Amint arról elsőként beszámoltunk, múlt héten varjak támadtak óvodás gyermekekre a Budapest XV. kerületi Újpalotai Összevont Óvodánál. Kórházba szállítani szerencsére senkit nem kellett, de hat gyereket és egy középkorú nőt a helyszínen el kellett látni.
Varjútámadás általában az április végétől június közepéig tartó fiókareptetés ideje alatt fordulhat elő, amikor a fészket elhagyó, de még ügyetlen, sok esetben röpképtelen fiókákat szüleik aktívan és meglehetősen agresszívan védelmezik. Az emberek rendszerint nem veszik észre, ha valamely közeli fán, vagy bokorban épp egy varjúfióka rejtőzik, a fészket megközelítve viszont a szülők rendszerint nagy ricsajt csapnak, majd a fejünk fölé repülnek és megpróbálnak elijeszteni.
A varjú egyébként mindenevő, tápláléka körülbelül 60 százalékban növényi eredetű, ezen kívül kisebb hüllőket, békákat, gyíkokat és emlősöket, néha más madarak fiókáit eszi meg. Mivel az utóbbi időben a varjúpopulációk megszaporodtak a településeken, egyre többeknek van hasonló tapasztalata támadásokról. A támadó varjaknak rendszerint nem céljuk, hogy sérülést okozzanak, a XV. kerületi varjútámadás azonban szokatlan agresszióról tanúskodott. A 24.hu megkereste az esettel kapcsolatban Orbán Zoltánt, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) szóvivőjét, aki azonban azt mondta, elképzelhető, hogy a múlt heti esetben nem is fiókavédelem történt:
„A rendelkezésre álló információk alapján felmerülhet, hogy itt nem fiókavédelemről van szó, hanem emberek által nevelt, agresszív »vérvarjú« állhat a háttérben.”
A „vérvarjú” kifejezést egyébként a média kreálta, semmilyen tudományos alapja nincsen, jól jelez azonban egy viselkedésbeli különbséget vagy inkább abnormalitást. A szakember szerint bizonyos esetekben jószándékú emberek árvának gondolt varjúfiókákat magukhoz vesznek és felnevelnek, ami azt eredményezi, hogy a nevelt állat már nem fél az embertől, ráadásul összeköti az élelemszerzéssel, így adott esetben kifejezetten agresszívan tudják követelni az élelmet az embertől, rászállnak a vállára, fejére, elkezdik csipkedni. Az ilyen madarak később sem fognak óvakodni az embertől és ugyanilyen vehemenciával követelik az élelmet.
„Egyes varjaknak megtetszhet, hogy pánikszerűen menekülnek előlük az emberek, ilyenkor unalmukban, szórakozásként, szinte vadászva ránk, ijesztgethetnek bennünket. Még nagyobb baj, hogy egy-egy ilyen madártól a többiek is eltanulhatják a természetellenes viselkedést”
- figyelmeztetett Orbán Zoltán.
Az, hogy az újpalotai óvodában nem egy „szokványos” varjútámadás, hanem „vérvarjú” csaphatott le, onnan sejthető, hogy míg a fiókáit védő madár szemből, látványosan támad és valójában nem akar „összecsapást”, a „vérvarjú” leggyakrabban hátulról csap le, s megcélozza a fejet és a nyak környékét. Ráadásul ez a viselkedés inkább a kisebb, gyengébb célpontokra, gyerekekre, nőkre, idősekre irányul.
Orbán Zoltán rögzítette, alapszabály, hogy nem szabad otthon semmilyen vadállatot nevelni, hiszen azon sem lehet meglepődni, ha mondjuk egy ember által felnevelt medve megöli a „gazdáját”, hiszen ez a viselkedés ugyanúgy az ösztönéből ered. Fontosnak nevezte továbbá, hogy egy esetleges varjútámadás esetén keményen, támadólag lépjünk fel, csapjunk oda, ijesszük el, hiszen mégiscsak mi vagyunk az erősebbek. Ugyanilyen erélyes fellépés szükségeltetik egyébként a fiókaféltésből történő támadások esetén is, a szülőknek, pedagógusoknak pedig célszerű március-áprilisban felkészíteniük, s elővigyázatosságra nevelniük a gyerekeket. Az sem árt, ha tisztában vagyunk a környék varjúfészkeinek elhelyezkedésével.
Varjak támadtak óvodásokra Budapest XV. kerületében, hívni kellett a mentőket