Ukrajna;Észtország;kormányválság;

Nem fog a rozsda a Baltikum Vasladyjén

Megingott a pozíciója Ukrajna egyik legfontosabb külföldi pártfogójának, Kaja Kallasnak, ám az észt miniszterelnököt nem kell félteni.

Budapestnél kisebb a lakossága, és nagyjából feleakkora területtel rendelkezik, mint hazánk, Észtországnak mégis sikerült kivívnia a Nyugat elismerését azzal, hogy erőn felül segíti Ukrajnát az orosz agresszióval szembeni védekezésben. A balti állam GDP-jének 0,8 százalékát költi a honvédő ukránok katonai és humanitárius támogatására, arányaiban többet minden más nyugati országnál. Mindennek élén Kaja Kallas észt miniszterelnök áll, akit Európa új Vasladyjeként emlegetnek a nemzetközi sajtóban. A 44 éves politikus rengeteg csodálóra tett szert hazájában és azon túl is azzal, hogy szenvedélyesen hitet tesz a demokrácia és a szabadság eszméi iránt, ezáltal pátoszt is kölcsönözve külpolitikájának. Ékesszólásának köszönhetően az Európai Unió egyik legbefolyásosabb politikussá lépett elő - a külföldi újságírók már-már úgy lesik a szavát, mintha csak a kontinens valamelyik nagyobb hatalmát vezetné. A Baltikum Vasladyjének otthon azonban megingott a pozíciója, miután nemrég összeomlott a kormánytöbbséget eddig biztosító nagykoalíció.

A Kallas-féle centrista Reformpárt és az ugyancsak a politikai középen álló, de populizmusra hajlamosabb Centrumpárt között tavaly megkötött szövetség sorsát a családtámogatás körüli vita pecsételte meg. A kisebbik kormánypárt a magas (20 százalék körüli) inflációra és a rossz demográfiai mutatókra hivatkozva azt követelte, hogy duplázzák meg a gyermekek után a szülőknek járó juttatásokat. Indítványuk alapján gyermekenként havi 100 eurót (40 ezer forintot) járna a családoknak, a gyermekvállalás ösztönzése érdekében pedig a három és több gyermekesek további 400 eurót, a hétnél is több gyermekesek pedig 900 eurót kaphatnának havonta. Kallas azonban ellenezte a tervet, ami 300 millió eurós lyukat okozna az észt költségvetésen. A kormányfő úgy érvelt, hogy a hiány betömésére adót kellene emelni, ráadásul más területeken is szükség lenne pluszforrásokra, többek között a pedagógusbérek megemelésével példálózott. A Centrumpárt azonban nem fogadta el az érvelést: az ellenzéki képviselőkkel közösen május közepén parlament elé terjesztette és a hónap végére első olvasatban jóváhagyatta a járandóságok emeléséről szóló javaslatot, ezzel megsértve a koalíciós szerződés szellemét.

Mindez a kormányon belül bizalmi válsághoz vezetett, a Reformpárt azt hangoztatta, hogy a Centrumpártot nem is érdekli a családtámogatási rendszer, korábbi szövetségesükkel, a szélsőjobboldali EKRE-vel valójában csak a kormányt akarják megbuktatni és ezzel Moszkva érdekeit szolgálják. A kormánypártok kapcsolata annyira elmérgesedett, hogy Kallas két hete, az észt közmédiában egyenesen Vlagyimir Putyin Oroszországához hasonlította a koalíciós partnerét. A miniszterelnök másnap felmentette posztjukról a centrumpárti tárcavezetőket, és ezzel végérvényesen megszűnt a nagykoalíció.

Noha egyes reformpárti nyilatkozatok mintha az ellenkezőjét sejtették volna, a Kremlnek nincs köze a kormányválsághoz, az ukrajnai háborúnak viszont annál inkább. Kallas igazán a krízishelyzet közepette vált magabiztossá a miniszterelnöki székben, ám míg ő Vasladyvé változott, pártjának pedig üstkösszerűen kilőtt a népszerűsége, addig a koalíciós partner támogatottsága apadni kezdett. Ilyen körülmények között a Centrumpártnak már nem érte meg fenntartani az együttműködést.

A nagykoalíció felbomlása kellemetlen, ám egyelőre nem súlyos csapás Kallas számára: a Reformpárt a konzervatív Haza Párttal és a Szociáldemokratákkal folytathatja a kormányzást. Az új koalícióról szóló tárgyalások hétfőn délután megkezdődtek. A megegyezés azonban kemény diónak ígérkezik, lévén, hogy a Haza Párt komoly elvárásokat támaszt, például a családtámogatási járandóságok emelését követelik, ami az előző koalíciót elsüllyesztette. A kormánypárt ugyanakkor abból sem jönnéne ki rosszul, ha előrehozott választásokat kellene tartani - a felmérések alapján a Reformpárt a szavazatok nagyjából 33 százalékra számíthatna, amivel eddigi legjobb eredményét produkálná. Így vagy úgy, de Kallas valószínűleg a hivatalában marad, és tovább vezényelheti azt a határozott, Ukrajnával szolidáris külpolitikát, mely dicsőséget és befolyást szerez a kicsiny Észtországnak.