A majom szeme nemrég a Magvető Kiadó könyvheti sikerlistájának élére tört. A Margó Irodalmi Fesztiválon mutatták be a könyvet a Városmajori Szabadtéri Színház színpadán, nagyszámú közönség előtt. Az új mű nemhiába vált ki nagy érdeklődést a magyar olvasókból, egy olyan disztópikus társadalmat fest, melyből az értékek apránként vesznek el. – Olyan helyzetről akartam írni, amelyben összezavarodnak a belső morális iránytűk. Egy társadalomról, melynek minden tagja csak a napi túlélésre játszik. – mondta el a szerző. Mindemellett Tóth Krisztina hangsúlyozta: könyve nem abszolút értelemben vett disztópia, már csak azért sem, mert 2017-ben kezdte el írni, azóta valamennyi mintha meg is valósult volna a lefestett a világból. A könyv nem ad átfogó, konkrét képet világáról, félmondataiból csak következtetni lehet rendszerére: csak a jobb társadalmi helyzetben lévők vásárolhatnak bizonyos boltokban, a hírekhez a képeket mesterséges intelligencia gyártja, állami monopóliummá teszik a humán reprodukciót, a társadalom alján lévőket rendőrök ellenőrzik.
A mű alapötletéről Tóth Krisztina így nyilatkozott: – Gyakran töltök le fotókat az internetről, a csendes-óceáni úszó szemétszigetekről és a légifelvételekről komoly gyűjteményem van, és ezek gyakran inspirálták műveimet. Pár éve elkezdtem figyelni az állatkísérleteket, ekkor bukkantam rá a Robert J. White állatkísérleteiről készült fotókra. Dr. White majmokon próbálta ki a fejátültetést, az egyik fotó pedig pont azt a pillanatot örökíti meg, amikor az eljárás után az állat magához tér. Ez a fénykép azt a folyamatot mutatja számomra, amikor egy másik ember tudatát hordozom magamban. Elkezdett foglalkoztatni, hogy alkossak egy olyan karaktert, aki a tudatátültetéssel kísérletezik, mindez persze igaz a regényben megrajzolt hatalomra is, amely valamiképp a tudatunkat abuzálja.
Az említett fénykép a regényben is megjelenik, Dr. Kreutzer Mihály pszichiáter szobáját díszíti. Dr. Kreutzerhez érkezik meg Giselle, az egyetemi oktató, kettejük viszonyán keresztül ismerjük meg a disztópikus világot. A könyvbemutatón jelen volt Dr. Bánki György pszichiáter, akitől a szerző szakmai segítséget kért. A beszélgetést moderáló Váradi Júlia kérdésére, miszerint mennyire elfogadható, hogy egy szakember ilyen mértékben uralja páciensének pszichéjét, válaszul Dr. Bánki György elmondta, őt igencsak megrázta Dr. Kreutzer jellemének ábrázolása. – Bárki, aki hatalmon van portástól a sebészig, valójában akkor érezheti magát meghatározónak, ha kezelheti az információáramlást, ez ad az illetőnek önigazolást. A pszichiáternél ez egy kiélezett tényező, de egyáltalán nem jellemző a szakmánkra ez a fajta visszaélés. A félreértés, a félrekezelés esete fennáll, de szándékosan senki nem akar rosszat a páciensének – mondta Dr. Bánki György.
A tudat megfigyelője a pszichiáter, a hatalom szemét a kamerák adják, a látás folyamata ténylegesen és absztrakt módon is átszövi Tóth Krisztina regényét. A könyv számos érdekessége közül kiemelkednek a beszélő nevek, nem véletlenül hívják Pálma néninek a szobanövényként élő idős asszonyt, Petrának a kőtermészetű exfeleséget, Mihálynak a magát istenhez hasonlónak tartó pszichiátert.
