Több ukrán vezető is beszélt arról az elmúlt hetekben, hogy meg kell semmisíteni a Kercsi-tengerszoroson átívelő krími hidat.
Ennek az építménynek az oroszok számára jelképes jelentősége is van – ezzel kapcsolták az orosz területhez 2018-ban a négy évvel korábban elfoglalt félszigetet. A vasúti híd 2019 óta működik. A támadást megelőzően az oroszok itt szállítottak csapatokat és harci technikát, amelyekkel a Krímből elözönlötték Dél-Ukrajnát. Azóta is ez a legfontosabb logisztikai utánpótlási útvonala az orosz seregnek. Az ukrán vezetés egyes tagjai ezzel indokolják a híd megsemmisítésének szükségességét.
Persze kérdés, hogy a híd megsemmisítésének bejelentése vajon végrehajtható katonai műveletet jelez, vagy elterelő propaganda-akció, hiszen ez utóbbi is fontos hadászati feladat. Az ukránoknak fontos, hogy az oroszok ne vezényeljenek át újabb csapatokat a fő harcérintkezési vonalra. Ha Moszkva tart a fenyegetéstől, úgy feltehetően a Fekete-tengeri flotta hadihajói is kevesebb erőt és rakétát, robotrepülőgépet irányítanak az ukrán célpontokra, elvégre sok értékelés szerint a korszerű támadó eszközökből már nincs elegendő. Az ukránok célja lehet a félelemkeltés a Krímben, amelyet eddig elkerültek a csapások, s egyben gyengítenék az ottani oroszbarát hangulatot.
Az Ukrajnával szembeni orosz fő politikai követelések egyike, hogy Kijev ismerje el: a Krím Oroszország része. Erre az ukránok nem hajlandók, bár a háború elején Zelenszkij még elfogadta, hogy tíz-tizenöt évre befagyasszák ezt a vitatott ügyet.
A Krím annexiójának ukrán és nemzetközi tudomásul vétele azonban azt jelentené, hogy az 1990 utáni nemzetközi határok és egyezmények eltörölhetők nagyhatalmi, katonai erővel. Nem véletlen, hogy eddig Oroszország legközelebbi szövetségesei is vonakodnak a status quo szentesítésétől.
Amikor az ukrán politikusok először kezdtek utalni erre a katonai célra, Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője első reakciójában azt mondta, hogy ez egy „terrortámadás bejelentése” volt. Nem sokkal később az orosz állami tévében Vlagyimir Szolovjev főpropagandista már azzal állt elő, hogy egy ilyen ukrán lépésre atomcsapás lehet a válasz. Aligha a privát fantáziája ragadtatta el, de a továbbiakban orosz elemzők azt kezdték nyilvánosan vizsgálni, vajon képes-e egy ilyen akcióra az ukrán haderő? Az oroszok szerint ehhez elégtelenek a nemrég kapott amerikai és brit rakéta-sorozatvetők, ezekhez ugyanis a nyugatiak legfeljebb nyolcvan kilométer hatótávolságú rakétákat adnak. A híd pedig ennél messzebb van a legközelebbi ukrán állásoktól. Szerintük ugyanez a helyzet az amerikai gyártmányú Harpoon rakétákkal, amelyeket mozgó vízi célpontok (hadihajók) megsemmisítésére fejlesztettek. Az egyik orosz katonai szemleíró azt írja, hogy esetleg a szovjet időkből maradt régebbi Szuhoj-24 csapásmérő gépekkel dobhatnának olyan bombát a hídra, amely alkalmas a betonszerkezet rombolására. A szakember azonban – már hivatalból is – tagadja, hogy az ukrán pilóták átjuthatnának az orosz légvédelmi falon.
Alekszej Aresztovics, az ukrán elnöki hivatal katonai ügyekben gyakran nyilatkozó tanácsosa szólt erről Dmitrij Gordon ukrán sztárújságíró orosz nyelvű YouTube csatornáján. Azt mondta, hogy a Nyugatról eddig kapott eszközök elégtelenek a feladatra és nincs is értelme lukat ütni a hídon átvezető úton, mert azt gyorsan kijavítanák. A híd teljes lerombolásához szerinte nukleáris csapásra lenne szükség. Ő, ahogy néhány más szakértő is, azt mondja, hogy az ukrán haderő számára vannak ennél zsírosabb célpontok. A legtöbben a Fekete-tengeri orosz hadiflottát emlegetik, amelynek egységei a szevasztopoli kikötőben állomásoznak. Az ukránok azt állítják, hogy a Harpoon szárnyas rakétákkal képesek jelentős kárt okozni a hadihajókban. Ez azért lenne fontos, mert az ezekről indított, Kalibr típusú szárnyas rakétákkal (robotrepülőgépekkel) támadja Oroszország az ukrán hátországot. Az oroszok egyébként nem csak a Krím felől lőnek. Egyre gyakrabban használnak fehéroroszországi támaszpontokat és Belarusz légteréből is rakétákkal támadják Ukrajnát. Aleszandr Lukasenko belarusz elnök hadserege formálisan nem vesz részt az invázióban, de az ország így is háborús hídfőállás.
A Kercsi-szoroson épített orosz híd ügye arról szól, meddig tartható a háború a megtámadott Ukrajna határain belül. Az ukránokat eddig leginkább a nyugati támogatók fogták vissza, attól tartva, hogy az orosz hátországra mért csapásokra Putyin atomfegyverrel válaszol. az orosz nyilvánosságban egyre gyakoribbak az ilyen összefüggésben elhangzó atomfenyegetések.
A rezsim propagandistái felháborodnak az ukránok ellenállásán és a nyugati támogatáson, az orosz narratívából lassan eltűnnek az „ukrán banderisták, neonácik”, s a kollektív Nyugat lesz a fő gonosz, amelyet könnyedén azonosítanak a Szovjetunióra támadó hitleri Németországgal és annak európai csatlósaival.
Feltehetően Ukrajna nyugati fő támogatói sem tudják a megoldást. Az eszközök, amelyeket az ukrán haderőnek csepegtetnek, egyelőre elégtelenek az oroszok feltartóztatására. Még kisebbségben vannak, akik szerint Ukrajna, a demokrácia és a nemzetközi jog védelme nem éri meg a háborús kellemetlenségeket, de már elég erős a hangjuk. Az ukrán néppel való szolidaritás hangoztatása kevés az ukrán államiság megőrzéséhez.
Harcias nyilatkozatok
• Alekszej Danyilov, az ukrán nemzetbiztonsági tanács titkára áprilisban kijelentette, hogy az ukrán haderő csapást mér a krími hídra, ha lesz erre lehetősége.
• Viktor Andruszov, az ukrán belügyminiszter tanácsadója: a hidat biztosan lerombolják, csak az a kérdés, mikor.
• Dmitrij Marcsenko ukrán vezérőrnagy június 14-i interjújában bejelenti: a Krími híd az ukrán haderő számára az egyes számú célpont.
