tárlat;

A MŰVÉSZ ÉS A MOLNÁR ANI GALÉRIA JÓVOLTÁBÓL

- Szabad egy táncra?

Első ízben mutatkozik be idehaza a nemzetközileg elismert művész, Carlos Aires, a Cry Me A River című tárlatával. 

Van abban valami szürreális, ahogyan történelmi és politikai szereplők jellegzetes alakját dalszövegek fonják körül, avagy rohamrendőrruhás férfiak tangóznak egy fényűző barokk bálterem parkettáján.  Ez a bizarr videó ugyan a kiállítótér hátsó részében lett elhelyezve, a dallam azonban rögtön odacsábít. A Sweet Dreams Are Made of This (2015) címet viselő videóinstalláció a londoni new wave (rockzenei műfajt) képviselő Eurythmics együttes 1983-as népszerű slágerének tangóváltozatára készült egy olyan időszakban, amikor az alkotó szülőhazájában, Spanyolországban társadalmi krízis robbant ki. A romló belpolitikai viszonyok miatt a polgárság összecsapott a rohamrendőrökkel. Hogy a két fél közötti konfliktusnak véget vessenek, a kormány 2015 júliusában megszavazta és bevezette az úgynevezett Ley de Mordaza („szájzár”) tövényt. A rendelet megtiltotta bármilyen flashmob vagy spontán jellegű tüntetés megszervezését, ugyanakkor lehetővé tette a spanyol rendőrség számára, hogy személyazonosságuk inkognitóban maradjon a nyilvánosság előtt. A törvény azt is kimondja: tilos a rend őreiről fényképet vagy videót készíteni és terjeszteni a közösségi médiában. Ilyenformán van valami ellentmondásos a hatalom társadalomra gyakorolt hatását és az eredetileg férfiak közötti hagyományos táncot ütköztető alkotásban.

A rohamrendőrök magával ragadó táncában gyönyörködve világossá válik a spanyolországi Rondában született alkotó szándéka: társadalmi és politikai kritika rejlik műveiben, amelyek egyik alapvető ismérve a transzdiszciplinaritás. Fotográfiával, szobrászattal, installációval és videóművészettel vegyített munkái a mindannyiunkat érintő témákról fogalmaznak meg bírálatot úgy, hogy az esztétikum marad az elődleges szempont. Eszköztárára jellemző a dél-spanyol egyházi barokk és a populáris tömegkultúra, reklámok, slágerek , újságfotók ötvözése, kontrasztba állítása. Carlos Aires olykor játékos, olykor szarkasztikus formai megoldásokat alkalmaz. A kiállítás egyik képén például az egykori amerikai elnök és a first lady, Barack és Michelle Obama táncolnak a Függetlenségi Nyilatkozat beterjesztését ábrázoló két dolláros bankjegy hátoldalára applikálva. Az alkotó előszeretettel használja történelmi, kortárs vagy névtelen szereplők fotóit (Disaster Series 2013-2021, Feeling Good 2019), valamint a populáris kultúrából merített zenei utalásokat, üzeneteket.

Számtalan ilyen írott, voltaképpen az alkotásokba „kódolt” szöveg olvasható a Long Play című sorozat képein a középkori szalag szerű feliratozást imitálva gót betűkkel. A spanyol ABC újság archívumából származó fotókon drámai jeleneteket (lebombázott épület romjain álló katonákat, utcán letartóztatott férfit, sír előtt pózoló baltás férfiakat) látunk, ugyanakkor a korabeli, fekete-fehér képeken olyan könnyűzenei dalok sorait olvashatjuk, mint az amerikai bluegrass hegedűs, Michael Cleveland által az 1980-as években működött new-york-i Indeep csoportnak írt „Last Night A D.J Saved My Life” (1983), a pop királyaként világszerte elismert Michael Jackson „The girl is mine” (1982) valamint a svéd énekes-dalszerző Jay-Jay Johanson által írt „So tell the girls that I am back in town” (1996) című nóta. Ikonikus számok, amelyek tematikus kapcsolódásba lépnek a fotográfiákkal.

A dalszövegek mellett Carlos Aires sajátságos motívuma, a bankjegy is fontos szerepet kap a tárlaton. A papírpénzeken nemcsak a már korábban említett amerikai elnök és felesége (Even After All II. 2015), hanem II. Erzsébet királynő jellegzetes alakja is feltűnik. Az egészen aprólékos módon készült I want to breek free-n (2019) Carlos Aires az uralkodónő felnagyított képére szegezi a Queen együttes 1984-es azonos című számának sorait trompe l’ oeil hatást elérve ezzel. Egy másik, Reflections in a Golden Eye V.-nek (2018) nevezett művön arany bevonatú kerek „érmékre” metszett szemeket látunk. A felnagyított képkivágatok bankjegyeken szereplő, történelmi és politikai szempontból fontos kulcsfigurák, jelentős személyiségek ránk szegezett szemét ábrázolják, mint például Benjamin Franklin, Sigmund Freud vagy Giuseppe Verdi. Carlos Aires szemeket formáló műtárgyegyüttesével a pénz mindent átható társadalmi szerepét vizsgálja kortárs perspektívából.

Carlos Aires tárlatának darabjai történelmi és politikai szereplők vizuális reprezentációjával foglalkoznak. A gyakran sötét humorral és cinizmussal bemutatott alkotások esztétikai erejükkel ébresztenek rá a sokszor zűrös világpolitikai eseményekre és jelenségekre, amelyeket érdemes kritikusan - ahogyan az alkotó is teszi - szemlélni.

Infó:

Cry Me A River

Carlos Aires tárlata

Budapest, Molnár Ani Galéria

Nyitva: június 18.-ig 

A sokmilliárdból készülő hazafias történelmi darabok nem feltétlenül művészfilmek, látványfilmek terén pedig olyan konkurenciákkal versenyeznek, mint a hollywoodi vagy a francia filmipar alkotásai.