Történelmi léptékű, minden precedenst nélkülöző lemondás-cunámi következett be szerdán Boris Johnson kormányában. Estére a kormány harmincnyolc tagja fordított hátat a tory vezetőnek. Mindeddig úgy tűnt, az úgynevezett partygate lesz az, amely véget vet a rövidnek számító miniszterelnöki karrierjének, politikai koporsójába végül a chief whip, a frakciófegyelmi főfelelős helyettese, Chris Pincher által okozott botrány járt igazi következményekkel.
Mint arról lapunk az elmúlt napokban többször is beszámolt, Pincher az előző szerda este súlyos alkoholos befolyásoltság alatt két férfit molesztált a Carlton Clubban. A botrány kitörése után a tamworthi politikus előbb vezető tisztségéről mondott le, de egy nappal később megfosztották frakciótagságától is. Ám péntektől keddig tartott, amíg a bizalmasához indokolatlanul lojális Boris Johnson a bizonyítékok növekvő terhe alatt, korábbi tagadásait felülírva beismerte, hogy már 2019-ben tudott Chris Pincher korábbi szexuális kihágásairól és egy ellene benyújtott formális panaszról. A sztori ugyanazt a sémát követte, mint az országos karantének idején a Downing Street 10.-ben rendezett buliké, többszöri tagadás után következett a beismerés és az őszinteség látszatát keltő bocsánatkérés.
Az egészségügyi és a pénzügyminiszter tíz perc különbséggel bekövetkezett keddi távozása, de különösen Sajid Javid és Rishi Sunak kíméletlen lemondó levele a vég kezdetének tűnt a június 6-án, ha csekély többséggel is, bizalmi szavazást nyert kormányfő pályafutásában. Előbbi szerint a britek joggal várhatnak el tisztességet a kormánytól és a Konzervatív Párt fontosabb, mint egyetlen személy. A megkérdőjelezhetetlenül tisztességes, immár másodszor önként lemondó miniszter kijelentette, hogy „hűségesen, barátként” szolgálta Boros Johnsont, de az első helyen mindig az ország áll. Amikor döntenie kellett lojalitása felől, egyetlen válasz jöhetett szóba. Rishi Sunak, aki Sajid Javidhoz hasonlóan Boris Johnson lehetséges utódai közé tartozik, kifejti, mennyire nehezen határozta el magát a távozásra egy olyan időpontban, amikor az ország az ukrajnai háború és a pandémia gazdasági következményei alatt nyög. A társadalom joggal várja el, hogy a kormányt rendesen, hozzáértően és komolyan vezessék, ... és tudja, mi az igazság. Ha valami túl jó ahhoz, hogy igaz legyen, az nem is igaz.
Boris Johnson még kedd est szépen megköszönte kulcsfontosságú miniszterei munkáját, akik azért a teljesítményét is méltatták és nagy sebbel-lobbal kinevezte utódjaikat. Az eddigi oktatási tárcavezető, Nadhim Zahawi hírek szerint úgy lett pénzügyminiszter, hogy megzsarolta Boris Johnsont, ha nem ő lesz a fiskális ügyek felelőse, elhagyja a kormányt. Az egészségügyet a korábbi Brexit-vezér, legutóbb Downing Street-i kabinetfőnökfőnök Steve Barclay kapta. Szerdai parlamenti felszólalásában Sajid Javid még egyértelműbben fejezte ki magát. Közölte, hogy mindennek van határa, hozzátéve, rájött, hogy a kormány problémái és botrányai a csúcson kezdődnek és ennek magától nem lesz vége. A miniszterelnöki interpellációk során Sir Keir Starmer, az ellenzéki Munkáspárt vezére némi önbecsülésre utaló magatartásra szólította fel a „szánalmas látványosságot” produkáló kormányfőt, aki azt várja képviselőitől, hogy védjék meg a védhetetlent. A szerda délelőtt lelépett gyermekügyi államtitkár, Will Quince szó szerint azzal indokolta lépését, hogy amikor kedden ő képviselte a kormány álláspontját a különböző hírcsatornákon, rákérdezett és biztosítékokat kapott a Downing Street 10.-től Boris Johnson ártatlansága felől. Azaz tiszta szívvel mondhatta, hogy a kormányfő nem tudott Chris Pincher korábbi kicsapongásairól, de végül ő égett a nyilvánosság előtt.
Szerda délután a parlamenti bizottságok elnökeiből álló összekötő csoport kínozta Boris Johnsont. Elkerülhetetlenül felmerült a tisztesség, igazság kérdése, amelyek fontosságát a kormányfő elismerte ugyan, de állandóan visszatért saját prioritásaira, köztük a zöld projektekre. Az immár rövid távon mindenképpen pótolhatatlan 38-nál tartott a kormány távozó tagjainak a száma.
Este több miniszter, Nadhim Zahawi és Michael Gove mellett Priti Patel belügyminiszter és Grant Schapps közlekedési miniszter is elment a Downing Street 10.-be győzködni a kormányfőt a lemondásról, de Boris Johnson állítólag hajthatatlan, és arra hivatkozva marad, hogy
ha távozik, a káosz jön, a torykra biztos vereség vár a következő, előrehozott parlamenti választáson, és évtizedekre kiszorulhatnak a hatalomból egy munkáspárti kormány árnyékában.
És hogy mindenki lássa, ki az úr a háznál, menesztette is Michael Gove-t, annak ellenére, hogy a Konzervatív Párt egyik legbefolyásosabb alakjáról, volt chief whipról, igazságügyi és környezetvédelmi miniszterről van szó, aki az egyik legközelebbi szövetségese volt a Brexitet felvezető távozáspárti kampány alatt.
A kormány egyik legbefolyásosabb tagja, Michael Gove, lakásépítési és önkormányzati miniszter pedig nyíltan deklarálta, hogy nem tartaná helyesnek, ha pozíciójában maradna. Boris Johnson elve mindvégig az volt, hogy nem egy maroknyi képviselőnek, hanem annak a 14 millió állampolgárnak kell sorsáról voksolni, akik 2019 decemberében tiszteletreméltó 80 fős többséggel erősítették meg a hatalomban. Miközben a delegáció Johnson visszaérkezésére várt a híres fekete bejárati ajtó mögött, a "mezei" képviselők 1922-es bizottsága hétfőre halasztotta a döntést a kormányfővel szembeni bizalmatlansági szavazás szabályainak megváltoztatásáról, a kabinet rábeszélő készségére bízva a szigetország vezetését. Lapzártakor úgy hírlett, a rezidencia lakója kollégái tanácsa ellenére is ragaszkodhat a szakadék szélére jutott hatalmához.
