Hatalmas kokárda díszeleg a „Zsuzsa Mini ABC” ablakában, hátul az udvaron még a szélforgó lapátjai is nemzeti színben pompáznak. Nem véletlenül érkezett a köztársasági elnök a múlt hétvégén épp e kis karácsondi üzletbe: a tulajdonos, akit mindenki csak „Boltos Zsuzsaként” emleget a faluban, szívhez szóló gratuláló levelet írt neki megválasztása alkalmából, erre válaszolt az államfő egy személyes gesztussal, hogy útban hivatalos sátoraljaújhelyi programja felé kis kitérőt tegyen, és meglátogassa a lelkes boltost.
Néhány nappal később ezt tesszük mi is. Középkorú, barna hajú asszony siet elő jöttünkre, kissé zavarban volt, azt mondta, nem számított „felhajtásra”, csak élni szeretné mindennapjait, ahogy korábban. Annyit elmesél, hogy a tévében hallotta először Novák Katalint beszélni, s elsöprő erővel tört fel benne a vágy, hogy újra halhassa. Mivel sem okostelefonja, sem internetje nincs, ezért a televíziótól remélt erre megoldást, és lám, nem is kellett sokáig várni az újabb beszédre. Úgy érezte, csodatévő ereje van a köztársasági elnök mondatainak, ezért ragadott tollat, hogy gratuláljon a kinevezéséhez, és minden jót kívánjon neki.
Kérdezzük, hol vannak a cipők, amiket Novák Katalin ajándékba hozott, vélhetően arra a kis adománypontra, amit Zsuzsa asszony a bolt előterében működtet. Ide bárki leteheti, amire már nincs szüksége, és elviheti azt, amire viszont igen. A boltos szabadkozik, az elnöki adomány jó részét már elvitték a helyiek, s egyfajta illendőségből nem válaszol arra a kérdésünkre, vajon Novák Katalin a személyes ruhatárából válogatta-e ki a már megunt darabokat, s hozta el ide, vagy egyéb helyről származhatott az adomány. Beljebb megyünk a boltba, mindjárt három-négy vásárló is érkezik egyszerre, a hangulat fagyosabb lesz kissé. Nem tudjuk, ez összefügg-e azzal, hogy elmondtuk, melyik újságtól érkeztünk, vagy inkább a fotózás nincs ínyére az üzletvezetőnek, akit még egy macskatápot vásárló asszony külön hergel, hogy nem kell szóba állnia újságírókkal, ha nem akar.
Érezzük, itt többet már nem tudunk meg a szombati látogatásról, és arról sem, mi lett az adomány sorsa, ki vitte el például azt a csinos magassarkú cipőt, amit még a köztársasági elnöki látogatásról közzétett videóban is látni lehetett. Így inkább a szomszédtól érdeklődünk, hogyan emlékszik vissza a szombati villámlátogatására, és vajon ő ott volt-e a vásárlók között, amikor Novák Katalin váratlanul betoppant. Kiderül: a Gyöngyösről több évtizede ideköltözött férfi régóta másik üzletbe jár, nincs túl jó viszonyban a boltossal, aminek leginkább egy cseresznyefa az oka. Ennek ágai állítólag nyomták a bolt tetejét, kénytelen-kelletlen kivágta végül, mert nem akart hosszas perpatvart a boltossal, akiről úgy hírlik, ha bármivel problémája van, akkor „irkál”, s a hivatalokat ostromolja. Megteszi ezt jó ügyért is, az egyik itteni útszakaszt például társadalmi munkában épp az ő ösztönzésére és utánjárására burkolták le – tudjuk meg a faluban. A szomszédban a cseresznyefa miatt van még tüske, noha politikai alapon lehetnének akár jóban is a boltossal: a férfi hajában nemzeti színű szalag díszeleg, nem balra húz neki se a szíve, erősíti meg. Utcabelieket kérdezünk aztán arról, mit képzelnének leginkább a zsákba, amelyet Novák Katalin adományként hozott, azaz mire lenne legfőképpen szüksége a falunak a cipők helyett. A járdát említik jó néhányan, ennek híján ugyanis sokan az úton kell, hogy tolják a babakocsit, de felhozzák a bölcsődét is páran, mondván, évek óta csak ígérgetik, hogy megépül végre az intézmény, miként az óvodát is bővíteni kellene, mert hála az égnek, Karácsondon sok gyerek születik, s a régi épület lassan szűknek bizonyul.
Ezek a beruházások folyamatban vannak – mondja Földi Csaba a falu független, de a helyiek szerint jobboldalra húzó polgármestere, akinek hivatalába mi is váratlanul toppanunk be. A belső tereket épp most újítják fel, a falu vezetője csak beugrott, de már megy is tovább: ezzel indokolja, hogy nem szeretne nyilatkozni Novák Katalin látogatásáról. Annyit mond csak, hogy megtiszteltetés a településnek a vizit, amelyről előzetesen nem értesült, csak utólag tudta meg, hogy Karácsondon járt a a köztársasági elnök. (A településvezetőről egyébként korábban az Átlátszó írta meg, hogy irányítása alatt a csatorna-beruházásokra elnyert pénzből inkább aszfaltoztak, többek között épp az ő, illetve egyik rokona és alpolgármestere utcájában is, ami miatt később a falut jogerős ítélet kötelezte a „csatornapénzek” visszafizetésére.)
Elmegyünk még Karácsond másik két boltjába, a főtér melletti Coop üzletbe, s a kivezető út mentén nyolc hónappal ezelőtt nyitott „Vidéki boltba”. Azt mondják, nem irigylik „Boltos Zsuzsától” a felhajtást, őt amúgy is egyfajta különcnek tartják a „hivataloknak való irkálások” miatt, de azt elismerik, hogy az asszonyt igazi jó kereskedői vénával áldotta meg a sors. Egymás útját amúgy sem igen keresztezik, a három bolt a falu három, egymástól távoli pontján található, így a vásárlók csak akkor mennek máshová, ha a közeliben nem találják meg, amit keresnek, drágállják az árut – vagy –, mint cseresznyefa miatt haragos szomszéd – „bajuk van” az adott boltosokkal.
Leszólítunk aztán néhány közmunkást, babakocsit toló asszonyokat, autóbuszra várakozó utasokat, vajon szerettek volna-e kapni Novák Katalin cipőiből, de mindannyian azt mondják, nem szorulnak efféle adományra. – De meg az is lehet – teszi hozzá egy roma fiatalasszony –, hogy nem egyezik a méretük meg az ízlésük a köztársasági elnökkel.
