Mint ismeretes, a sivatagosodást rendkívül hosszan tartó, állandósult csapadékhiány idézi elő, míg az aszály esetében a szárazság csak átmeneti állapot. A továbbiakban - maradva a címben felvetett dilemmánál - futballunkkal foglalkozom. Talán nem szorul különösebb magyarázatra, hogy termésen labdarúgó válogatottunk és klubcsapataink nemzetközi tétmérkőzéseken felmutatott teljesítményét értem. Az aratás kifejezést itt már régóta nem használhatjuk, inkább a szegényes betakarítás jelzős szerkezet a helytálló megállapítás. Mégis vannak, akik a kiégett pusztaságot ringó búzamezőnek, gazdagon termő gyümölcsösnek látják, láttatják. Mit nekik a szembejövő valóság!
Ezzel a jelenséggel szinte valamennyi hazai bajnoki és válogatott mérkőzést övező műhangulat kialakításánál, miként a kormányközeli sajtóban is gyakran találkozhatunk. Mély hallgatás övezi a magyar utánpótlás nevelés, illetve az edzőképzés csődjét, a több mint egy évtizede horror pénzekkel működtetett akadémiai rendszer meddőségét. Két példát hoznék fel mindennek igazolására. A május eleji bajnoki fordulóban a Kisvárda - Újpest összecsapáson szembesülhettünk azzal, hogy összesen három magyar labdarúgó futott ki a kezdéshez. Hasonló képet rögzíthettünk a MOL Fehérvár - Budapest Honvéd mérkőzésen, ahol ez a létszám ötre kúszott fel. Teszem hozzá, nem tudtam utánanézni, hogy őket az akadémiai rendszerben képezték-e. Mintha a gyakorlatban egy új koncepció körvonalazódna. Tessék-lássék csináljuk az utánpótlás nevelést, hogy ne érje kritika a ház elejét a pénzpocsékolás, az adófizetőktől származó forintmilliók másra fordítása miatt, de a "rögvalóságot" idegenlégiósok szerződtetése, újabban már honosítása jelenti.
A pénz hiánya labdarúgásunk más alrendszeriben sem akadály. A mérkőzések problémamentes lebonyolításáért ötfős stáb - játékvezető, tartalék játékvezető, asszisztens, videóbíró, akinek szintén dukál egy segítő - felel. Természetesen mindenkinek jár ezért tiszteletdíj, és az utazási költségek is kifizetendők. Nem kevés további közreműködő és szolgáltatás igényeltetik egy bajnoki mérkőzés lebonyolításához. Orvos, mentőautó és személyzete, szövetségi ellenőr, rendőri jelenlét, rendezők, pénztári alkalmazottak, takarítók, szertáros, és a sor még folytatható lenne. És még nem esett szó a főszereplőkről, a játékosokról és szakvezetőikről, akiknek az adott alkalomra vetített javadalmazása az előbbiekhez képest az égig ér. Ízelítőül ennyit a közvetlen költségekről, nagyvonalúan eltekintve a közvetettektől, mint a pálya és létesítmény karbantartására és előkészítésére, az edzőtáborokra, összetartásokra, utazásokra, utánpótlásra fordított összegektől. Természetesen a játékosok szerződtetésének-eladásának szaldója is idetartozik.
Egy szó mint száz, elképesztő mennyiségű pénz szükségeltetik hivatásos labdarúgókat foglalkoztató klubok működtetéséhez. Az üzleti világban a bevételeknek meg kell haladniuk a kiadásokat, mert különben - mint gyakran előfordul sikertelen üzletmeneteknél - a befektetők, tulajdonosok nem sokat hezitálnak, veszik a kalapjukat.
Mi a helyzet nálunk? Magyarországon ritka, mint a fehér holló a pénzügyi ellehetetlenülés miatt bekövetkező bukás. A magyar, profinak kinevezett élfutball legalábbis eddig mindig puhára és talpra esett. Pedig régóta nincs tartós időszakon átívelő nemzetközi eredményessége, ami az üzleti fenntarthatóság előfeltétele lenne. Több csatornán - hallgatólagos politikai-kormányzati ösztökélés és asszisztencia mellett - folyamatosan érkeznek az álszponzori, a valóságban nulla megtérülést eredményező reklámpénzek, nem beszélve a felső elvárásoknak megfelelni akarást tükröző egyéb támogatásokról.
Érthető, hogy labdarúgásunk felső háza jól elvan ebben a langyos vízben, a magyar futballvalóság kényelmes buborékjában. Sebaj, mondják, amig lehet, jól fizetetten elvegetálgatunk a semmiben.
És befejezésül: tudomásom szerint hazánk számítástechnikailag nem a béna országok közé tartozik. Mit nem adnék azért az információért, ha nem a nézőszámról, hanem az élményért ténylegesen jegyet váltók és a bérlettel belépők számáról tájékoztatnának.
—
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.