Megszületett a megállapodás az Európai Unió jogalkotó intézményei között a megfelelő szintű európai minimálbérről. Az irányelv az Európai Parlament és a tagállamokat tömörítő EU Tanács néhány héten belül várható formális jóváhagyása után lép életbe, és az előírásait két éven belül kell átültetni a nemzeti törvényekbe. A kormányközi testületben a huszonhét ország minősített többségének egyetértése szükséges a jogszabály elfogadásához, amit egy-két skandináv ország ellenszavazata sem akadályozhat meg.
A hivatalos elfogadás előtt álló jogszabály nem kötelezi a tagállamokat minimálbér bevezetésére és nem írja elő számukra azt sem, hogy be kell vezetniük a kollektív szerződések rendszerét. Nem állapít meg közös európai minimálbért és nem határozza meg ezek szintjét sem. Ugyanakkor leszögezi, hogy a törvényes minimálbérnek biztosítania kell a megfelelő életszínvonalat a munkavállalók számára.
“Minden európai munkavállaló bérének elegendőnek kell lennie ahhoz, hogy kifizethesse az élelmezését, a lakbért és a fűtést, de azt is lehetővé kell tennie, hogy időnként új ruhákat vehessen, vagy elmehessen nyaralni”
- nyilatkozta ezzel kapcsolatban Agnes Jongerius holland szocialista EP-képviselő, aki a parlamenti álláspont egyik kidolgozója volt.
Az irányelv tervezete szerint a tagállamoknak rendelkezniük kell olyan eljárásokkal, amelyek a törvényes minimálbéreket a megfelelő szinten állapítják meg. Kétévente értékelniük kell, hogy ezek a kötelezettségvállalások teljesülnek-e, és ehhez olyan általánosan használt referenciaértékeket vehetnek figyelembe, mint a bruttó mediánbér 60, és a bruttó átlagbér 50 százaléka. De alkalmazhatnak más hivatkozásokat is - például viszonyíthatják minimálbért a nemzeti áru- és szolgáltatáskosárhoz -, a lényeg az, hogy a javadalmazás garantálja a tisztességes megélhetést.
A megállapodás szövege leszögezi: a megfelelő szintű európai minimálbér megállapításakor figyelembe kell venni a törvényes minimálbérek vásárlóerejét a megélhetési költségekhez viszonyítva, a bérek általános szintjét és növekedési rátáját, valamint a termelékenység szintjét. Mint a jogszabály tervezete megjegyzi, a tagállamok további kritériumokat is megállapíthatnak.
Az irányelv egyik célja a bérmegállapítással kapcsolatos kollektív tárgyalások megerősítése.
A tagállamok kötelesek megvédeni a kollektív tárgyalásokhoz való jogot és a kollektív tárgyalásokban részt venni kívánó munkavállalókat a megkülönböztetéssel szemben. A megállapodás értelmében a szakszervezeteknek képesnek kell lenniük a munkavállalók képviseletére, és minden szükséges információt meg kell kapniuk ahhoz, hogy érdemi tárgyalásokat folytathassanak a munkáltatókkal. Ha egy tagállamban a kollektív tárgyalások lefedettsége 80 százalék alatt van, kötelező nemzeti cselekvési tervet kell kidolgozni a kollektív szerződésekkel védett munkavállalók számának fokozatos növelése érdekében.
A skandináv országok - különösen Svédország és Dánia - nem elégedettek maradéktalanul a kidolgozott kompromisszummal, amelytől jól működő szociális rendszerüket féltik. Nicolas Schmit foglalkoztatásért felelős európai biztos azonban megnyugtatta őket: az irányelv miatt nem kell változtatniuk kollektív bármegállapodásokon alapuló rendszerükön.
Az Eurostat adatai szerint minden tizedik európai munkavállalót fenyegeti a szegénység, és ez a szám az ideiglenes vagy részmunkaidős állásokban dolgozók esetében minden hatodikra emelkedik. A minimálbéren dolgozók mintegy 70 százalékának nehézséget okoz a megélhetés.
