labdarúgás;Európa-bajnokság;sporttörténelem;

A sok ász között is király volt Bene Ferenc, aki az Újpestben 418 bajnoki meccsen 303 gólt lőtt

- Történelmi tizenegy

Ma ötven éve, hogy a válogatott – 1964 után másodszor – bejutott a labdarúgó Európa-bajnokság négyes döntőjébe.

Napra pontosan 50 esztendővel ezelőtt, a románok elleni 1-1-et és 2-2-t követő harmadik mérkőzésen, Belgrádban aratott 2-1-gyel a magyar válogatott – 1964 után másodszor – bejutott a labdarúgó Eb négyes döntőjébe. Ma már a selejtezőkön jut negyedik hely... A következőkben a jugoszláv fővárosban időtálló sikert arató tizenegyről lesz szó: mi volt és mi lett velük?

Rothermel Ádám. Az 1972-es Eb idején még Tatabányán védett, két évvel később a Megyeri útra igazolt. A Bányászban 96, az Újpestben 112 NB I-es mérkőzésen állt a háló előtt. Az 1972-ben olimpiai ezüstérmes, 13-szoros válogatott kapusból visszavonulása után rendőrtiszt lett; ma már nyugállományban van.

Fábián Tibor. A 171 NB I-es mérkőzést számláló Vasas-védő az FTC-ben nevelkedett. A legjobbak között 16-szor szerepelt, és akkor játszott utoljára a válogatottban – 1974. május 29-én, a jugoszlávok elleni 3-2 alkalmával –, amikor Albert Flórián elbúcsúzott a címeres meztől. A futballt követő civil életben divatáruval, népművészeti tárgyakkal kereskedett. Gyomorrák következtében 2006-ban, nem sokkal a hatvanadik születésnapja előtt elhunyt.

Páncsics Miklós. A 37-szeres válogatott, 1972-ben olimpiai ezüstérmes ferencvárosi, majd kispesti hátvéd a nyolcvanas években előbb az MLSZ főtitkárhelyettese, aztán főtitkára volt. Aktívan közreműködött a mindmáig utolsó magyar vb-részvételben (1986). Később a Hungarocamion rijekai kirendeltségén dolgozott, majd az FTC menedzsere-igazgatója volt. Hosszan tartó, súlyos betegség után 2007-ben, 64 éves korában eltávozott közülünk.

Bálint László. A 76-szoros válogatott, olimpiai ezüstérmes, két vb-n is szereplő, az FTC-ben 316 bajnoki mérkőzésen bevetett védő a Ferencváros után – hivatalos engedéllyel – az FC Bruges, a Toulouse és a Grenoble csapatában futballozott. A válogatott technikai igazgatója volt 1988-ban, majd 1992-től 2017-ig a Kerepesi úti AMR Plazza üzletközpontját vezette, öt éve nyugdíjba ment. Négy esztendeje az FTC Baráti Kör elnöke.

Juhász Péter. Az Újpestben, a Tatabányában, majd a Volánban összesen 369 NB I-es mérkőzésen szereplő, 24-szeres válogatott, olimpiai ezüstérmes balhátvéd több mint 50 évet számol a Megyeri úton. Aktív pályafutása után előbb rendészként, majd a 90-es évek elejétől utánpótlás-edzőként dolgozott. Illetve, nyugdíjasként még ma is besegít Újpesten, ahol – akár a tartalék, akár az első csapatban – kizárólag bajnokegyüttesben szerepelt.

Juhász István. A 23-szoros válogatott, 1968-ban olimpiai bajnok labdarúgó 302 bajnoki mérkőzést játszott az FTC-ben; első NB I-es meccsén, 18 évesen négy gólt szerzett a Pécs ellen (5-1). Pályafutása befejezése után, 1980-ban „disszidált”, és másfél évtizedig az Egyesült Államokban élt, majd hazatelepült. Nemrégiben életmentő műtétet hajtottak végre rajta az Országos Kardiológiai Intézetben.

Kocsis Lajos. A 33-szoros válogatott, olimpiai ezüstérmes virtuóz 1971-ben meg merte tenni, hogy ittasan jelent meg a riói brazil–magyar előtti összetartáson a Népstadionban. Illovszky Rudolf szakvezető természetesen hazaküldte a Honvédban 263 NB I-es meccset játszó középpályást. (Majd 1972-ben visszafogadta őt.) Az alkoholból kifolyólag a káprázatos képességű Kocsis harminc éves korában Gyulára került, ahol behálózta a „totókirály”, és a vesztegetési botrányban játszott szerepe miatt örökre eltiltották a futballtól. Ez után árut rakodott a Lehel piacon. Alig 53 esztendősen, 2000-ben elhunyt.

Kű Lajos. A románok elleni 2-1-en szerepelt először a válogatott kezdő tizenegyében. Összesen 8-szor tűnt fel a nemzeti együttesben, ez alatt volt Eb-negyedik és olimpiai ezüstérmes. A Videotonban kezdett, majd az FTC-ből 85 NB I-es meccs után menesztették, Illovszky 1974-ben átvette a Vasashoz. Onnan „dobbantott”, aztán az FC Bruges labdarúgójaként BEK-döntőt játszott 1978-ban. Belgiumból 1997-ben hazatelepült, létrehozta az Aranycsapat Alapítványt, amelynek elnökeként mozgalmat indított a Kárpát-medence diáksportjának felemeléséért.

Szőke István. A belgrádi győztes gól szerzője 13-szor kapott helyet a válogatottban, az FTC-ben 191 NB I-es mérkőzésen játszott. A Vasas elleni Üllői úti pályaavató mérkőzésen (0-1), 1974 májusában szerepelt utoljára a zöld-fehér csapatban. Utána a Volán játékosa, majd edzője volt, aztán évtizedekig a József utcai Volán klubot üzemeltette. Már nyugdíjas, de besegít feleségének, aki a klubot továbbra is működteti.

Bene Ferenc. A 76-szoros válogatott, Eb-bronzérmes és -negyedik, olimpiai aranyérmes, nyolcszoros bajnok, az Újpestben 418 bajnoki meccsen 303 gólt szerző, négyszer az Európa-válogatottban is szereplő, extraklasszis center az Újpest technikai igazgatója és szakvezetője, a válogatott másodedzője, a László Kórház női csapatának trénere és a strandlabdarúgók szövetségi kapitánya is volt. Hatvanegy éves korában, 2006 februárjában elhunyt.

Zámbó Sándor. A 33-szoros válogatott, az Újpestben 410 bajnoki találkozón szereplő, kilencszeres bajnok labdarúgót 1970-ben, a Carl Zeiss Jena elleni Európai Városok Kupája-mérkőzésen (0-3) úgy fejen találta Peter Ducke szabadrúgása, hogy a Tűnek becézett, finom technikájú balszélső fokozatosan elvesztette a hallását. Ez nehézségeket okozott neki a civil életben, de az utóbbi évtizedben visszatért Újpestre, ahol a korosztályos csapatoknál segédkezik.

Két sztárcsatár is elhagyja a német élvonalbeli bajnokságot, de ez aligha roggyantja meg a hétvégén befejeződött Bundesligát, amelyben a magyar válogatottak is szépen produkáltak.