Moszkvában van a megsemmisültnek hitt Priamosz kincs, a bombaként robbant hír több, mint három évtizedes, de most egy berlini kiállítás kapcsán ismét aktuális. Az említett kollekció 1945-ben Berlinből indult el a hadak útján számtalan értékes festmény társaságában. A közelmúltban felcsillant a remény, hogy a német Heinrich Schliemann által feltárt trójai tárgyak, ha csak vendégségbe is, visszatérhetnek Berlinbe. A háború keresztülhúzta a számításokat.
Trója kincsei nélkül nyílt meg a napokban a berlini Ős- és Kortörténeti Múzeumban Heinrich Schliemann munkásságának emléket állító kiállítása, amely mintegy 700 tárgyat mutat be az autodidakta kutató tízezer tárgyból álló hagyatékából. „Helyére kell tenni egy kivételes ember renoméját” - hangoztatta az intézmény igazgatója nem minden ok nélkül. A 200 éve született régész személye, kalandorsága, ellentmondásos tevékenysége, az általa feltárt leletek fordulatos története, hagyatéka azóta, hogy az 1870-es években ásni kezdett a törökországi Hissarlik dombon, szakértői viták visszatérő témája.
A szegény lelkész fiaként Rostock közelében született Schliemann 14 esztendősen kereskedősegédként vette kezébe először Homérosz eposzát, az Iliászt. Ettől kezdve dajkálta a gondolatot, hogy nyomába ered a történetnek. De álma megvalósulásáig történt egy és más. Előbb egy Venezuelába tartó luxushajón hajósinas, ami „szerencséjére” elsüllyed a viharban, ő pedig Hollandiában vetődik partra. Amszterdamban postás, majd könyvelő. Az igazi szerencse 22 esztendősen köszönt rá egy export-import vállalkozás a B. H. Schröder & Co alkalmazza, majd Szentpétervárra küldi képviselőként. Fényes karriert fut be, szolgálataira más vállalatok is igényt tartanak, megtanul oroszul, görögül, és további tíz nyelvet - hat hét elegendő számára egy elsajátításához. Kalifornia a következő fontos állomás, az aranyláz idején bankár, aranykereskedő, milliós forgalmat bonyolít mindössze hat hónap alatt, keresztezi a Rothschildek útját, így jobbnak látta felhagyni az üzlettel. Irány Oroszország, ahol megnősül, majd a krími háborúban vagyont szerez az orosz hadsereg lőszeralapanyag ellátójaként. 36 esztendősen elég gazdag ahhoz, hogy nyugdíjba vonuljon és megkeresse Tróját. A törökországi Hissarlik dombon, egy amatőr angol régész tulajdonában lévő területen kezd ásni 1870-ben. Hamarosan kilenc eltemetett város nyomára bukkan, majd 1873 júniusában napvilágra kerülnek Priamosz, vagy ahogy sokan említik, Szép Heléna páratlan ékszerei. Ekkor már új, fiatal görög feleségével, Szófiával az oldalán kutatott Schliemann.
Miután nem volt szemtanúja kutatásainak, a jóvoltából napvilágra került tárgyak számáról is megoszlik a kutatók véleménye: 150-től 12 ezerig sokféle adat ismert. Az ékszereket a házaspár Görögországba csempészte, de a török kormány pert indított, Schliemannt 10 ezer aranyfrankra büntették, majd végül 50 ezret fizetett, és néhány tételt a konstantinápolyi Imperial Múzeumnak adományozott. Eladásra ajánlott a kincseket a párizsi Louvre-nak, majd az Ermitázsnak, sikertelenül, végül 1880-ban egy berlini múzeumnak ajándékozza a gyűjteményt, amely azután innen indult Moszkvába a vörös katonák „közreműködésével”.
De, hogy valóban Trója legendás királyának kincsei kerültek-e a berlini intézménybe, arról már Schliemann életében is viták folytak, több tudós állította, hogy a lelet 1250 évvel korábbi időkből származik, és kételyek övezik a később általa kiásott arany maszkot is, amely állítása szerint Agamemnoné volt. De foglalkoztatja napjainkban a tudós világot az is, vajon mennyi kárt okozott radikális, a finomságot, óvatosságot nélkülöző munkamódszere. Állítják, hogy az általa ásott hatalmas árokban értékes tárgyak sokasága tűnt el, mások meg éppen bátorságát, úttörő, a rétegtanon alapuló eljárásait dicsérik. Nem vandál munka volt a „Schliemann-árok”, ahogyan most nevezik, nem eltüntette, épp ellenkezőleg értékes leletekhez vezette el a kutatókat - hangoztatta a Matthias Wemhoff az aktuális kiállítás megálmodója, szervezője, aki hangsúlyozta, a kincsek pontos meghatározását övező bizonytalanságok sem kicsinyítik Schliemann felfedezéseinek értékét, az európai civilizáció bronzkori alapjainak feltárásában játszott fontos szerepét. Schliemann athéni házában 50 ezer dokumentumot, leveleket, képeket, számlákat, és számtalan írást hagyott hátra, amely még bőven munkát ad a kutatóknak.
Szép Heléna ékszerei
Szép Heléna ékszereinek hollétét homály fedte mintegy fél évszázadig. A gyűjtemény 65 évig Németroszágban volt, 1945 májusában azonban eltűnt. A némaságot az Art Newsnak nyilatkozó két orosz muzeológus törte meg 1991 áprilisában. Konsztantyin Akinsa és Grigorij Kozlov közölte: a kincs valószínűleg Moszkvában van. Értesüléseiket hivatalosan cáfolták, a hírbe hozott Puskin Múzeum legendás igazgatónője, az intézményt 75 évig szolgáló, 2020-ban elhunyt Irina Antonova kategorikusan jelentette ki "tudomása szerint egyetlen rábízott gyűjtemény sem tartalmazza az említett tárgyakat". 1993-ban azután jött a beismerés, majd 1995-ben meglepetésszerű tárlaton megmutatták a világnak a Puskinban rejtegetett értékeket. A folytatás elmaradt, a kincsek visszaadása érdekében folytatott német–orosz tárgyalások nem hoztak eredményt. Amúgy Törökország és Görögország is igényt tartana Schliemann hagyatékára, ám restituciós kéréseik hamvukba haltak. A hivatalos álláspont azóta sem változott, a hadizsákmány jogos orosz tulajdon, kárpótlás a háborús veszteségekért, és nem hagyhatja el Oroszországot.
