Különösen figyelemreméltók a leghűségesebb konzervatív fellegvárak egyikében, a délnyugat-angliai Devonhoz tartozó Tiverton és Honiton választókerületben történtek. Már maga a pótválasztáshoz vezető esemény is megdöbbentő volt. Az alsóházban tizenkét évet letöltött Neil Parish azért kényszerült lemondásra, mert két képviselőtársnője rajtakapta, amint egy parlamenti vita közben telefonján pornóvideókat nézett. A körzetben a Liberális Demokraták jelöltje, Richard Foord, volt őrnagy rekord 29,9 százalékot javított a három évvel ezelőtti eredményhez képest és fölényesen győzött. Az eredményhirdetésen a tory jelölt, Helen Hurford szánalmasan viselkedett, megbotlott a pódiumra vezető lépcsőn, ami véletlen volt, de aztán szándékosan zárkózott be a sajtószobába, megtagadva, hogy egy szót is szóljon az újságírókhoz.
A Boris Johnson által megnyert június 6-i bizalmatlansági szavazás óta első pótválasztások másik helyszíne az észak-yorkshire-i Wakefield volt. A város az úgynevezett "vörös falhoz" tartozik, melynek körzetei a múltban tartósan a Munkáspárthoz kötődtek, de 2019. decemberében, a Brexit-fellángolás csúcspontján átbillentek a konzervatívokhoz. Most ugyanezzel a lendülettel, 6 százalékos billenéssel és közel 5000-es többséggel Simon Lightwood, egészségügyi dolgozó visszahódította a helyet a Labour számára. Ezt a mandátumot Imran Ahmad Khan lemondása szabadította fel, miután a 48 éves tory honatyáról kiderült, hogy 2008-ban szexuálisan zaklatott egy 15 éves fiút, amiért másfél évi börtönbüntetésre ítélték.
Bár különböző pártokhoz tartoznak, a két új képviselő ugyanazt a gondolatot fejezte ki a választók bizalmát megköszönő beszédében. Lightwoodot idézve: "A wakefieldiek a brit emberek nevében szólaltak meg. Nyíltan kimondták: Boris Johnson, az ország iránt mutatott megvetésedet nem lehet tovább tűrni". A győzelmeket ünnepelve Sir Keir Starmer Wakefieldben "történelmiként" értékelte a pillanatot. Szerinte a kormánypárt "felrobbanóban van", és "ha lenne benne tisztesség, megnyitná az utat a következő munkáspárti kormány előtt".
Tiverton és Honitonban a libdemek frontembere, Sir Ed Davey "minden idők legnagyobb parlamenti pótválasztási sikereként" könyvelte el az eredményt, és jelképesen ajtót mutatott Johnsonnak. A győztes Richard Foord hozzátette, hogy "az eredmény sokkolta a politikai életet". Jóslata gyorsabban beteljesedett, mint gondolta volna, már reggel 6 óra előtt lemondott a tory pártelnök, Oliver Dowden. Levelében elismeri, hogy az "utóbbi idők nagyon rossz eredményei és a közelmúlt eseményei miatt a párt támogatói elkeseredettek és csalódottak, érzelmeikben pedig ő maga is osztozik". Nem lehet úgy tenni, mintha mi sem történt volna, valakinek vállalnia kell a felelősséget és ő úgy érzi, ilyen körülmények között nem maradhat meg hivatalában. A népszerű politikus rövid írásában egy jó szót sem szólt Johnsonról.
A kormányfőt a Nemzetközösség ruandai csúcsértekezletén érte a hármas csapás híre. A gyakorta "teflonhoz" hasonlított "BoJo" elismerte, hogy a vereségek "kemények", és a kormánynak "meg kell hallgatnia az embereket, foglalkoznia kell a rájuk zúdult nehézségekkel, különösen a megélhetési válsággal". Megígérte, hogy "meghallgatja" a lakosságot, "bár a parlamenti ciklus közepén tipikus a kormánypárt megbüntetése". Lemondásra azonban nem gondol.
Tobias Ellwood képviselő, a tory vezető gyakori pártbéli bírálója felvetette, hogy helyes lenne, ha Johnson megszakítaná további egy hétre tervezett, a G7 és a NATO csúcsértekezletet magába foglaló külföldi útját, ami másrészről arra utalna, hogy pánikol. Sir Malcolm Rifkind volt külügyminiszter úgy nyilatkozott, hogy a párt jövője érdekében a kabinet tagjainak kellene rábeszélniük Johnsont a távozásra.
