Szeged kulturális felemelkedéséhez nagyban járult hozzá az az öt hölgy, akikről a Reök Múzeum készített kiállítást. Azért kell beszélni róluk, mert lassan elfelejtjük őket, és mert társadalmi helyzetükből kifolyólag perifériára kerültek. Mind az öt alkotó sokat tett a Napfény Városáért, a 20. század első felében a szegedi szellemi közösség elismert tagjai voltak, ma viszont keveset tudunk róluk. A kiállításon most megismerhetjük őket: Bäck Manci és Kárász Judit fotográfusokat, Kukovetz Nana és Vass Vera festőművészeket és Fischhof Ágotát, az első képesített magyar könyvtárost.
Bäck Manci bécsi tanulmányútja után nyitotta meg műtermét a Patzauer-házban, Szeged belvárosában. Művészi fotográfiái kreatívan ábrázolják az emberi testet. Eltért a megszokott polgári fotóbeállításoktól, még avantgárd fotózással is kísérletezett. Portréfotót készített többek között Juhász Gyuláról is. Nemcsak műtermében fotózott, 1926-ban megörökítette a Dóm tér és a klinikák miatt lebontásra ítélt utcákat. Legizgalmasabb munkái Szeged hőskorához, a szabadtéri játékok indulásához kötődnek: a városba érkező sokaságot fényképezte.
Kárász Judit fotográfusi munkássága alapvetően eltér Bäck Mancijétól, a majdnem húsz évvel fiatalabb Kárász a dessaui Bauhaus növendéke volt, ahol Kandinszkij is tanította. Szegedre hazatérve magát a várost és a környező tanyavilágot kezdte fotózni. Meghatározó időszak ez életében, szociális érzékenységgel fordult a mindennapi témák ábrázolásához, legyen az falusi táncmulattság, piaci forgatag vagy mezei munka. Kárász Juditot a két világháború közötti magyar szociofotósok egyik kiemelkedő alkotójaként tartják számon. A harmincas években Robert Capa munkatársa volt.
Kukovetz Nana festőnő pályája szokványos témákkal indult, párizsi tanulmányútja után kezdte megtalálni saját hangját. Ebből az időszakból származik a kiállításon is megtekinthető, Notre Dame-ot ábrázoló festménye. Szülővárosában, Szegeden festőiskolát nyitott. Kalandos élete során járt még Olaszországba is eljutott, ahol a világháború kitörése miatt internáló táborba került. A vészes időszak után sikerült hazatérnie, ám hamarosan a Szeged környéki tanyavilágban érte a halál, melynek oka máig tisztázatlan: vagy baleset történt vagy meggyilkolták.
Vass Vera szintén festészetével szerzett magának nevet, Aba Novák Vilmos festőiskolájába járt, és évekig a mester jobbkeze volt, többször hívta segédkezni nagy volumenű munkáinál. Szeged egyik nevezetességét, a Hősök Kapuját Aba Novák freskói díszítik, talán nem meglepő, ezek kivitelezésében is segédkezett az ifjú festőnő. Vass Vera munkásságát díjakkal jutalmazták, Szinyei Társaság többször kiállította festményeit a ’30-as évek végén, de a mostani tárlaton megtekinthető képei közül a legtöbb alig ismert, különleges darab. Vass Vera festészete egy szóval „páraművészetként” írható le: a képmezőt mintha pára vagy köd fedné, e mögött rajzolódik ki az ábrázolt alak, mint egy kinyomozandó személy.
„Szeged múzsája” néven ismert Fischhof Ágota, aki Móra Ferenc javaslatára Berlinben könyvtárosi főiskolát végzett, így ő lett az első professzionális magyar könyvtáros. A szegedi Somogyi Könyvtár történetének legfontosabb munkatársa, egész ott töltött ideje alatt a könyvtár fejlesztésén dolgozott. Számos hozzá és róla szóló irodalmi mű mellett „múzsaságáról” tanúskodik kiállított portréja, Moholy-Nagy László munkája. A húszas években férjhez megy, innentől fogva alig hallani róla, kivonul a közéletből.
Fischhof Ágota életrajzából látszik legjobban, milyen átmenetnélküli és éles váltás nőként kilépni az népszerű alkotói szerepkörből, és családanyává válni. Az öt női életút többször kapcsolódik a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumához, mely a harmincas években működő egyetemista szervezetként sokat tett a város kulturális életéért.
Két út állt az alkotni vágyó nők előtt: feladás vagy megelégedés. Hölgyeink többnyire a megelégedést választották, megelégedtek azzal, hogy társaságban mozoghattak, sok embert ismerhettek meg: öröm volt Móra Ferenc vagy Aba-Novák Vilmos jobbkezének lenni, Szent-Györgyi Alberttel szilveszterezni, Juhász Gyulát vendégül látni, elsőként olvasni Radnóti Miklós verseit, háttérbe vonulni, és figyelni az elismerteket.
Infó:
Kiállítás a Reök Múzeumban Szegeden, Sorsok és utak – A századelő művészetének jelentős nőalakjairól szóló tárlat június 12-ig megtekinthető. A kiállítás az Ismert nők a tudomány és a kultúra területén-projekt részeként és az Interreg–IPA Magyarország–Szerbia Határon Átnyúló Együttműködési Program keretében és az Európai Unió társfinanszírozásával valósult meg.
