mégse lettem ezüsthíd
az idő kabátja vagyok én
aki sose lehettem ezüst
híd sem kályhaezüst pedig
a vaskályhát azzal kente le
valaki talán a nagyapám
de én már nem is emlékszem a
vaskályhára se a nagyapám
ra csak arra amikor elké
szült a cserépkályha és én azt
kérdeztem miért nem gyújtunk be
amikor itt van ez a szép új
cserépkályha és akkor mondták
nekem hogy azért nem kisfiam
mert nyár van és nyáron nem szoktunk
fűteni és akkor én azt mond
tam nahát és nem láttam a kály
haezüstöt sem pedig az e
züsthidat de akkor már nem is
élt a nagyapám elvitte a má
sodik agyvérzés rosszul lett és
elesett az előszobában a
könyvtárba készült délelőtt a
körzeti orvosnál járt aki
bizonyára megmérte a vér
nyomását és felírta a gyógy
szereit nehéz természetű
ember volt a nagyapám azt mond
ják nagyon kritikus volt és fej
lett volt az igazságérzete
így aztán hamar kitelt az esz
tendő a munkahelyein és
voltak festőművész baráta
i és egy időben nekik ke
vert művészfestékeket de ez
zel elég kevés pénzt keresett
és azt a keveset is elvit
te a kocsma a nagyanyám meg
ott volt a négy gyerekkel a há
ború után gyalog járt dolgoz
ni a Márvány utcából a rá
kospalotai növényolaj
gyárba és vissza mert nem volt pénz
a villamosra de azért va
lahogy elvolt a család
a legkisebb gyerek a kis Kató
az ablakba kirakott bögré
ből a mosólúgot jaj megit
ta de nem halt bele évekig
járt szegény nyelőcsőtágítás
ra egészen addig amíg ki
lukadt kamaszkorában így
halt meg szegény utána Gyuri
nagybátyám volt a legfiata
labb ő a képzőre járt és egy
szer a pince falára felír
ta gyertyával a monogramját
ma is ott van a D. Gy. ami
Dóczy György de mára már Debre
czeny György is és én már a könyv
tár szakra jártam és ősz fejjel
azt is de Gyuri bátyám ’5
6-ban Hamburgban kötött ki és
ott fejezte be a képzést
Eta nővérét kétszer ültet
ték le tiltott határátlépé
si kísérletért ő Bécsből Ang
liába ment Leicesterben nyitott
magyar éttermet a dekorá
ciót Gyuri bátyám csinálta
de bezárták pár év után (nem
őt hanem az éttermet) aztán
mindketten Párizsba mentek és
Eta aztán Rómába tovább
nem él már egyikük sem ahogy
Margit nővérük édesanyám sem
én lettem mindannyiuk egy szem
gyereke nekem meg lett három
a cserépkályhát ’80-ban gáz
bojler és konvektor váltotta
fel aztán pedig jött a cirkó
ezüsthíd mégse lettem soha
nem butaságról van itt szó*
most furcsa fákat látok a mezőn
szürke fákat lombtalan fákat
lombhullató ceruzákat
és csőre töltött töltőtollakat
ez pedig itt a napot eltakaró az eget
homályossá tevő tevékeny sötét felhő
homály mely mintegy takaróképpen
a tiszta kék eget és a nap világát elborítja
nem butaságról van itt szó
hanem éppenséggel ostobaságról
mégpedig valami különleges nemzeti
birodalmi jellegű ostobaságról
bűnös tett történt mondják s teszik tovább
mert aki fél a másikra támad
nem hallgatja meg az okosok fecsegését
és a tömeg hasznos tanácsait
épp ezért könyörögve kérem drága
ha van magában együttérzés önmaga iránt
keresse fel egyszerű sírboltomat
hogy együtt éltethessük a szép tavaszt
* A magyar nyelv szótára, A magyar nyelv értelmező szótára szócikke, Aragon-, Cicero- és Dosztojevszkij-szövegek felhasználásával.