Magyar Orvosi Kamara;etikai kódex;

2022-05-24 06:00:00

Önkéntes orvosi szájzár

Immár „nem mondhatom el senkinek”, legalábbis a Magyar Orvosi Kamara egyik vezetőjének sem, mert nem kíváncsiak rá. Ezért „elmondom hát mindenkinek” aki bekerül, vagy bent dolgozik a magyar egészségügyben. Mert ez a történet nem csak az orvosoké. Szenvedői ők maguk és a betegek is.

Arról van szó, hogy nagy nehezen megszületett a MOK Etikai Kódex tervezete. Amit a MOK Területi Szervezeti Tanácsa véleményezett: csupa nem bioetikus. A módosító javaslatokat a MOK Küldöttgyűlése fogja várhatóan elfogadni. A tervezet a XVI. századot idézi, de benne van a letűnt korok abortuszpolitikája és a XXI. századi szájbefogó törvény megtámogatása is. A betegjogok etikai értelmezése? Hát az pont nincs benne!

A szakirodalom szerint a szakmai etikai kódex hitvallások és parancsok keveréke. Ideálokat és célokat jelöl meg, amelyek megerősítik a szakmai megbecsülést az orvosi hivatás iránt. Értékeket és kötelességeket fogalmaz meg. Megköveteli a szakma tagjaitól, hogy tiszteljék azokat. Megerősíti, hogy csak azokat tűrjék meg maguk között, akik mindent megtesznek azért, hogy megfelelő módon közvetítsék a hivatás elfogadott értékeit a társadalom felé. Megmutatva azokat az erőket, amelyek megcáfolhatatlan erkölcsi ítéletet és védelmet jelentenek a páciens számára.

Ennek fényében is érdekes új Etikai Kódex tervezetet terjesztett elő a MOK etikai Kollégiumának elnöke a minap. Az I. sz. módosító javaslat szövegéből, ahol kötelező elemként azt jelölik meg, hogy kire terjed ki a Kódex hatásköre, nemes egyszerűséggel kihúzták az orvosok megjelölését. Az amúgy hivatásrendi Kódex indoklása erről a következőt mondja: „ az „orvosok” megnevezése helyett „a kamarai tagok” megjelölés szerepel. Ide értve a nem orvosokat és a fogorvosokat. Szerencsére a véleményezők elutasítottak ezt. Én meg remélem, hogy nem az ápolókra akarják az új Kódex hatályát kiterjeszteni. A fogorvosok ugyanis szerintem orvosnak számítanak.

Mi lehet e furcsa változtatás indoka? A NER szemléletét követő központosítás ideálja? Vagy szimpla butaság? Esetleg úgy gondolta a szerző, hogy majd a MOK új Etikai Kódexe megmondja az erkölcsi tutit az egészségügy minden szereplőjének? Aki az orvosi hivatás egységét feloldja, amikor az orvos megnevezést csupán kamarai taggá fokozza le, értékeit összemossa más kompetenciájú szakmákéval, az a testület erkölcsi szempontból a hivatás morális megsemmisítését írja alá.

Némi kavarodásra utal a Kódex szövegében, mi is számít etikai problémának az orvoslásban, illetve a hivatás számára, és mi nem. Mi az, ami mások erkölcsi kötelessége és felelőssége, mondjuk az államé, a kormányé, a miniszterelnöké, a szaktárcáé? Miért kellene ezt egy etikai kódexnek felvállalni? Ezek elmaradása esetében az orvosnak esélye sincs érvényesíteni a maga személyes és hivatásbeli értékeit, azaz felelősséget vállalni a beteg biztonságos gyógyulásáért.

Az alább felsoroltak bemutatják azokat a helyzeteket, amikor nem orvosetikai ügyről beszélünk. De a helyzet lehet annak okozója, az orvos, a beteg, a szakdolgozó meg az elszenvedője! Tehát: a szakma minimum feltételeinek, az intézményre vonatkozó működési feltételeknek a hiányossága; a személyzet túlterhelése, a többletmunka vállalása; a szakmai szabályok önkéntelen megszegése az erőforrások elosztása miatt; a gyógyító munka jogi szabályozásának elmaradása; a szakmai, jogi érdekvédelem hiánya; a bérkérdés.

A XIII. számú javaslat, „a fogamzásgátlás és az abortusz legfontosabb orvosetikai kérdéseinek tézisei” is támogatással kerül a Közgyűlés elé. A szöveg a letűnt korok szellemét idézi. Egy maradi gondolkodású orvos lobbi akarja a nőkről való gondolkodását szentesíteni a küldöttek hozzájárulásával. A nők önrendelkezési jogát olyan szinten negligálják, hogy képesek voltak a Kódex szövegírói a következő mondatot leírni: „amikor a törvény megengedi a művi abortuszt, a döntés végső soron a szülők joga”. Szóval nem a nő joga? És mondjuk honnan kerítsen egy egyedülálló nő szülő párt? És mikor válik az ember szülővé?

Az indoklás igazi hungarikumnak számít. „A törvény (megjegyzés: melyik törvény?) és az Etikai Kódex harmonizációja megtörtént. Melyet az EMMI-ből Prof. dr. Horváth Ildikó államtitkár asszony indítványozott.” Mi köze van egy kormánytisztviselőnek az etikai kódexhez? Demokratikus jogrendszerben szokatlan, hogy a szakmai, hivatásrendi etikai kódex megfogalmazását az irányító, felügyelő szervezet, egy minisztérium, politikai párt vagy hatóság befolyásolja, vagy bármi módon kapcsolatba kerüljön vele.

Egy paternalista, zárt, hierarchikus világ elefántcsonttornyában született „A nyilatkozat és véleménynyilvánításról” szóló, XVI. számú javaslat szövege: „Az orvos szakmai kritikai véleményét, aggályait elsődlegesen zárt szakmai fórumokon közölje”. A szájbefogó törvény bajnokainak nézeteiből az következik, hogy a beteg ne tudja meg, rohad a kórház és az orvos majdnem ingyen ügyel. Hogy nincs elég orvos és ápoló az osztályon, ezért fekszik órákig a kemény hordágyon. Hogy nem tájékoztatták megfelelően a kínai vakcina hatásosságáról. Az orvos szószólóknak ezentúl kuss van a médiában. Kipaterolják véleménynyilvánítás jogát és a betegek tájékoztatáshoz való jogát a kódexalkotók. A szöveget véleményező Tanács az indítványt elfogadta.

Elhangzik még a Küldöttgyűlésen a MOK Országos Etikai Bizottsága elnökének írásban előre megjelent beszámolója is. Aki az Éger korszak után a „munka színvonalas folytatásáról” írt. Mintha pont ezért a "színvonalas" munkáért váltották volna le Égert. Érdekes az ügymenet is a MOK etikai eljárásainál, mert az elnök szerint a II. foknak nincs tudomása az I. fokú etikai bizottságok döntéséről, amikor hozzájuk kerül az ügy, a fellebbezés után. Majd megállapítja, „a munkát magas szinten végeztük el”, és megköszöni „az etikai bizottságokban dolgozók kiváló munkáját.” A MOK Etikai Bizottságaihoz forduló panaszos betegek mit szólnak ehhez? Az is kérdés, lesz-e tapsrend a MOK Küldöttgyűlésén. Lesz-e még egy kis ráadás?

A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.