Azt állította Gulyás Gergely, a Miniszterelnökséget vezető miniszter (a kormány üléséről adott tájékoztatóján), hogy abban nincs vita, hogy ami az inflációval és a forintárfolyammal kapcsolatban történik, az „mind a háború következménye”.
Ezzel szemben a tény az, hogy vita csak azért nincs, mert a kormány nem vitázik senkivel, ellenben a kormányon és médiáján kívül minden szakember úgy véli, hogy az áremelkedéseket jelentős részben a kormány elszabadult költségvetési politikája okozta, a forint árfolyamát pedig az elmúlt 12 évben módszeresen és szándékosan rontották, és a Nemzeti Bank csak késve avatkozott közbe. De ha a kormány kitart a háborús ok mellett, akkor miért nem Putyin a hibás?
Azt állította Orbán Viktor (Facebook oldalán közzétett üzenetében), hogy „a háború miatt a második világháború után újra megjelent a háborús infláció”.
Ezzel szemben a tény az, hogy még messze nem volt háború, amikor tavaly áprilisban a magyarországi infláció 5,1 százalékra nőtt, decemberre pedig már 7,4 százalékra, 2007 óta a legmagasabbra, míg 2022 februárjában az áremelkedés 8,3 százalékos lett. Hát akkor odáig nevezzük Orbán-inflációnak, onnantól háborúsnak, oké?
Azt is állította Orbán (a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara küldöttgyűlésén), hogy „a gabonaembargó nem engedi, hogy a gabona kijusson a háborúviselt országokból”.
Ezzel szemben a tény az, hogy gabonaembargó nincs, csak az van, hogy az oroszok megakadályozzák az ukrán gabona tengeri exportját, az elfoglalt ukrán területekről pedig elviszik az ott tárolt gabonát. Ja, és nem háborúviselt országok vannak úgy általában, hanem van egy ország, amelynek egy részét elfoglalta egy másik. Az agresszor Oroszország. Ez talán nemcsak a Holdról, hanem még az egykori Karmelita kolostorból is világosan látszik.
Azt is állította a miniszterelnök (ugyanott), hogy „a háború miatt létrejött jelentős politikai nyomás (…) most elvitte a brit miniszterelnököt is”.
Ezzel szemben a tény az, hogy Boris Johnsont nem a háború miatt kialakult politikai nyomás buktatta meg, hanem a folyamatos hazudozásai, amelyeket rábizonyítottak, és éppenséggel ő használta ki eddig a háborút arra, hogy a veszélyekre hivatkozva megtartsa hivatalát. Neki nem sikerült.
Azt állította továbbá Orbán, hogy „az Európai Unióval való megállapodás elől minden szakmai akadály elhárult. (…) A genderügyben fennálló véleménykülönbséget meg elválasztottuk a pénzektől, vagy legalábbis tettünk ebbe az irányba egy lépést.”
Ezzel szemben a tény az, hogy hogy nem kellett elválasztani, mert nem az unió keverte bele a szexuális kisebbségek elleni megkülönböztetést a támogatásokról szóló vitába, ahogy azt Navracsics Tibor miniszter is elismerte. Igaz, rögtön kapott is egy sallert a Kormányzati Tájékoztatási Központtól, amely szerint „Magyarország ellen ma is eljárást folytat a brüsszeli Bizottság, és továbbra is a törvény módosítását követeli. Ez tény és nem vélemény.” Hogyne. Az meg még inkább tény, hogy ez egy teljesen más eljárás. Ha tehát az ún. genderügyben a kormány továbbra is köti az ebet a karóhoz, az egy másik karó.
—
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.