósra hízott régió létét is alapvetően befolyásolja: onnan naponta százezrek járnak be dolgozni és minden másért is. Itt termelődik meg a nemzeti össztermék 38 százaléka, az országot irányító kormány fejének Budapest mégis csupán „irodalmi kérdés”.
Budapest nélkül nincs Magyarország. S ezen nem változtat az áprilisi választás eredménye sem. Működőképes közösségi közlekedés nélkül pedig összeomlik a város gazdasága, s vele az országé is. Ennek felismerését várják a kormánytól Karácsonyék. A bosszúvágy azonban nem észszerűségi kérdés. Jól mutatja ezt a 2019 óta Budapestre záporozó büntetőintézkedések sora, amelynek egyik következményeként a csőd szélére csúszott a BKV. Persze kellett ehhez más is.
A BKV még mindig szocialista nagyvállalatként működik. Bár abból is inkább csak egy belülről kitámasztott csontváz maradt. A társaság döntési mechanizmusa, jövőképe a múlt beragadt zárványa, amit az egymást váltó városvezetők sem tudtak feltörni. Iszonyú sokba kerül a fenntartása, működése sok szempontból pazarló, ami csak részben magyarázható az elavult infrastruktúrával és járművekkel.
A BKV ugyanakkor fontos üzleti partner. Kiszámítható, nagyban vásárol, és fizet, mint a katonatiszt. Rákapott a NER is, így a politikai játszmák állandó szereplője lett, gondoljunk csak az oroszoknak átjátszott metrókocsi-beszerzésre vagy a Mészáros kezére adott biztosítási ügyletekre.
A cég közben egyre kevésbé tud megfelelni az utasok elvárásainak. Hiába csengett le a járvány, a harmaduk nem tért vissza. A bevétel csökken, a kiadások – a háború és az energiaár-robbanás okán is – az egekben. Az üzleti tervben jelzett 26 milliárdos hiány már akkor is tarthatatlan volt, amikor a közgyűlés elfogadta. Őszre fizetésképtelenné válhat a BKV.
A főváros nem tud többet adni. A kormány nem tehet többé úgy, mintha semmi köze nem lenne hozzá. A közösségi közlekedés nem állhat le. A járatritkítás nem megoldás, hiszen elbocsátások nélkül nem sokat spórolhatnak rajta. Állami pénzt kell tenni a rendszerbe. Méghozzá sok tízmilliárdot. S ez akkor is így van, ha a kormány egy huszárvágással a BKV-t is államosítaná és szétosztaná a MÁV és a Volán között.
A púpnak azért van egy diszkrét bája. Tele lehet harsogni a csicskamédiát az ellenzéki városvezetés alkalmatlanságát bizonygató szólamokkal. Orbán Viktor tetszeleghet egy kicsit a megmentő szerepében. Ja, és közben a fővárosi önkormányzat még jelentéktelenebbé válik. Az okos kormány persze nem vesz a nyakába egy ilyen koloncot, inkább ad annyit, ami éppen elég a csőd elkerülésére, és kér valamit cserébe. Bármit, amihez csak kedve van. Hozzájárulást a kínai egyetemhez, a Városliget teljes beépítéséhez stb. Ha még okosabb, akkor ezt a zsarolási mechanizmust rendszerré alakítja. Néhány kiegészítő lépéssel egy csapásra meg is oldódik a nagy „Budapest-ügy”. A várost úgy igázzák le, hogy még tiltakozni sem lehet ellene.