Ne szépítsük: egyértelmű, hogy az Orbán-kormánynak esze ágában sincs érdemben rendezni a pedagógusbéreket. Ezt persze nem mondhatják ki, ezért fenntartják a látszategyeztetéseket, ígéreteket. A választás előtt még azt is belengették, az idei tíz százalékosnak mondott, de valójában csak kilenc százalékos pótlékemelés (négy év alatt ennyire futotta) után, 2023-tól egy jelentős, valódi bérrendezésre is sor kerülhet. De a választás után erről már egyik kormánytag sem beszélt. Csak egy újabb tíz százalékról, ami minden jel szerint továbbra sem az alapbéreket, hanem a pótlékokat fogja érinteni.
De csak akkor, ha “Brüsszel” küldi a pénzt. Merthogy a magyar kormány szerint nem a magyar államnak, a magyar adófizetőknek, hanem az Európai Uniónak, pontosabban az Európai Bizottságnak és így az uniós tagállamok adófizetőinek kellene finanszírozniuk a magyar pedagógusok béremelését. Sok minden történt az utóbbi hónapokban, de úgy tűnik, valamiről lemaradtunk. Én legalábbis nem vettem észre, mikor lett az Európai Unió a magyar iskolák fenntartója, az Európai Bizottság a magyar pedagógusok munkáltatója. A szakszervezetek is eltévedhettek, mert nem Ursula von der Leyen bizottsági elnöknél, hanem Orbán Viktor miniszterelnöknél jelezték, hogy folytatni szeretnék a sztrájktárgyalásokat.
Az EU viszont vonakodik pénzt adni, mert az uniós vezetők attól tartanak, Orbánék folytatják régi jó szokásukat, és a saját zsebükbe tömik a támogatások nagy részét. Nyilván ezért is “Brüsszel” a hibás. Nem a kapzsi és kleptomániás magyar kormány, hanem a brüsszeli bürokraták miatt nem lesz a magyar pedagógusoknak rendes fizetésük. Meg persze a gyári hibás kínai lélegeztetőgépen tartott magyar ellenzék miatt. “Nincs jobb szövegünk?” - tehetné fel valaki ismét a kínos kérdést. Hát nincs, és úgy tűnik, nincs is rá szükség.