A vasárnapi észak-rajna-vesztfáliai német tartományi választást teljesen újfajta politikai környezetben tartották meg. Összességében ugyanis megállapíthatjuk, hogy az utóbbi másfél évben olyan gyors változások mentek végbe a német belpolitikában, amilyenre nem volt példa az utóbbi évtizedekben.
Ennek nem csak Angela Merkel 16 év utáni, a kancellári tisztségből való távozása az oka. Tavaly tavasszal szárnyaltak a Zöldek, még a parlamenti választás megnyerésére is volt esélyük, aztán Annalena Baerbock, a párt kancellárjelöltjének botladozásai miatt visszaestek. Ezt követően a német uniópártok kancellárjelöltje, Armin Laschet magánszáma következett, aki egy árvíz sújtotta településen hahotázott, majd Olaf Scholzra terelődött a reflektorfény, aki tárgyszerű stílusának köszönhetően nagy meglepetésre „tolta be” az első helyre a szociáldemokratákat a szeptemberi parlamenti választáson. De ezzel még nem volt vége a történelmi léptékben is fontos változásoknak. A szociáldemokraták, a Zöldek és a liberális FDP részvételével olyan koalíció jött létre, amilyenre korábban még nem volt példa, s a CDU/CSU gyenge eredménye a kereszténydemokraták vezetésének kicserélését, Friedrich Merz pártelnökké, majd az uniópártok közös frakcióvezetővé választását eredményezte.
Bár Észak-Rajna-Vesztfália előtt idén már Saar-vidéken és Schleswig-Holsteinben is rendeztek tartományi voksolást, a most vasárnapi sokkal jelentősebb volt az előzőeknél, hiszen a régió gazdasági szempontból Németország motorja és az itteni választás a teljes Németországra kivetítve is hű fokmérője a hangulatnak. A kancellár nagy figyelmeztetést kapott ebben a kivételes helyzetben.
Az SPD sosem szerepelt ilyen rosszul a tartományban, 26,7 százalékos eredménye és 56 mandátuma a 195 tagú helyi parlamentben több szempontból is fájdalmas. Egyrészt Észak-Rajna-Vesztfália kivételes gazdasági ereje miatt, másrészt azért, mert éppen az SPD tradicionális szavazói, így a munkások pártoltak el a szociáldemokratáktól és maradtak inkább otthon.
Hasonló folyamatoknak lehetünk tanúi, mint 2008 után, a gazdasági válságban, amikor sok a hagyományos „szocdem” szavazó új politikai pártot keresett magának, vagy baloldali fordulatot követelt a szociáldemokratáknál. Az akkori csalódás oka az volt, s nem csak Németországban, hogy a baloldali párt elmozdult a centrum felé és osztotta a jobbközép pártok azon véleményét, miszerint megszorítások nélkül nem lehet kikecmeregni a gazdasági válságból.
25 mandátum
Ennyivel erősödtek a Zöldek az öt évvel ezelőtti eredményükhöz képest, így 39 képviselői helyre tettek szert a tartományi parlamentben
Csakhogy a mostani német belpolitikai helyzet még a 14 évvel ezelőttinél is bonyolultabb, ami részint külső tényezőkre, az Ukrajna elleni orosz agresszióra vezethető vissza. (A voksolás pozitívuma, hogy a jobboldali populista AfD csak alig több mint öt százalékot szerzett, két százalékot rontott a 2017-es eredményéhez képest.) Olyan gazdasági visszaesés nem fenyeget ugyan, mint akkor, legalábbis akkor nem, ha Oroszország nem zárja el a gázcsapot. Erre azonban kicsi az esély, a Kreml magát is lábon lőne egy ilyen döntéssel. Mégis a német gazdaság olyan modellváltáson megy keresztül – fokozatosan csökkenti az orosz energiafüggőséget az olaj- és a gázellátás tekintetében –, amit nyilvánvalóan megéreznek az emberek. Az infláció a német kormány számára is komoly kihívást jelent, áprilisban például éves viszonylatban 7,4 százalék volt a drágulás mértéke úgy, hogy egy évvel korábban, 2021 áprilisában még csak 2 százalék. Ez persze nem teljesen Scholz vagy kormánya felelőssége, a nemzetközi folyamatokkal szemben Berlin is tehetetlen. A német kormány hetek alatt dolgozott ki egy gyökeresen új energiapolitikát, ami önmagában is komoly fegyvertény. Nem az intézkedésekkel volt a gond, hanem azok kommunikációjával. A kancellár sokszor tűnt bizonytalannak, lassan lépett az ukrajnai fegyverszállítás kapcsán, így elég rossz volt a kormány megítélése a sajtóban, ami persze a közvéleményre is kihatott. Scholznak ebben kellene változnia, nagyobb határozottsággal kellene felvázolnia a németek számára, miért is elengedhetetlenek a mostani változások.
Nem állítható azonban, hogy a koalíció teljes vereséget szenvedett volna Észak-Rajna-Vesztfáliában, mert szemben az előző, 2017-es tartományi választáshoz képest 4,5 százalékkal visszaeső SPD-vel a Zöldek 11,8 százalékot erősödtek. Egyelőre azonban túl korai lenne kijelenteni azt, hogy 2019 után ismét egyfajta zöldhullám söpör végig Európán. Inkább arról van szó, hogy Robert Habeck gazdasági és éghajlatvédelmi miniszter kiváló munkát végez, jól kommunikál és Ukrajna kapcsán is következetes maradt.
76 mandátum
Ennyit szereztek a kereszténydemokraták, ami néggyel több, mint 2017-ben
A berlini koalíció harmadik pártját, a liberális FDP-t nevezhetjük a voksolás legnagyobb vesztesének 6,7 százalékos visszaeséssel, a gyenge eredmény azonban nem csak a szociáldemokratáknak, hanem a CDU-nak is fájdalmas, hiszen a kereszténydemokraták eddig együtt kormányoztak a liberálisokkal a tartományban, most azonban a két párt együttesen 88 mandátumra tett szert, ami messze nem elég az abszolút többséghez. Bár a választás estéjén még úgy látszott, hogy az SPD a rossz eredmény ellenére együttesen kormányozhat majd a tartományban a Zöldekkel, ez a remény végül nem vált valóra, így a legvalószínűbb forgatóköny az, hogy a hivatalban lévő tartományi miniszterelnök, Hendrik Wüst marad a posztján és a környezetvédőkkel lép koalícióra. Persze ha a Zöldek igent mondanának a felkérésre, az szövetségi szinten feszültséghez vezethet a párt és az SPD viszonyában. Szóval Scholz nincs irigylésre méltó helyzetben, de ha idejében orvosolja a hibákat, még van esély arra, hogy rendbe szedje a szociáldemokratákat.
