El kell ismerni, hogy a Magyar Nemzeti Banknál (MNB) is megszólalt a vészcsengő, annak ellenére, hogy konok következetességgel vallják: márpedig nekik nincs árfolyam céljuk, az alapkamat alakításával "mindössze" a pénzügyi stabilitást kívánják elérni. A 404 forintos rekord euróár már a magyar jegybankárokat is lépéskényszerbe sodorta, és végre megtették azt, amit 2021 januárjában kellett volna.
Jó 13 esztendeje volt arra példa, hogy a - most 1,85 százalékponttal emelt - alapkamat 7,75 százalékra emelkedjen. A másfél éves késedelemnek a gazdaság minden szereplője megitta a levét, még azok az exportőrök is, akik a gyengülő forint időszakában magasabb bevételt tudnak elkönyvelni, anélkül, hogy a hatékonyságuk növekedett volna, sőt még munkavállalóik béremelésére is futotta belőle. S természetesen az MNB is profitált mindebből, bár a tavalyi esztendőt veszteséggel zárták. Korábban viszont bőszen fialtatták az árfolyamnyereségüket az alapfeladataiktól teljesen idegen alapítványok létrehozásával, miközben csak ímmel-ámmal fizettek be a költségvetésbe.
Most viszont elérkezettnek látták az időt, hogy a hibáikból erényt kovácsoljanak. Melldöngetve dicsekszenek, hogy éppen egy esztendeje az MNB volt az, amely az Európai Unió központi bankjai közül elsőként emelt a kamatrátán, nem is keveset, mindent egybevéve a legnagyobb mértékben. Azt viszont elmulasztják megemlíteni, hogy nem is tehettek volna mást, mivel lépéseik szakszerűtlenek voltak, így az "eredmény" meglehetősen soványkára sikerült. 2022 júniusában sajnos elmondhatjuk, hogy az Európai Unió leggyengébb nemzeti fizetőeszköze nem más, mint a magyar forint.
Az orosz-ukrán háború kitörése, vagyis február utolsó napjai óta a lengyel zlotyi 2,5, a cseh korona pedig mindössze 0,5 százalékot vesztett értékéből az euróval szemben, a forintnak ugyanakkor 12 százalékra futotta. Vagyis csak ügyes propagandaszöveg, hogy mindennek a háború az oka. Elvitathatatlan tény, hogy a régió még önálló devizát használó országai közül az MNB kamatdöntései voltak a legeredménytelenebbek, mértéküket tekintve a legelhibázottabbak.
Most azonban - miközben a jegybank kellően sajnáltatja magát, hogy a makroelemzőkkel szemben mennyire hátrányos a helyzetük, mert nekik a jövőbeli kilátásokról is véleményt kell mondaniuk - legalább megesküsznek rá, hogy a jövőben határozottabbak lesznek, mert "a küzdelem nem ért véget." Erre szükség is lehet: a 2023. évi költségvetési törvényjavaslat ugyanis átlagosan 377 forintos árfolyammal számol. Nemzeti devizánk több mint egy évtizede tartó folyamatos gyengülését figyelembe véve eléggé merésznek tűnik ez a jóslat.
Viszont az MNB-nek a pénzügyi kormányzattal vívott csatájában némi szünet állhatott be. Talán nem is beszélnek egymással? A jegybank ki is nyilatkoztatta: "nincs többletinformációnk az árstop jövőjét illetően". Az osztódással szaporodó gazdasági tárcák a jelek szerint nem kíváncsiak a véleményükre. Csak egy dologban azonos a nézetük: minek ide euró! Pedig ha bevezetnék, kevésbé fájna a fejük.